Terülj asztal!

Az ünnepek alatt azon gondolkoztam, van-e még az évnek olyan időszaka, amikor annyit foglalkozunk a hasunkkal, mint karácsony és szilveszter tájékán. Az étkezés ilyenkor egyszeriben stratégiai kérdéssé válik, és mindenkiből előbújik a gurmand. Az újságok, gasztroblogok is ontják magukból a jó tanácsokat, mit és miből érdemes főzni, hogyan álljunk helyt a hentesnél, és van, aki már a bejgli formájából tudja, hogy diós helyett dejósat akar rásózni a pék. Csodálatos lenne, ha az év többi napján is ennyi figyelmet fordítanánk arra, mi kerül az asztalunkra.

Néhány rutinos fogyasztó ugyan már itthon is megnézi a címkét a csomagoláson, a figyelmes háziasszonyok többsége pedig az E-betűs kódok mögött rejtőző ízfokozókat is a nevükön szólítja, de ehhez a tudáshoz annyi utánajárás és kutakodás szükséges, hogy a többség inkább bele sem kezd.

Azok a termelők és kereskedők persze, akiknek nincs takargatnivalójuk, maguk segítenek eligazodni az élelmiszeripari műszavak dzsungelében, és ehhez olyan technológiát használnak, ami a fogyasztónak amúgy is a keze ügyében van. A Westfleisch, Németország egyik legnagyobb húskereskedője két évvel ezelőtt az elsők között vezette be a QR kód alkalmazását termékei csomagolásán. A kód okostelefonnal leolvasva nemcsak arról közöl pontos részleteket, hogy a levágott állat honnan származik, melyik vágóhídon és mikor dolgozták fel, de még azt is megmondja, mekkora a termék ökológiai lábnyoma. A legérdekesebb, hogy a Westfleisch nem egy multinacionális élelmiszeripari tröszt, hanem 4000 német és holland farmer tulajdona.

A mobil szerencsére ma már nemcsak a nyugati fogyasztó, de a fejlődő világ őstermelőinek kezében is ott van. A készüléknek még csak különösebben okosnak sem kell lennie, hogy segítsen azokban a rurális térségekben, ahol nem épült ki megbízható internetes infrastruktúra. Belső-Mongóliában például egy ügyesen lefejlesztett SMS platform mentette meg a helyi burgonyatermesztőket a csődtől: 600 ezer tonna termény várt értékesítésre, amit a gazdák egyszerűen nem tudtak helyben eladni. Végül a mobilplatform segítségével a tágabb régióban – ezer-kétezer kilométerre fekvő városokban – sikerült vevőt találniuk a rengeteg krumplira, mielőtt az a földeken elrohadt volna. Indiában az országos meteorológiai szolgálat olyan mobilalapú rendszert fejlesztett, amely szöveges üzenetekben ad előrejelzést a gazdáknak az időjárás alakulásáról. A várható monszunokról, páratartalomról és hőmérsékletről tájékoztató üzenetek segítenek a farmereknek időben megtervezni a munkát a földeken, így nagyobb biztonsággal számíthatnak jó termésre.

Rengeteg technológiai újítás áll rendelkezésre, hogy az év minden napján megbízható minőségű étel kerüljön az asztalunkra, és az alapanyagok megtermelése is gyorsabb, hatékonyabb lehessen. Hogy közülük éppen a fentieket említem, ahelyett, hogy az élelmiszerre ragasztható ehető QR kódokról vagy a permetezést pillanatok alatt elvégző távirányítású drónokról beszélnék, egy oka van: ezek a megoldások már itt vannak velünk, és arról tanúskodnak, hogy kis kreativitással egy szegényebb ágazatban is fontos változásokat indíthat el a technológia.

Egyetlen igazán utópisztikus innovációt azért muszáj megemlítenem az elmúlt év legőrültebb ötletei közül. A kínai Baidu cég bejelentette, hogy kifejlesztette az okos evőpálcikát, ami figyelmezteti használóját, ha az ételben romlott sütőolajat vagy káros anyagokat érzékel – sőt, ha kell, egy okostelefonos alkalmazáson keresztül a tápértékekről is részletes jelentést küld. Bár Kínában valódi problémára adhat megoldást, az okos evőeszközt itthon egyelőre csak hivatásos ételkritikusoknak és önjelölt dietetikusoknak ajánlanám. Azért persze óvatosan mosolyogjunk az ehhez hasonló ötleteken. Valamit mégiscsak megmutatnak abból, hogy merre száguld velünk a világ.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.