Ügyes! Vagy mégsem?

Sokaknak nem sikerült, mert a benzinkutak még nem árultak ilyet, az internetes vásárlás meg akadozva működött. A hiába próbálkozók így azt gondolhatták, ha nem lehet venni, akkor büntetni sem lehet. Sem nem etikus, sem nem jogos.

Azóta kiderült: büntetés tényleg nem lesz, ha személyesen megvásárolják a kijelölt néhány helyen az éves matricát, ám a szolgáltatási díjat meg kell fizetni. Ez 1470 forint. Ügyes, nem? Valami ilyesmi történt a viccbeli emberrel is, aki kólát akart venni az automatából. Bedobja a pénzt, megnyomja a gombot, nem kap semmit. Még egyszer bedob pénzt, újra semmi. Ügyes, nagyon ügyes – csettint elismerően a pénzszerzés eme sajátos módszerére utalva.

Más kérdés – de azért e témához tartozik –, hogy jó megoldást választott-e a kormány a költségvetés bevételének növelésére? Európában a legdrágábbak közé tartozik a magyar éves autópálya-matrica. Ez biztosan sokakat elrettentett a vásárlástól. Így az éves díjat fizetők számát nagy valószínűséggel úgyis növelni lehetett volna, ha az éves matrica árát jelentősen csökkentik, s ezzel párhuzamosan akár a tíznapos, havi matricáét drasztikusan növelik.

Emellett jöhetett volna még az egy megyére kiterjedő, kedvezményes megoldás is. Mivel a külföldi turisták általában rövidebb ideig vannak az országban, a kedvezményes lehetőségeket leginkább az itt lakók élvezhették volna. Ez EU-konform megoldás. Sokan állítják, e módszerrel összességében több lehetne a bevétel, mint az aránytalanul és ésszerűtlenül kiterjesztett fizetős utakkal. Ráadásul most sokan érzik úgy, újabb sarcot vetettek ki rájuk, és abszurd, ésszerűtlen helyzetek is adódnak: korábban kiszorították a belső városrészekből a nagy bevásárlóközpontokat, most az odavezető utakat fizetőssé teszik. Vagy ez is az ügyes pénzügyi manőverek körébe tartozik?

Mostanában a vasárnapi boltbezárás is lázban tartja az embereket. Valamennyire érthető, hogy a vasárnapi munkát vissza akarja szorítani a kormány. A kérdés csak az, hogy miért nem úgy teszi, hogy az a többségnek jó legyen? Nagy valószínűséggel a dolgozók jó része önként vállalná az extra műszakot, ha ezért extra pótlékot kapna... Ezzel két legyet üthetne a kormány egy csapásra: emeltetné a kereskedelmi dolgozók jövedelmét és megmaradna a vasárnapi bevásárlás kényelme is. Ha ugyanis egy kormánytag elmenne vasárnap a bevásárlóközpontokba, azt láthatná, nyüzsögnek az emberek: sokan talán csak nézelődnek, a nagyobb értékű cikkek kiválasztására azonban a hétvége a legalkalmasabb időpont.

A hétközi munka ugyanis sokaknál napi nyolc óránál többet jelent – nem csak a miniszterelnöki hivatalban –, így szinte az egyedüli lehetőség a hétvége, néha az éjszakai órák. Márciustól mindkettőnek vége. Marad minderre a szombat, a tömeg, az ideges kapkodás. Ez lenne a kor igényeinek megfelelő megoldás? Ha a multinacionális kereskedelmi cégek kiszorítása a cél, az esetleg sikerülhet. Csak túl nagy lesz az ára.

A vásárlók mindenképpen rosszul járnak, de a gazdaságnak sem tesz jót e változás. Több országban most éppen enyhíteni próbálnak a szigorú nyitvatartási szabályokon. Mindenki megpróbálja valahogy élénkíteni a gazdaságot. Akár úgy is, hogy rugalmasabb nyitvatartási szabályozással ösztönzik a belső fogyasztást, a vásárlásokat. Magyarországon tavaly a GDP már több mint 3 százalékkal növekedett. Ez olyan sok és olyan stabil, hogy már be is húzhatjuk a fékeket?

A vasárnapi nyitva tartás, vagy az útdíjak hirtelen bevezetése csak két példa arra, hogy a jó szándékú, ámde minden elemében végig nem gondolt ötletszerű bevezetés miként ronthatja sok millió ember közérzetét úgy, hogy közben a gazdaságnak sem tesz jót. De miért a görcsös, minden ellenérven átgázoló pánikszerű szabályozási roham? A válságnak már vége, ugye? Nem lehetne már megnyugodni, s normál működési módra kapcsolni? A gazdaságban több haszonnal járna a nyugodt, kiszámítható működési modell. Mi lenne, ha végre kipróbálnánk?