Vagy amit akartok
A Vízkereszt a féktelen bolondozás ünnepe a keresztény világban, miért is kellene csodálkoznunk azon, hogy a farsang első napját a magyar kormány is felszabadult mókázással töltötte. Shakespeare után szabadon: amit csak akartok.
Mert hát vezetőink mintha csak a töltött káposzta és a bejgli révületéből felébredve nyitották volna ki tegnap reggel a napi sajtót, és ébredtek volna rá arra: a 2014 végén sebtiben meghozott intézkedésekkel nem csak az a probléma, hogy a vállalkozók, „az emberek”, sőt, párttársaik szemét is szúrják, de az is, hogy a sajátjukat. És őrült komédiázásba kezdtek – a baj csak az, hogy Shakespeare helyett színvonalban inkább Maksa Zoltánt lőtték be.
De mindegy is, mi már ezen is nevetni tudunk. Mi mást is tennénk akkor, amikor a jövedéki biztosítéknak a kisebb italnagykereskedők számára végzetes emelésével kapcsolatban nyolc órán belül négyféle változattal vagyunk kénytelenek szembesülni: az elfogadott törvénnyel, Gulyás Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Miniszterelnökség javaslataival. Vagy amikor Gulyás, amúgy a törvényalkotási bizottság fideszes elnöke hat nappal a hatályba lépése után annyit közöl az útdíjrendszer rekordsebességgel véghezvitt felforgatásáról, hogy a vitatott útszakaszoknál jó lenne, ha „egyeztetésekre sor kerülne”.
Azon az állásfoglaláson meg már végképp a térdét csapkodja mindenki, hogy a vasárnapi nyitva tartás tilalma a házhozszállítást, sőt, az internetes vásárlást is magában foglalja. Elvégre nincs is jobb móka az ebéd utáni kávézás mellé, mint azon vitázni, vajon az NGM-nek sikerül-e egy rendelettel bezárnia az Amazont is. Esetleg fogadásokat kötni arra, végül melyik fideszes politikus kerül ki győztesen a bolondozásból.
Shakespeare-nél végül minden jóra fordul: a szépelgők elnyerik méltó büntetésüket, az igaz szerelmesek egymáséi lesznek, az álarcok lehullanak. Nálunk csak egy dolgot lehet biztosra venni: az lesz, amit nem akartok.
