Ritka, amikor annyira pontosan megfogalmazza valaki, mire vágynának végre a magyar gazdaságban ténykedők, mint ahogy most Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke tette. A parlamenti nyitány előtt azt mondta, hogy az új ülésezési rendszerben nyugodtabb törvényalkotási rendre számít a Fidesz. Megnyugtatjuk, nincs vele egyedül.
Éppen ideje lenne, hogy a forradalmi törvénykezés éveit végre felváltsa az unalmas jogszabály-alkotás épp csak zümmögő gépzaja. Kövér László házelnök ugyan már korábban is morgott a bajusza alatt, hogy azért nem ártana már lassítani, de azért ennek kevés nyomát látták a gazdasági törvénykezés által sújtott jogkövetők.
A statisztika biztos azt mutatja, amit Gulyás Gergely mondott, miszerint a korábbi 30 nap helyett átlagosan 50 nap alatt fogadtak el egy törvényjavaslatot a képviselők, de ezzel még nem lettünk sokkal előrébb. A lényeg ugyanis az, hogy milyen minőségű jogszabály jön ki a törvénygyárból. Ebben pedig nem látszik nagy javulás. Az új parlament beiktatása óta ugyanúgy jellemzőek maradtak a képviselők nevén végigfuttatott alapvető jogszabályok, a semmiből előbukkanó, jól körülhatárolható érdekcsoportokhoz köthető vagy annak érdekét szolgáló törvényjavaslatok, módosítóindítványok, a salátatörvények ötszázhuszonhatodik paragrafusába rejtett súlyos változtatások.
A kormány nem állította vissza az államigazgatás hagyományos szerepét a jogalkotásban, amit az előző érában Navracsics Tibor igazságügyi minisztersége alatt vesztett el jószerivel puskalövés nélkül. Ami meg ott készül, azt is elég sűrűn kell próbaidőssé nyilvánítania a kormányfőnek.
Ennyi évnyi tapasztalattal kijelenthető, hogy ez nem rendszerhiba, hanem maga a rendszer. A Fideszben annak ellenére sem szeretnek szöszmötölni a jogszabályok alapos előkészítésével, hogy igazán nem vádolhatjuk vezetőiket jogi alulműveltséggel. Ők nem a jog mérnökei, hanem a paragrafusok bűvészei, akik csak mosolyognak a cilinderükben lévő nyulakon, amikor azok nagyobb kiszámíthatóságot kérnek.