Fordulat az olaj árában?

Január végétől pár napon keresztül jelentős emelkedést mutatott az olaj ára: az amerikai WTI a hordónkénti 44 dollárról egészen 54 dollárig, a Brent 48-ról pedig tizenegy dollárral emelkedett, ami mindkét esetben 20 százalékos növekedést jelent. Később újabb esést láthattunk, majd a WTI ismét emelkedésnek indult, és az 52 dolláros szint közelébe jutott.
A tavalyi év második felében az olaj ára a 100 dollár feletti szintekről 40-50 dollár közelébe esett, aminek több fundamentális oka is volt.

Először is a kínálat az amerikai palaolaj-forradalomnak köszönhetően folyamatosan gyorsuló ütemben növekedett, miközben geopolitikai konfliktusok vagy természeti katasztrófák nem okoztak zavart a világ olajkitermelésében. A kínálat gyorsuló és zavartalan bővülésével párhuzamosan az európai és a kínai gazdaság lassulása az olajkereslet növekedésének lassulását okozta, így túlkínálat alakult ki a piacon.

Az olajvállalatok akkori kutatási terveinek és projektjeinek fényében a jövőbeli kínálat egyre inkább meghaladta a keresletet, így az olaj ára folyamatos csökkenésre volt ítélve. Az árfolyamot végül az OPEC tétlensége taszította végleg a mélybe, hiszen ezzel a kínálat egyszeri gyors csökkenésének a lehetősége is eltűnt.

Az iparági költségszintek fényében mindazonáltal fontos látnunk, hogy hosszabb távon az olaj jelenlegi ára igen nyomottnak tekinthető. Olajpiaci elemzések alapján az új alternatív (palaolaj) kitermelő-vállalatok hosszú távú fedezeti pontja a hordónkénti 70-80 dolláros szint közelében van, ez a hagyományos olajkitermelő vállalatok esetében 40-50 dollárnál található. Természetesen rövidtávon ez a tényező kevésbé befolyásolja a kitermelést, hiszen a rövidtáv üzembezárási pontok alacsonyabban találhatóak. Az olajkitermelő projektek klasszikusan fejnehéz beruházásoknak tekinthetők, azaz az elején alapvetően jelentős a pénzigénye, majd később a kitermelés fenntartása már alacsony költségek mellett kivitelezhető.

Az olaj árfolyamának jelenlegi mélyrepülésében ez is jelentős szerepet játszott, hiszen cash flow alapon igen sokáig nem éri meg leállítani a meglévő termelőkapacitásokat. A hosszú távú kutatási projektek leállítása és ezzel a hosszú távú kínálat csökkenése valamint az ár emelkedése nem tud gyorsan végbemenni, sőt, rövid távon a kereslet is igen rugalmatlan, nem tud hirtelen megnövekedni az alacsonyabb árak mellett. Korábban az OPEC töltötte be a kiegyensúlyozó szerepet azzal, hogy hasonló esetekben csökkentette a termelését, és ezzel a kívánt sávban tartotta az árfolyamot. Az OPEC azonban most nem lépett, nem csökkentette a kitermelését és ezzel megadta a kegyelemdöfést az árfolyamnak is.

Ez a lépés ellentmondani látszik a kartell céljának, azaz, hogy a versenyzői feltételeknél kisebb kitermeléssel magasabb árat érjen el, így maximalizálva a profitját. Csakhogy a kartell akkor tud hatékonyan működni, ha a piaci részesedése kellően nagy, mivel ha nem öleli fel a teljes piacot, akkor tevékenysége pozitív externália (egy gazdasági szereplő tevékenysége következtében felmerülő előnyös hatás, melyért nem jár kompenzáció) a nem kartell tagok számára, hiszen ők is magasabb áron képesek az egyébként versenyzői mennyiséget eladni. Azaz, ha a kartell piaci részesedése alacsony, akkor az ár emelkedéséhez oly mértékben kell a kínálatukat csökkentetni, hogy a nagymértékű kiesés nem térül meg a kevéssé magasabb árakon.

Az OPEC piaci részesedése a folyamatosan emelkedő alternatív kitermelésnek köszönhetően a 2014-es évközi kitermelési adatok alapján 30 százalékra csökkent, azaz az OPEC-nek gazdasági értelemben egyáltalán nem érte volna meg közbelépnie, kiváltképpen, mert az költségszintjeik világszinten továbbra is alacsonyak. Az OPEC hagyja, hogy az ár essen, és a drágábban termelő projektek kiessenek a kínálatból, ezzel megvédi, sőt, növelheti a piaci részesedését és kartellerejét.

Az olaj ára az elmúlt egy hétben a kedvező európai növekedési várakozásoknak, de legfőképpen kutatási projektek lefújásának köszönhetően emelkedett. Az elmúlt héten kezdtek érkezni az olajcégek felől azok a hírek, melyek a kutatási beruházások visszavágásáról és a tervezett kutatások elhalasztásáról vagy megszüntetéséről szóltak, ami csökkentette a kínálat várható növekedési ütemét. A készletek felhalmozása is megkezdődött már, az olaj ára pedig emelkedésnek indult. A kérdés az, hogy ez már az igazi fordulat-e?

A rövid távú költségszintek alacsony volta és a spekulatív pozíciók kiszámíthatatlansága miatt nem mondható meg biztosan, hogy most jött-e el a teljes fordulat, sőt, bármikor jöhet egy rosszabb makrogazdasági adat vagy jegybanki bejelentés, ami ismét sokkolhatja az olaj árát. Mindazonáltal hosszabb távon az iparági hosszú távú költségszintek miatt mindenképpen egy lassú alkalmazkodást fogunk látni, ezért az olaj árának magasabb szinteken kell stabilizálódnia. A jelentős alternatív olajkitermelő technológiák és az OPEC piaci pozícióinak védelme miatt kevéssé valószínű, hogy az ár egyhamar ismét 100 dollár fölé kerüljön, de az OPEC hosszú távú célja valószínűleg továbbra is a legmagasabb ár elérése lesz.