A brókercégek tapasztalatai szerint megint lemaradtak a kisbefektetők a tőzsdei raliról, hiszen nagyon kevesen tudtak keresni az elmúlt hónapok emelkedésén. Mindezt sikerült úgy elérni, hogy az elemzők már több mint egy éve a magyar részvénypiac alulárazottságáról értekeznek, vagyis, akit egy kicsit is érdekelnek a tőkepiaci történések, simán értesülhetett erről a tényről.
Természetesen annak, hogy a lakossági befektetők már megint lemaradtak a főáramról, több oka is lehet. A legfontosabb, hogy a hazai háztartások rossz értelemben véve konzervatívak: többségük a részvénypiacot túlságosan kockázatosnak tartja, miközben vidáman bevásárol ismeretlen eredetű vállalati kötvényekből vagy magas kockázatú alapokból. A másik ok, hogy a kisbefektetők többsége nem tud mit kezdeni a részvénybefektetésekkel: nem tudja, mit tegyen, ha nő vagy csökken az árfolyam (mikor szálljon ki és mikor ne). Nem hosszú távú befektetésként gondol a részvényekre, pedig kis tételeknél ez lenne elsősorban ajánlott. A bizalom alacsony szintjéért persze a kedvezőtlen körülmények is okolhatók: a magyar tőzsde kínálata enyhén szólva sem tartozik a legjobbak közé, ráadásul az elmúlt évek teljesítménye alapján valóban kevesen gondolhatták azt, hogy most aztán részvényekbe kellene invesztálniuk. Mindezek alapján nem lehet nagyon csodálkozni azon, hogy a hazai háztartások kezében lévő részvényállomány 300 milliárd forint körül mozog – készpénzből már tízszer annyi van a lakosságnál –, és a jelenleg ismert adatok alapján nincs is rá esély, hogy ez a helyzet rövid időn belül megváltozzon.
Most úgy tűnik, hogy a hazai lakossági tőzsdei befektetések egyetlen értékelhető esélyét belátható időn belül a kibontakozóban lévő öngondoskodási hullám jelentheti: a főként az adókedvezmények miatt nyitott, hosszú távú megtakarítási konstrukciókon belül ugyanis reális alternatívát jelenhetnek a magyar papírok is. Csak azt lehet mondani, mint a kapás nélküli horgász: hátha mozdul valami.
