Sajátos Alzheimer-kór pusztít az egészségügyi miniszterek körében: amíg ellenzékben vannak, pontosan tudják, hogy azonnal el kell kezdeni az egészségügyi rendszer átalakítását, s mire a miniszteri székbe kerülnek, már csak a toldozgatás-foltozgatás jut eszükbe – valahogy így jellemezte a helyzetet Rácz Jenő, korábbi miniszter. Baló György műsorában arról vitatkoztak a szakemberek, megoldás lehet-e a hálapénz legalizálása a gyógyító szakma szerteágazó gondjaira. Vagy egyáltalán: tűzoltásnak jó-e. Kategorikus nem volt a válasz.
Hálát a betegtől, pénzt az államtól – hirdeti a rezidensszövetség szlogenje. Alapvetően igazuk van. Csakhogy a jelenlegi állami finanszírozás nem ad mindenki számára elfogadható egészségügyi ellátást. Sőt, ma már szinte mindenki elégedetlen. Az egészségügyi dolgozó is, a beteg is. Aki csak tud, menekül: az orvosok külföldre, a betegek a magánszférába. A vészharangokat már kongatják: katasztrófa közeleg. De igazán senki sem figyel oda, régóta így van ez. Ezért már el sem hisszük, hogy bekövetkezhet. Nehezen számszerűsíthető ugyanis az a kár, ami az egész országot éri amiatt, hogy az egészségügy leépülőben, hogy a hiány – emberben, műszerben, orvosságban – állandósult. Szinte már ez a normális állapot. Aki a hiánygazdaságot ismeri, tudja, ilyenkor csak a csúszópénz segíthet. Ezt hívják az egészségben hálapénznek. Micsoda képmutatás!
Pazarlás is van az egészségügyben – hangzik az ellenérv. Biztosan van. Mert minél több pénz hiányzik a normális üzemmenethez, annál irracionálisabb a működés. Ez pazarlással jár. Az ésszerű munkához is pénz kell. Hogy minden vizsgálatot abban a sorrendben és akkor végezzenek el, amikor arra szükség van, és nem akkor, amikor szabad kapacitás adódik. Akkor talán már késő, s kidobott pénznek minősíthető a késői beavatkozás. A pénzhiány miatt a kórházak adósságokat halmoznak fel, arra késedelmi kamatok rakódnak, így amikor az állam megszánja az ágazatot, és odaad 60 milliárdot az adósság törlesztésére, annak egy része kamatokra megy el. Ésszerű ez így? Nem. Pazarlás? Igen. A szegények így járnak.
Az egészségügyben az elszegényedési folyamat a rendszerváltás óta zajlik. Azóta ígérik a kormányok, hogy rendbe teszik az ágazatot. Aztán aki összeszedi a bátorságát, s 300 forintos vizitdíjjal próbálkozik, azt népszavazással söpri el a népharag. Ingyenes egészségügyért pénzt kérni?! És homokba dugjuk a fejünket, jobb nem látni, mi a helyzet valójában. A társadalombiztosítási járulék nem fedez minden kezelést. Az ingyenesség látszatához ragaszkodunk, közben milliárdokat perkálunk. Feketén, szürkén, hogy legalább nekünk, vagy a hozzá tartozónknak egy kicsit több figyelem jusson. A KSH kimutatása szerint az egészségügybe évente 8 milliárd forintnyi hálapénz áramlik, a becslések viszont 50-100 milliárd közötti összegről szólnak. Cinkosok vagyunk. Kényszerűen.
És a helyzet egyre rosszabb. A kormány kis lépésekkel próbálkozik, integrált egészségügyi intézmények szervezésével például, meg ösztöndíjakkal, hogy legalább a fiatalok egy részét itthon tartsa. Ezek tűzoltásra jók, de megoldásnak nem. Megalázóan alacsony az orvosok bére. Érthetetlen, hogy a rendszerváltás után miért nem jött létre közmegegyezés abban, hogy az egészségügyet – az egész rendszert – átláthatóan átalakítsák. Az orvosok bérét – társadalmi fontosságuknak, képzettségüknek megfelelően – rendezni kell, s közben azt is meghatározni, mi jár ingyen, miért kell fizetni. Az egészségügyi költségek emelkedése meghaladja az állami lehetőségeket. A gazdagabb országokban is. Tehát új megoldás kell. Magánbiztosítóval, magángyógyítókkal, a csúszópénzek legális csatornákba terelésével. Illegálisan, foltokban ez már ma is így van.
A gazdasági miniszter bejelentette: jövőre 16 százalékról 15-re csökkentik a személyi jövedelemadót. Látszatlépés, alig érzékelhető hatással. De százmilliárd körül lesz a bevételcsökkenés. Nagyjából ennyi kellene most pluszban az egészségügy éves büdzséjéhez. Első lépésként. Ott ez érzékelhető segítség lenne. A racionális működéshez az első lépés. De a többi sem úszható meg. Mert a katasztrófa egyre közelebb…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.