Európa kettős növekedési kihívásának leküzdése
Ahogy a gazdasági kilábalás végre kezd tartóssá válni Európában, úgy válik a politikusok feladatává annak biztosítása, hogy a növekedés hosszú távon is tartós maradjon. A fiskális és monetáris élénkítés talán megfelelő volt a válság csúcspontja idején, ezek az eszközök azonban keveset tudnak segíteni a kontinens hosszú távú kilátásait legjobban fenyegető veszély, a rossz demográfiai helyzet és az alacsony beruházási szint káros kombinációjának kezelésében.
Még a bevándorlók tartós beáramlása esetén is az OECD és az Európai Bizottság prognózisa szerint a 28 EU-tagállam összesített munkaereje 12–16 millió fővel fog csökkeni a következő tizenöt évben. A bevándorlók számának emelkedése javíthat a helyzeten, de a bevándorlás fokozása önmagában nem megfelelő megoldás az uniós gazdaság hosszú távú problémáinak kezelésére.
A tartós növekedés eléréséhez a termelékenység fokozása az egyetlen reménye Európának, amivel több értéket tud előállítani a munkaerő csökkenő létszáma mellett is. A baj az, hogy sok év telt el azóta, hogy a kontinens az utolsó jelentősebb termelékenységnövekedést elérte. Nyugat-Európában a munkatermelékenység (egy munkaórára jutó termelési érték) növekedési üteme évtizedek óta lassul. Az 1960-as években a munkatermelékenység jelentős mértékben, éves szinten négy százalékkal nőtt, mielőtt a növekedés üteme az 1980-as évek kétszázalékos és a századforduló egy százalék alatti szintjére lassult. Jelenleg csak mintegy évi félszázalékos növekedést látni. Mindeközben a teljes termelékenységi faktor, amely figyelembe veszi a technológiai innovációt, stagnál.
Az EU-nak égető szüksége van a gazdasági növekedésre ahhoz, hogy a tagállamok a társadalmuk elöregedése mellett fenn tudják tartani társadalombiztosítási és jóléti rendszerüket. Ez olyan kihívás, amellyel más régiók és országok is szembesülnek. Közülük azonban keveseket érint az erőtlen szintű termelékenységi növekedés és a demográfiai csökkenés kettős kihívása.
A termelékenység növekedési ütemének csökkenése az EU-ban meglepőnek számít a digitalizáció gyors elterjedésének ismeretében. Valójában a növekedés észlelt lassulását részben mérési kérdéseknek lehet tulajdonítani. Európában és az USA-ban is az okostelefonok és az internet fémjelezte technológiai változások egyszerűen nem mutathatók ki a termelékenységi adatokban. A statisztikusok azzal küzdenek például, hogy miként vegyék figyelembe az egyre jobb minőségből és a gyorsabb szolgáltatásnyújtásból fakadó fogyasztói hasznot, amely gyakran a digitalizáció eredménye.
További tényező, amely hozzájárulhat a termelékenység növekedésének lassulásához, hogy sok vállalat az új digitális üzleti modellje mellett fenntartja a hagyományos fizikai üzleti modelljét is. A hagyományos folyamatok high-tech rendszerekkel való kiegészítése átmenetileg növeli a költségeket, és így visszaveti a termelékenységet, különösen ha az új és régi üzletágak nincsenek jól összekapcsolva. Ezen problémáknak azonban idővel el kellene tűnniük, amint ez megtörténik, a termelékenységi növekedési ütem megtorpanásának is meg kellene szűnnie.
A termelékenység növekedésének lassulását azonban nem minden esetben lehet az új technológiai időszakra történő nehézkes átálláshoz kötni. Amikor a gazdaság a kilábalás útjára lépett, a beruházások szintje Európában akkor is jóval a 2008-as szint alatt maradt. A gazdaság hosszú távú egészsége nagyrészt attól függ, hogy a beruházások szintje emelkedni kezdett-e, és az mekkora mértékben történt.
És van is okunk a pesszimizmusra. A gyenge beruházási aktivitás részben az európai piac borúlátó értékelését tükrözi. Ha a munkaerő létszáma stagnál vagy csökken, és a növekedés mértéke lassul, akkor miért költenének a cégek a termelés növelésére? Egyszerűen szólva: Európa problémái összefonódnak. A kontinensnek termelékenységet erősítő beruházásokra van szüksége annak érdekében, hogy kompenzálja a munkaerő létszámának csökkenését, azonban a gyenge demográfiai helyzet azt okozza, hogy a cégek visszafogják beruházásaikat.
Szerencsére azért bőven lehet mit tenni a helyzet javításáért. A szolgáltatások, a digitális árucikkek, a tőkepiacok és az energiaszektor területén az európai piac integrálására vonatkozó megújított erőfeszítések felszámolhatják az üzleti szféra előtt tornyosuló akadályokat, és új ösztönzőket adhatnak a beruházásokhoz. A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, amelyről az EU jelenleg tárgyalásokat folytat az USA-val, szintén egy nagyobb piacot eredményezhet, amelyet kevesebb terhes szabályozás és több verseny jellemez.
Nemzeti szinten az olyan reformok, mint amelyeket Írországban, Portugáliában és Spanyolországban látni, javíthatják az üzleti környezetet és a versenyképességet szerte a kontinensen. Végül az összes európai ország meg tudná kétszerezni erőfeszítéseit a tekintetben, hogy saját polgáraikat a digitális korszakra felkészítsék oktatással, képzéssel.
A politikusoknak nem szabad arra az optimista feltételezésre alapozniuk, hogy az európai gazdaság saját erőből kilábal majd a válságból. Ehelyett olyan politikát kellene folytatniuk, amely támogatja a beruházásokat, az innovációt, és elősegíti a szaktudás fejlesztését. Ahogy a munkavállalók és a cégek azért küzdenek, hogy helytálljanak a gyorsan változó – és egyre inkább „a győztes mindent visz” jellegű – globális gazdaságban, a hosszú távú növekedést biztosító politika szükségessége nem lehet sürgetőbb.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
