Látványos rosszabbodást nem várok, marad a langyos posvány. Ahol a lassan harmincas Y-generáció tagjainak, akik pár éve egyetemistaként a nagy önmegvalósításra törekedtek, már csak az a céljuk, hogy kigazdálkodják a horrorisztikus lakás- vagy albérletköltséget, akinek gyereke van, az meg tudja adni neki a minimális anyagi biztonságot. És nem a szegény, leszakadt rétegről van szó, hanem azokról, akik a középosztály lehetnének. Közben pedig majd jövőre is tudomásul vesszük, hogy a közbeszédet egy újabb jól felépített ellenségkép elleni harc uralja a mi problémáink helyett.
Jellemző, hogy jót egyedül ott várok abban, amire az állam is hat: végre felépül a csapatom stadionja is (és most skizofrén módon igyekszem félretenni, amit egyébként gondolok a stadionépítésekről). A foci tényleg összehozza a nemzetet, legalábbis ha sikerül jegyet szerezni az Eb-re, ott lesz esélyem találkozni olyan ismerősökkel is, akiknek másképp eszükbe sem jutna Magyarországgal törődni. A többiekkel marad az évenkénti egyszeri találkozás – de legalább a karácsony és szilveszter közti idő az ő látogatásuk miatt is ünnepi lesz.
Milyen év lehet 2016? Ezt a kérdést tettük fel kollégáinknak az év végén. Itt olvashatja, mit várnak a Világgazdaság munkatársai az új évtől.
