Az USA államadóssága gyorsabban nő, mint a GDP-je, és már olyan szinteket közelít, amelyeket általában Olaszország vagy Spanyolország esetében szoktunk látni – tette közzé nemrégiben az amerikai kongresszus költségvetési hivatala (CBO). Ez megerősíti azt a véleményemet, hogy a költségvetés hiánya a legsúlyosabb hosszú távú gazdasági probléma az amerikai politikusok számára.
Egy évtizeddel ezelőtt az államadósság mértéke még csak a GDP 35 százalékét tette ki. A ráta mára több mint megduplázódott, és az előrejelzések szerint 2026-ban eléri a 86 százalékot. Ez azonban csak a kezdet. Az éves költségvetési hiány mértéke a prognózisok szerint 2026-ban a GDP 5 százaléka lesz. E szint mellett az adósságráta valójában 125 százalékra nőne.
Ezek az előrejelzések emellett azt feltételezik, hogy az államadósság kamatai csak lassan fognak emelkedni, amivel 2026-ban az átlagos szint nem haladja majd meg a 3,5 százalékot. Ha azonban az amerikai adósságráta gyorsan három számjegyűvé válhat, akkor az amerikai és a külföldi befektetők jogosan tarthatnak majd attól, hogy a washingtoni kormányzat elvesztette a költségvetési folyamatok feletti ellenőrzését.
Az adósságrobbanás esetén a külföldi kötvénytulajdonosok azon aggódhatnak, hogy az USA majd valamilyen módon csökkenti a kötvények reálértékét, például az infláció gerjesztésével vagy a kamatokra kivetett forrásadóval. Ebben az esetben a befektetők kockázati prémiumra, magasabb kamatokra tartanak majd igényt. A magasabb kamatszint így még tovább növelné a hiányt, illetve az adósságrátát.
Az államadósság magas és növekvő szintje számos módon károsan hat az amerikai gazdaságra. A kamatok megfizetése magasabb adókat vagy nagyobb költségvetési hiányt tesz szükségessé. 2016-ban az államadósság után fizetett kamatok mértéke megközelíti a személyi jövedelemadóból befolyó bevételek 16 százalékát. Előrejelzések szerint 2026-ra ez a szint több mint 31 százalékra fog nőni, még akkor is, ha a kamatráták olyan lassú ütemben emelkednek, mint ahogy azt a CBO prognosztizálja.
Az állam növekvő hitelfelvétele egyben azt is jelenti, hogy a magánszektor kevesebb forráshoz fér hozzá. A cégek alacsonyabb szintű hitelfelvétele és tőkeberuházásai pedig visszafogják a termelékenység és a reáljövedelmek növekedését. Emiatt fontos annak a módszernek a megtalálása, amellyel csökkenteni lehet a költségvetési hiányt, illetve minimalizálni a jövőbeni adósságrátát. A jó hír az, hogy a deficit viszonylag kismértékű csökkentése jóval alacsonyabb szintre viheti le az adósságrátát. A deficitnek a GDP 2 százalékára való csökkentése például azt eredményezné, hogy az adósságráta fokozatosan 50 százalékra esne vissza 2026-ra.
A deficitcsökkentéshez az állami kiadások lefaragása, a bevételek növelése szükséges. A lefaragást nehezebb megvalósítani olyan kiadásoknál, amelyeknél már történtek spórolások. A védelmi kiadások GDP-hez viszonyított aránya az 1966-os 7,5 százalékos szintről idén 3,2 százalékra csökkent. A CBO előrejelzése szerint a következő évtizedben ez a ráta tovább esik 2,6 százalékra. Ez lenne a legalacsonyabb szint a második világháború óta, amelyet a katonai szekértők már veszélyesen alacsonynak tartanak.
A többi költségvetési kiadást megosztják az egy adott évre előirányzott összegek (nem védelmi célú diszkrecionális kiadások) és az átfogó költségvetési programok között. Utóbbiak esetében a kifizetések egy meghatározott menetrend szerint történnek, nincs mód éves változtatásokra.
Az adók mértéke jelenleg a GDP 18,3 százalékát teszik ki, és a prognózisok szerint a következő évtizedben is ezen a szinten marad, feltéve, hogy az adószabályok nem változnak. Az szja esetében a legfelső adókulcs 1986-ban még 28 százalék volt, ma már meghaladja a 40 százalékot. A 35 százalékos társasági adó pedig már a legmagasabbnak számít a fejlett gazdaságok körében.
Magasabb marginális adókulcs gyengítené az ösztönzőket, és torzítaná a gazdasági döntéseket. Emiatt én és mások – akik a deficit csökkentésének módján gondolkoznak – az adószabályok változtatására fókuszálunk, hogy korlátozzuk az adókedvezményeket, amelyek az adótörvényekbe beépített állami kiadásokat jelentik. Ezek széles határok között mozognak, kezdve az elektromos autót vásároló személyeknek járó 7500 dolláros adójóváírástól a nagyobb kedvezményekig (jelzáloghitel-kamatok leírása vagy a munkaadó egészségbiztosítási hozzájárulásának be nem számítása a munkavállaló adóköteles jövedelmébe). Egyedül a jelzáloghitel-kamatok leírása 84 milliárd dollárral vagy a beszedett szja több mint 5 százalékával csökkenti az idei adóbevételeket. A munkaadói egészségbiztosítási hozzájárulás be nem számítása a munkavállalók adóköteles jövedelmébe több mint 200 milliárd dollárral csökkenti a bevételeket, s ez az szja-ból befolyó bevételeknek mintegy 15 százalékát teszi ki.
Az idei elnökválasztás előtt nem várhatók a deficit csökkentésére vonatkozó intézkedések. Amikor azonban jövőre az új elnök hivatalba lép, a kiadások megfékezésének és a hiánycsökkentés bevételi oldalának kiemelt szerepet kell kapnia a politikai napirenden szereplő kérdések között.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
