2003 és 2012 között sok központi bank, beleértve a kínait is, hozzászokott a jelentős tőkebeáramláshoz. Annak érdekében, hogy megakadályozzák fizetőeszközeik megerősödését, dollárt vásároltak, ami így növelte devizatartalékukat. A devizatartalék növekedésének szétterjedő hatásait többek között a kereskedelmi bankok kötelező tartalékrátáira vonatkozó előírások szigorításával ellensúlyozták. Ennek következtében a kínai devizatartalék pénzmennyiséghez viszonyított aránya jelentősen megnőtt, mintegy duplájára emelkedett 2003 és 2008 között. A globális pénzügyi krízisre válaszul 2008 óta alkalmazott kínai gazdaságélénkítési politika jó része azonban a kimondottan expanzív monetáris és hitelpolitika formájában valósult meg. Ennek eredményeképpen a pénzmennyiség növekedési üteme meghaladta a devizatartalék emelkedését a 2008–2014 közötti időszakban.
A monetáris expanzió 2014 után is folytatódott, még akkor is, amikor a devizatartalék csökkent. Ha szemügyre vesszük a devizatartalék pénzmennyiséghez viszonyított arányát, akkor a csökkenés mértéke még erősebb, mint amit egyedül a devizatartalék adatai mutatnak. Valójában az arány a 2003-as szintre esett vissza. Annak ismeretében, hogy a kínai vállalatok dollárban jegyzett adósságának aránya jelentősen nőtt az elmúlt években, a devizatartalék pénzmennyiséghez viszonyított aránya épp olyan informatív lehet, mint a devizatartalék 3,2 ezer milliárd dolláros értéke.