Szaúd-Arábia magára vonta a világ figyelmét a Vízió 2030 nevet viselő ambiciózus tervének bejelentésével, amelynek célja, hogy átalakítsa a szaúdi gazdaság szerkezetét. A terv csökkentené az ország hagyományosan jelentős mértékű függőségét az olajtól, illetve átalakítaná azt, ahogyan a királyság bevételei keletkeznek, s ahogyan az ország felhasználja és kezeli jelentős vagyonát. A tervet részletes akciótervek egészítik ki, amelyek kezdeti alkalmazása már jelentős intézményi változásokat hozott egy olyan országban, amely az óvatosságáról és a fokozatosságáról ismert.
Miközben a gazdaság átalakításának közvetlen katalizátora a nemzetközi olajárak erőteljes csökkenése, ezen reformok értelme már hosszú ideje egyértelmű. Miután az olaj eladásából származó összegek teszik ki az állam bevételeinek túlnyomó részét, és az állami szektor a fő foglalkoztató az országban, a szaúdi politikusok már régóta aggódtak amiatt, hogy a gazdaság diverzifikáltságának hiánya veszélyeztetheti az ország hosszú távú pénzügyi biztonságát.
Az olajárak elmúlt másfél évben történő csökkenésével egyidejűleg – a visszaesés több mint 50 százalékos volt – jelentős változások történtek az olajpiac működésében is. A nem hagyományos energiaforrások térnyerésével, különösen a „palaforradalom” következtében – utóbbinak köszönhetően négy év alatt majdnem megduplázódott az amerikai termelés, és csaknem elérte a napi 10 millió hordós szintet – a Szaúd-Arábia vezette Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) csökkent a befolyása a piaci árakra. Ráadásul bizonyos OPEC-tagállamok Szaúd-Arábia vezetésével ma már kevésbé hajlandók mérsékelni az olajár ingadozását, miután helyesen felismerték, hogy ezzel tartós veszteséget kockáztatnak a piaci részesedésükben. Emiatt olyan fontos a Vízió 2030. Az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének jobb kontrollja érdekében a királyság a gazdaság átalakítását célzó ambiciózus tervet alkotott meg az energikus Mohammed bin Szalman helyettes koronaherceg vezetésével. Leegyszerűsítve, a Vízió 2030 a társadalom legsérülékenyebb csoportjainak támogatásán kívül három nagy területre összpontosít.
Először is a terv növelné az olajszektoron kívüli bevételeket a közszolgáltatási díjak emelésével és az adóalap fokozatos kiszélesítésével (beleértve az általános forgalmi bevezetését is). Továbbá az országba irányuló erősödő turizmusból is több bevételt irányoz elő a Vízió 2030. Másodsorban a kormányzat csökkentené az állami kiadásokat a szubvenciók lefaragásával, illetve racionalizálná az ország jelentős állami beruházási programját. Továbbá a hadiiparra történő kiadásoknál csökkentenék az súlyát, és növelnék a hazai beszerzések mértékét. Harmadsorban a királyság diverzifikálná a nemzeti vagyont, és növelné a befektetésekből származó jövedelmet. Például a hatalmas állami olajkonglomerátum, a Saudi-Aramco egy kis részének (legfeljebb 5 százalékának) a tőzsdére vitelével teremtenének elő olyan forrásokat, amelyeket világszerte különböző típusú eszközökbe fektetnének be.
A merész gazdasági vízió azonban nem kockázatok nélküli. A gazdasági átalakulás folyamata szükségszerűen kényes dolog, különösképpen ilyen méretekben és ütemben. Kezdeti sikerekre gyakran van szükség ahhoz, hogy a reformok támogatottságát biztosítsák, különösen abban a körben, amely eleinte ellenezheti az átalakulást.
A Vízió 2030 végrehajtását elősegítő akciótervek óvatosan koordinált és felügyelt folyamatokat tesznek szükségessé egyszerre több fronton is. Ez az adminisztratív és operatív kapacitások erősítését teszi szükségessé egy olyan időszakban, amikor Szaúd-Arábiának nemcsak az alacsonyabb olajbevételekkel kell megbirkóznia, hanem a regionális szerepét is egyre inkább demonstrálnia kell olyan országokban, mint Szíria és Jemen.
Ebből az okból biztató, hogy a Vízió 2030 bejelentését követően gyorsan néhány olyan jelentős intézkedést hoztak, amelyek a terv megvalósítását segíti elő. Ezen irány megtartása olyan módon, hogy biztosítva legyen az állandó kommunikáció a fontos belföldi érdekcsoportok között, valószínűleg döntő fontosságú lesz abban, hogy a terv sikeres legyen. Azt pedig, hogy milyen eredményeket ér el Szaúd-Arábia a gazdaság átalakításának fontos ügyében, szorosan figyelemmel követi az Öbölmenti Együttműködési Tanács (GCC) másik öt tagállama (Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Omán) és rajtuk kívül számos más ország.
Nem meglepő, hogy a Vízió 2030 ekkora figyelmet kapott. A tervek elvégre sokkal többről szólnak, mint alapvető gazdasági reformokat bevezetéséről. Ha Szaúd-Arábiának sikerülnie átformálnia gazdaságát, beleértve az intézmények megreformálását és a gazdasági ösztönzők átalakítását, akkor a hasonló kihívásokkal küzdő régiós államok, sőt a világ más országai is inspirációt kaphatnak a szaúdi példa követésére.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
