Újra lerontották a világkereskedelem idei és jövő évi növekedésére vonatkozó előrejelzéseket, és a WTO azt valószínűsíti, hogy a nemzetközi kereskedelem a 2008-as válság utáni időszak leglassabb ütemével bővül idén. Vajon mi áll e folyamat mögött?
Ennek nem pusztán a vérszegény globális gazdasági kilábalás az oka. Elvégre is a nemzetközi kereskedelem növekedési üteme jellemezően meghaladja a GDP bővülési ütemét. A 2008-as globális pénzügyi válság előtti években a globális kereskedelem átlagos növekedési mértéke kétszerese volt a GDP növekedési ütemének. A kereskedelem növekedésének a GDP bővüléséhez viszonyított aránya azonban 2012 óta csökken, a trend pedig idén éri el a tetőpontját, miután a gazdaság növekedésének mértéke az elmúlt 15 évben először haladja majd meg a kereskedelem bővülésének ütemét.
A trend megfordulását részben strukturális tényezők idézték elő, beleértve a globális értékláncok expanziójának mérsékelt növekedését, illetve Kína és más országok strukturális átalakulása miatt bekövetkező fordulópontot. A válsággal kapcsolatos átmeneti és potenciálisan visszafordítható tényezők szintén szerepet játszottak az utóbbi évek folyamataiban. A legkockázatosabb tényezőnek talán a szabadkereskedelemmel szembeni politikai ellenreakció számít, ami a kereskedelmi liberalizációs tárgyalások legutóbbi fordulóinak megakadásában, illetve a nem vám jellegű protekcionista kereskedelmi akadályok alkalmazásában tükröződik.
A nemzetközi kereskedelem helyzete rámutat, mi történik, ha a gazdasági gondok politikaivá válnak. Néhány politikus az emberek gazdasági helyzettel kapcsolatos elégedetlenségét a saját támogatottságának növelésére használva a „globalizáció” homályos, fenyegető erőit teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Szerintük a bevándorlás és a nemzetközi kereskedelem okozza az emberek bizonytalan gazdasági helyzetét.
Erre példa az amerikai elnökválasztási kampány. Mind Hillary Clinton, mind Donald Trump olyan külkereskedelmi intézkedéseket javasol, amelyek nem egyeznek a nemzetközi kereskedelmi liberalizációt hosszú ideje pártoló hagyományos amerikai állásponttal, és amelyek potenciálisan gazdasági károkkal járnak együtt.
Clinton, a demokrata jelölt ellenzi a Csendes-óceáni Partnerséget (TPP), azt a kongresszusi jóváhagyásra váró kereskedelmi megállapodást, amelyet Barack Obama kormányzata tárgyalt meg a csendes-óceáni térséghez tartozó 11 másik országgal. Clinton emellett azt is ellenzi, hogy Kína megkapja a piacgazdasági státuszt, mivel ezzel nehezebbé válna az országgal szembeni antidömping-eljárások megindítása. Továbbá támogatja azt is, hogy kiegyenlítő vámokat vessenek ki olyan államok termékeire, amelyek bizonyítottan árfolyam-manipulálást alkalmaznak.
Trump ezt az irányt még tovább vitte. Clintonhoz hasonlóan ellenzi a TPP-t, és támogatja a kiegyenlítő vámok kivetését az árfolyamokat manipuláló országokra. A meglévő kereskedelmi megállapodások újratárgyalására és talán még azok hatályon kívül helyezésére is ígéretet tett, ami akár a WTO-ból való esetleges amerikai kilépést is előrevetítheti.
A Clinton által javasolt intézkedések azt jelentenék, hogy az USA elesne a külkereskedelemből adódó előnyöktől, miközben azoknak a világgazdaságra is hatásuk lenne. Ezeket a károkat azonban aligha lehetne azokhoz hasonlítani, amelyeket Trump javaslatai okoznának. Elvégre is az USA által bevezetendő protekcionista intézkedések szinte biztosan válaszlépéseket váltanának ki a külkereskedelmi partnerek részéről, potenciálisan akár egy kereskedelmi háború kirobbanását is előidézhetik, ami minden félnek károkat okozna.
Nyilvánvaló, hogy kezelni kell a globalizációellenes hangulatot fűtő aggodalmakat. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek segítenek a legsebezhetőbb társadalmi rétegeken. A nemzetközi kereskedelem démonizálása azonban nem ilyen megoldás. Éppen ellenkezőleg, ahogy az 1930-as évek tapasztalatai mutatták, a legkönnyebben úgy lehet megakadályozni a világgazdaság kilábalását, ha egy protekcionista kereskedelmi háború tör ki.
(Az itt kifejtett nézetek a szerző magánvéleményét képezik, amely nem tükrözi szükségszerűen a Világbank véleményét.)
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
