Az olajárak mintegy 65 százalékkal csökkentek a 2014. júniusi csúcshoz képest, aminek okairól élénk vita folyik. Egy dolgot biztosan tudunk: az olajpiac strukturális változáson esett át, ami miatt a mostani fejlemények különböznek a korábbi drámai áringadozásoktól.
Az áresést részben kínálatoldali tényezők okozták. Ezek között szerepel, hogy az elmúlt években gyorsan növekedett az amerikai palaenergia-termelés, illetve az, hogy az amerikai kormányzat feloldotta a 40 éve fennálló kőolajexport-tilalmat. Továbbá a fegyveres konfliktusokkal sújtott országok, mint Líbia és Irak kőolajtermelése meghaladta a várakozásokat, illetve Irán is visszatért a globális olajpiacra, miután a világ vezető hatalmaival megállapodást kötött atomprogramjáról. Az OPEC legjelentősebb tagállama, Szaúd-Arábia fokozta a termelését, hogy megvédje piaci részesedését.
Az olajbőség láttán most sok elemző felteszi azt a kérdést, hogy vajon még mindig van-e súlya az OPEC-nek. A kőolaj iránti magas kereslet 2000 óta jelentős árbefolyásoló erőt adott az OPEC-nek és különösen Szaúd-Arábiának, de egyben fokozta a beruházásokat a magasabb költséggel járó termelési módszerek esetében, így például a kanadai olajhomok-bányászat, illetve a brazíliai mélytengeri olajkitermelés terén.
A hagyományos olajtermelés esetében a beruházások és a termelés beindulása közötti jelentős időszak miatt a nem OPEC-tagállamok projektjei éppen akkor érték el a tetőpontjukat, amikor az olajpiac elkezdett lassulni, és amikor a jövőbeli olajkeresletre vonatkozó várakozások borúsabbá váltak.
Ez arra késztette az OPEC-et, hogy változtasson az áringadozásokra adott válaszain. A múltban az OPEC és különösen Szaúd-Arábia a termelés csökkentésével stabilizálta az olajpiacot, amikor az árak túl alacsony szintre estek, és növelték a termelést, amikor az árak túl magasra emelkedtek az OPEC célárjához képest. A 2014. novemberi OPEC-csúcson azonban Szaúd-Arábia blokkolta a többi tagállam azon indítványát, hogy fogják vissza a termelést a csökkenő árak miatt.
A szaúdiak ehelyett fokozták a kitermelést, ami a magasabb költségek miatt jelentős nyomás alá helyezte a nem OPEC-államokat. Úgy tűnik, Szaúd-Arábia tanult az 1986-os áringadozási időszakból, amikor a nem OPEC-államok megnövekedett termelésére válaszul végrehajtott, jelentős, korábban nem látott termeléscsökkentése nem tudta stabilizálni az olajárakat.
Az árakat alacsonyan tartó másik tényező pedig az, hogy a nem OPEC-államok jelentősen csökkentették költségeiket. Ez azonban valószínűleg csak egy egyszeri fejlemény. Elméletben az olajtermelés költségei általában nem változnak, és olyan fix jellegű tényezők határozzák meg, mint az olaj típusa, illetve a kitermelés helyszínének földrajzi adottságai.
A gyakorlatban azonban a költségstruktúra számos tényezőtől függ, beleértve a technológiai fejlesztéseket vagy a szakértelmet. Vagyis a palaolaj-termelés esetében úgy tűnik, hogy az ipar jelentős javulást ért el az operatív hatékonyság terén a kísérletezgetések vagy a cselekvés általi tanulás révén. A cégek gyorsan elsajátították a legjobb módszereket. A palaolaj-termelés költségei azonban ismét emelkedni fognak, mivel az ilyen jelentős hatékonysági hasznok nem tarthatók fenn sokáig, és a tőkeköltség is magas.
Vonzónak tűnhet a hosszú távú határidős ügyletekre tekinteni, hogy megtudjuk, merre tarthatnak majd az olajárak. A határidős piacnak azonban jelentős korlátai vannak. A határidős jegyzések nem tudták előre jelezni a jelenlegi piaci összeomlást, leginkább azért, mert a határidős piacok, alapértelmezésüknél fogva, lassan igazodnak az új információkhoz. Továbbá, a határidős szerződések csak korlátozott középtávú iránymutatást adnak, mivel vagy nem elég hosszú távra szólnak, vagy a piacok nem eléggé kiterjedtek.
A fent felsorolt olajártényezők közül néhány csak átmeneti, míg mások strukturális és állandó jellegűek. Tovább fog folytatódni a 2014 óta tartó áresés okairól és hatásairól szóló vita, amely tükrözi, és kiemeli azt a lényeges szempontot, hogy a globális olajpiacra vonatkozó hagyományos elgondolások már nem érvényesek.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
