BUX 42,896.59
+2.36%
BUMIX 3,980.35
+0.50%
CETOP20 1,992.63
+1.63%
OTP 10,775
+1.84%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
+3.46%
+0.56%
+0.20%
ZWACK 17,450
-0.29%
0.00%
ANY 1,640
0.00%
RABA 1,165
0.00%
+3.56%
0.00%
0.00%
+0.46%
OPUS 194.2
+0.52%
+5.88%
-0.61%
0.00%
+5.87%
OTT1 149.2
0.00%
+3.05%
MOL 2,870
+1.27%
-0.75%
ALTEO 2,380
-0.42%
0.00%
+3.83%
EHEP 1,465
-10.94%
-0.70%
-0.76%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+2.11%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+0.48%
+0.37%
+3.45%
0.00%
-0.31%
+10.71%
GOPD 12,700
+40.80%
OXOTH 3,740
+1.08%
+0.45%
NAP 1,228
+0.16%
+22.22%
-0.96%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Hatékonyságra kényszerít a béremelés

Az uniós forrásokat úgy állíthatjuk a versenyképesség szolgálatába, ha a feldolgozóipar helyett a humántőkére költünk többet – mondta lapunknak Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója

Tavaly 1987 milliárd forintnyi uniós forrás jutott el a nyertes pályázókhoz, ebből 1739 milliárd volt a 2014–2020-as ciklushoz kapcsolódó kifizetés. Vállalható részeredmény?

– Az 1700 milliárd forint nagy része előleg, illetve az állam átrakta az egyik zsebéből a másikba, így forráshoz juttatva a háttérintézményeket, például a közút- és vasútfejlesztésekért felelős Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t. Az összegnek mindössze 10-15 százaléka, mintegy 200 milliárd forint áramlott tavaly közvetlenül a gazdaságba, és így is volt 2 százalékos GDP-növekedés. A fennmaradó 1500 milliárd forint az előző évben csak a számlákon jelent meg, idén válik beruházássá. Ehhez jön még a Lázár János által előirányzott 2700-2800 milliárdnyi éves kifizetés. Így idén több mint 4000 milliárd forint kerül a gazdaság vérkeringésébe, Brüsszel szerint minden euróból ötven cent a GDP-t növeli. Az EU-s források érkezése mellett a belső fogyasztás is bővülhet, ennek alapján megalapozottnak tűnik az idei 4 százalékos növekedési várakozás.

Ezek szerint egyszeri eset volt a tavaly novemberi, amikor 800 milliárd forinttal megtoldotta a kormány a költségvetés uniós támogatásokról szóló fejezetét?

– Nem tartom valószínűnek, hogy újabb több százmilliárd forintos manőverre lenne szükség a büdzsében.

Március 31-ig valóban megjelenhet az összes 2014–2020-as uniós pályázat?

– Kormányhatározat rögzíti, biztos vagyok benne, hogy be fogják tartani. Már csak azért is, mert a pályázók mellett a fejlesztéspolitikai rendszer is ebben érdekelt, akár 12–24 hónapos év végi bónuszok múlhatnak rajta. Ez persze nem jelenti azt, hogy az érintett felhívásokra máris be lehet adni a pályázatot. Lesznek olyanok, amelyeknél három hónap vagy fél év múlva, esetleg az év végén.

Jövő tavaszig a forráslekötés is befejeződhet, vagyis minden felhíváson győztest hirdetnek. Reális terv?

– Teljesülhet, de ne feledjük, a kezdeti késlekedés is felelős azért, hogy a hétéves cikluson belül ez az egy-másfél év ilyen intenzívvé vált: a 2014–2020-as pályázatok zömét csak tavaly kezdték el kiírni. Miután a vissza nem térítendő támogatások kipörögnek a rendszerből, a következő egy-két év a kombinált termékekről, vagyis a hitellel együtt kínált támogatásokról szól majd. Ennek az évnek a végrehajtásról, vagyis a pályázatok értékeléséről, a szerződések aláírásáról és a támogatások kifizetéséről kell szólnia.

Az új pályázatértékelő rendszer gyermekbetegségei nem okoznak fennakadásokat?

– Tavaly nyáron változott meg az elbírálás menete, és ahogy jósoltuk, bő fél évet igénybe is vett az átállás. Van néhány kirívó eset, akad például olyan innovációs pályázat, amely tavaly év eleje óta a döntés-előkészítő bizottság előtt van, és még mindig nincs eredménye. Összességében azonban jó az irány, csak az átmenet nehézkes. Azt például hasznos vált­ozásnak tartom, hogy a pályázatértékelőknek nemzetbiztonsági ellenőrzésen kell átesniük, illetve vagyonnyilatkozatot is kötelesek tenni. Bármilyen visszaélés esetén le kell csapni, ez elengedhetetlen a fejlesztéspolitika tisztulásához.

A kormány azt ígérte, az eddigi 16 helyett az uniós támogatások 60 százaléka kerül közvetlenül a gazdaságba. Visszatérő kritika azonban, hogy a versenyszféra helyett is gyakran a közszféra a haszonélvező az állami háttérintézeteken keresztül. Miért?

– Azokon a területeken, ahol magától értetődően az állam vagy az önkormányzat a kedvezményezett, mint például az oktatás vagy az egészségügyi képzések, ez nem aggályos. A kis- és középvállalkozások képzése viszont nem állami kompetencia, örömteli, hogy ezt a kormány is felismerte, és letett róla. A Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programon belül viszont nem feltétlenül indokolt valamennyi turisztikai támogatás besorolása, így a kastély- és várprogramé.

Az uniós források felhasználását hogyan lehet a versenyképesség szolgálatába állítani?

– A piaci szereplők többsége az eszközparkját akarja bővíteni, a magyar cégek ugyanúgy új gépsorban, új üzemcsarnokban gondolkodnak, mint a multik. A tőkéhez jutás már megoldott, szemléletet kell váltanunk ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk. Ugyanazokkal a gépekkel dolgozunk, mégis kevesebbet termelünk és kevesebbet keresünk, mint az osztrákok. A hatékonyságunk a 28 EU-tagállam sorában a 25., öt-tíz éven belül fel kell kapaszkodnunk a 10. helyre. Ehhez a kulcs a humántőke, ugyanis a nyugat-európai cégek nemcsak szervezettebbek, a dolgozóik fizikailag és mentálisan is egészségesebbek. Ezért már nem a feldolgozóiparba kell önteni a pénzt, hanem az emberek fejébe: át kell képezni a munkaerőt, hogy 2025-ben is legyen állásuk. A kutatás-fejlesztésnek és az innovációnak a mainál lényegesen nagyobb teret kell kapnia, emellett fokozatosan tör előre a robotika, a digitális átalakulás. Azért is fontos a béremelés, mert a legtöbb tulajdonos nem emel, ha nem kötelezik rá, a profitból azonban kibírja. Mondhatja azt a vállalatvezető, hogy az addigi egymilliárd forintos profit le fog csökkenni 800 millió forintra, és az is elegendő, vagy van a másik út: elengedi a dolgozók 15-20 százalékát, a többiekkel pedig magasabb fizetésért hatékonyabban dolgozva termeli meg a korábbi nyereséget. A béremelés tehát rákényszerít a hatékonyságnövelésre, egyúttal csökkenti a munkaerőhiányt. Elfogadják a cégek, mert 20-30 százalékkal még így is a görög és a portugál bér alatt van a magyar.

Mely ágazatokban tartanak ott a magyar cégek, hogy 2020 után az uniós források elapadásával se szippantsák fel őket az erősebb, fejlettebb német vállalatok?

– Jelen állás szerint leginkább az autóipari beszállítók és az élelmiszeripari cégek. Az idei év végéig kell jelezni Brüsszelnek, milyen típusú támogatásokat szeretnénk 2020 után. Egy biztos, már a következő három-öt évben sem az ipar a kulcs, hanem a szolgáltatási szektor. Ez állami segítség nélkül nem megy, Németországban és Ausztriában sem ment, folyamatosan ösztönözni kell a magas hozzáadott értékű termelést. Azon múlik minden, hogyan reagálunk a digitális átalakulásra.

Az elektronikus közbeszerzés majdnem olyan régi nóta, mint az euró bevezetése. Az uniós előírások is köteleznek az átállásra. Mik lehetnek a papírmentes tenderezés buktatói?

– A legfőbb gond az adatbázisok összehangolása, legyen szó a cégbíróságról, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról vagy a földhivatalról, gyakran egy adószámváltozás rögzítése is akadályokba ütközik. A teljesen papírmentes ügyintézés könnyen lehet, hogy utópia marad, jó eséllyel csak a postai kézbesítést és néhány vaskos dossziét spórolhatunk meg. Az észt digitális kormányzat meghonosítása is egyfelől csodafegyver, másfelől fokozott biztonsági kockázat, ha jön egy összehangolt hackertámadás. Idehaza az is az egységesítés gátja, hogy például egy gazdaságfejlesztési vagy egy vidékfejlesztési pályázat is más felületen zajlik.

A 4-es metró 450 milliárd forintra rúgó kiadásaiból minden harmadik forintot elcsaltak vagy elloptak. Mik a szégyenletes korrupciós ügy legfontosabb gazdasági tanulságai?

– A közbeszerzések teljes átláthatósága nem várhat tovább, nem fordulhatnak elő hasonló visszaélések például a 300-400 milliárd forintos építési projekteknél, legyen az szennyvíz- vagy hulladékberuházás, kórház- vagy iskolafejlesztés. Hasznos eszköze lehet a túlárazás elleni harcnak az igazságügyi szakértő bevonása, gyorsabb és olcsóbb lehet a nagyberuházások kivitelezése.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint a budapesti olimpia éppúgy a gazdasági növekedés motorja lehetett volna, mint Paks 2. vagy a Budapest–Belgrád vasútvonal. Egyetért vele?

– A 2024-es nyári olimpia megrendezése valóban nagyban hozzájárulhatott volna a GDP-növekedéshez, a megvalósíthatósági tanulmányt böngészve alig szembesültem olyan fejlesztéssel, amire egyébként ne lenne szüksége Budapestnek és Magyarországnak. Kiemelhetem akár a reptéri gyorsvasutat, egy új Duna-hidat vagy a kétszer háromsávos autó­pályát a Balatonig, 30-50 évvel előrehozott volna fontos infrastrukturális beruházásokat a pályázat pozitív elbírálása. Láttam fantáziát abban az ötletben is, hogy vigyék tőzsdére a budapesti olimpia szervezőcégét, kíváncsian várom, négy évvel később érdemes lesz-e leporolni a már elkészült terveket.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek