Az erdőirtások kárát aligha lehet túlbecsülni. A fák, ahogy növekednek, jelentős mennyiségű szén-dioxidot szívnak fel, ezért a klímaváltozást okozó üvegházhatású emisszió megkötésének lényeges eszközeinek számítanak. Ha tovább irtjuk az erdőket – a világ eredetileg erdővel borított területeinek már csak a fele maradt meg –, akkor lehetetlenség lesz teljesíteni a párizsi klímamegállapodás által kitűzött célt, vagyis azt, hogy a globális felmelegedés mértéke 2050-re ne haladja meg a 2 Celsius-fokot az iparosodás előtti időszakhoz képest. Valójában a cél teljesítéséhez a kiirtott erdőtakaró jelentős részének visszaállítására van szükség.
Két módja lehet az újraerdősítésnek. Az első, hogy használaton kívül hagyunk mezőgazdasági területeket, és megvárjuk, amíg azokon természetes módon újra erdő alakul ki. Ez nem kerül sokba, azonban évtizedekbe telik. A második opció proaktívabb megoldás. Eszerint több milliárd fát kell ültetni. Az erdők védelméről szóló, 2014-ben aláírt New York-i nyilatkozatban a kormányok arra vállaltak kötelezettséget, hogy több százmillió hektár erdőt állítanak helyre. Miután a legtöbb kormány nem rendelkezik elegendő forrással, a vállalás finanszírozása nehézségekbe ütközik.
Amikor az erdők gazdasági értékkel bírnak, akkor valószínűbb, hogy azokat inkább gondozzák, mint pusztítják. Valójában az erdőket már ezredévek óta művelik gazdasági célból. Jelenleg a produktív erdőterületek több mint egymilliárd hektárt tesznek ki, ez mintegy negyede a világ erdőterületeinek. Ezekből az erdőkből tűzifát termelnek ki, ami a fakivágások mintegy felét teszi ki. Emellett a fák ruházati cikkekhez alapanyagot, szappanokhoz, kenőcsökhöz olajat szolgáltatnak, valamint gyümölcsöt és egyéb élelmiszert, például kakaót teremnek. Ezen termékek iránt növekszik a kereslet, bár nem olyan gyors ütemben, mint ahogy a papír iránti kereslet csökken a digitalizáció miatt.
Miként lehetne az erdőgazdálkodás termékei iránti keresletet növelni? Erre ígéretes lehetőséget jelent az építőipar. A fa mindig fontos építőanyag volt, de manapság a legtöbb épület már téglából, betonból vagy acélból épül. Ezen alapanyagok gyártása azonban jelentős emissziót okoz.
Nem valószínű, hogy a fa teljesen helyettesíteni tudná ezeket az alapanyagokat, az új technológiák azonban versenyképesebbé tehetik a fát. Ezek egyike a keresztlaminált fa (CLT), amely többrétegű, keresztirányú ragasztott tömörfa-szerkezeti panelt jelent. Ennek a szilárdsága ugyanolyan erős, mint az acélé vagy a betoné, és helyettesíteni tudja amazokat az épületekben.
[caption id="" align="alignleft" width="768"]
Fotó: AFP[/caption]További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzuk a fa alapanyagok használatának pontos hasznát az emisszió csökkentése terén. Anthony Thistleton-Smith, a téma egyik brit szakértője szerint a tipikus brit otthonok karbonlábnyoma mintegy 20-21 tonnát tesz ki, míg a CLT-házaknak 19-20 tonna negatív karbonlábnyomuk van. Más szóval minden egyes CLT-ház 40 tonna szén-dioxid-emissziót takarít meg. Ha például az ez évre tervezett 300 ezer új brit ház CLT-technológiával készülne, akkor annak hatása azzal lenne egyenértékű, mint ha 2,5 millió autót tüntetnénk el az utakról.
Mint olyan sok klímavédelmi intézkedésnél, a költségek ebben az esetben is akadályozzák a megvalósítást. Az ENSZ egyik jelentése szerint a CLT Európában drágább, mint a beton. A CLT-technológia azonban még gyerekcipőben jár, csupán néhány cég foglalkozik a gyártásával. Ahogy a CLT-ellátási lánc fejlődik, úgy fognak csökkenni a költségek.
Természetesen egy ilyen átalakulás nem megy egyszerűen. A hagyományos építőanyagokat gyártó iparágak megpróbálják megvédeni érdekeiket. Ezen felül kell kerekedni, illetve egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az állami támogatásokban. Továbbá a közvéleménynek a tűzbiztonsággal és a rovarok elleni védekezés terén meglévő aggályait kezelni kell. Sok országban a gazdasági lehetőségeknek elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy megérje kezelni ezeket a kihívásokat.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
