Augusztus 31-én ismét elmaradt a felminősítés. A Fitch Ratings, a Standard and Poor’s augusztus 17-i bejelentésével összhangban változatlanul BBB mínusz szinten hagyta a magyar államadósság finanszírozhatóságának besorolását. Ez csak egy szinttel magasabb, mint az úgynevezett bóvli, azaz befektetésre nem ajánlott szint.
A két hitelminősítő hasonló érvek alapján hagyta változatlanul a besorolásunkat. A szűkszavúbb Fitch Ratings így fogalmaz: a felminősítés feltétele lenne a külső és az államadósság további csökkenése, a folyó fizetési mérleg többletének erősödése, az üzleti környezet további javítása, a költségvetési hiány további csökkenése. Leminősítéshez vezetne, ha nőne a GDP-hez mérve a külső és az államadósság nagysága, s ha romlanának az egyensúlyi mutatók, főleg a költségvetési hiány.
Ugyanakkor a Fitch Ratings – a Standard and Poor’shoz hasonlóan – elismeri, hogy pozitívum a GDP növekedése, a hiány és az adósságszint csökkenése. Külön kiemeli továbbá, hogy a Világbank Doing Business üzleti környezeti mutatói tekintetében jelentős előrelépést sikerült elérnünk. Ám figyelmeztet arra, hogy a gazdasági növekedés fenntarthatóságának kockázatai vannak.
A Standard and Poor’s sokkal részletesebb elemzést készített. A felminősítést akkor látja indokoltnak, ha tovább javul a gazdasági teljesítmény, ha erősödik a fizetési mérleg többlete, és ha nem romlik a hiányszint. De fontosnak tartaná a banki hitelezés további bővülését is. A jelen minősítést veszélyeztetné, ha romlanának a makroadatok, s nőne az ország külső sérülékenysége.
Végső soron azt látjuk, hogy a két hitelminősítő fő üzenetei hasonlók: elsősorban a gazdasági biztonságot növelő adósság-, hiány- és fizetésimérleg-adatok markánsabb javulására várnak. Ezek feltétele a gazdasági teljesítmény további erősödése, amellyel kapcsolatban szintén hasonló kétségeket fogalmaznak meg. Felhívják a figyelmet arra, hogy egyrészt a gazdasági növekedésben túl nagy szerepet játszik egy külső tényező, az EU-s pénzek felhasználása. Másrészt nagy szerepe van a kormány szerepvállalásának is, amely az adócsökkentéseken, a béremelésen és a különböző állami kedvezményeken, például a CSOK-on keresztül élénkíti a fogyasztást és a magánberuházásokat. E tényezők azonban túlzottan nagy hatással vannak a növekedési adatokra. A biztonságos gazdasági bővüléshez ezért fontos lenne, hogy további, főleg magából a nemzetgazdaságból származó erők is hozzájáruljanak az ökonómiai növekedéshez és (tágabb értelemben) a fejlődéshez. A növekedés forrásai között szerepelhetne a gazdasági szerkezet korszerűsödése, az innovativitás fokozódása, vagy a helyben történő nagyobb hozzáadott érték előállítása, s mindezek hátterében a termelékenység általános javulása. Ezeknek fontos feltételei a beruházások, amelyek a második fél évben éves összehasonlításban 15 százalékkal bővültek. De nem jó hír, hogy például a modernizáció szempontjából fontos infokommunikáció területén csökkenés következett be. Az sem segíti a GDP növekedéséhez fontos kiegyensúlyozott fejlődést, hogy a gazdasági szervezetek beruházásainak döntő része, általában több mint fele Budapesten valósul meg. A makromutatók valóban javulnak tehát, s ennek alapján jogosnak is tekinthető egyes elemzők azon véleménye, hogy Magyarország megérett volna a felminősítésre. Ám figyelni kell a makromutatók mögötti tényekre, nem is elsősorban a felminősítés miatt, hanem gazdasági fejlődésünk jövője érdekében. Ezért fontosak a nemzetközi összehasonlítások.
A 2017. évi cseh adósságszint a GDP 34,6, a lengyel az 50,6, a szlovák az 50,9 százaléka. A magyar érték 73,6 százalék. Megjegyzendő, hogy bár a GDP arányában csökken a magyar államadósság, abszolút értékben két éve újra nő. Fontos mutató az egy főre jutó adósság is. Ez nálunk 44 százalékkal magasabb a cseh értéknél, 46 százalékkal a lengyelnél, és 17-tel a szlováknál. A hiányadat is nálunk a legmagasabb. Megjegyzendő, hogy a cseh költségvetésnek 1,6 százalékos többlete van. E mutatók további javulását pedig korlátozott mértékben teszi lehetővé a jövőben az EU-s pénzek felhasználása és az állami gazdasági ösztönzés. Nagyobb lendületet akkor lehetne venni, ha a reálgazdaság belső motorjai, az innováció, a termelékenységjavulás és a nagyobb értéket előállító ágazatok arányának növelése is beindulna. Ez járulna hozzá ahhoz is, hogy előbbre lépjünk a versenyképességi rangsorokban. A legutóbbi két versenyképességi tanulmány szerint (IMD, WEF) hazánk Csehországnál és Lengyelországnál rosszabb versenyképességi pozícióban van. A fő okok között a gyenge innovációs teljesítményt és digitális felkészültséget, valamint az alacsony hozzáadott érték előállítását jelentő rövid értékláncokat találjuk. Természetesen a nemzetközi versenyképességi elemzéseket sem kell túlértékelnünk, hisz az alkalmazott módszertannak vannak gyenge pontjai, de azért az összehasonlító adatokon érdemes elgondolkodnunk.
Tudjuk, hogy most a magyar papírok gond nélkül találnak vevőre, mivel nagyon alacsony a világban a kamatkörnyezet. Mindez azonban változik. Az alapkamatok emelkedése ronthatja a kedvező helyzetet, azaz drágíthatja az adósság finanszírozását. Ez pedig a V4-országok között legmagasabb GDP-arányos államadósságunk miatt, érthető módon, a hitelminősítők figyelmének középpontjában lévő adat. Nyilván a jó megoldás az adósságcsökkentés lenne. Ezt pedig tartósan a világban zajló technológiai átalakulásba innovációval, tudással való bekapcsolódásunk segíthetné elő a legmegbízhatóbb módon.
Csath Magdolna,
egyetemi tanár, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.