Mennyiben más ma a fejlesztési banki szerepkör, mint huszonöt éve?
Az 1993-ban megalakított Magyar Fejlesztési Bank teljesen más viszonyok között kezdte meg a működését, mint amilyen helyzetben ma mi vagyunk: az MFB mérlegfőösszege ma a hatvanszorosa az alapításkorinak. Ma az EU visszatérítendő forrásainak szétosztása az egyik kiemelt feladatunk, az alapításkor még csak vágyálom volt, hogy csatlakozhassunk az európai közösséghez. A múlt helyett én épp ezért inkább előretekintenék, az MFB feladata a kezdetektől az, hogy komoly hatással legyen a gazdaságfejlesztésre, amit mi az új ötéves stratégiánkban úgy határozunk meg, hogy a cél az, hogy a bank addicionális hozzájárulása elérje a egy százalékát. Komoly ez a vállalás, hiszen 2017-ben ez a hatás még csak a GDP 0,5 százalékát tette ki.
Mennyire a nemzetközi gyakorlatot követi ezzel az MFB?
Bár a világ fejlesztési bankjaitól mindig van mit tanulnunk, azt kell hogy mondjam, nincs egységes trend a szerepvállalás tekintetében. A mi terveinket és lehetőségeinket meghatározza az az ambiciózus kormányzati szándék, amely célul tűzte ki, hogy a magyar életszínvonalat 2030-ra az osztrák szint közelébe kell felhozni, és az országot az európai top 5 közé kell emelni. Ehhez nagy ívű fejlesztési programok kellenek, amelyek megalapozzák a gazdasági növekedést, elég, ha csak azokra az óriási budapesti infrastrukturális programokra gondolunk, amelyek kormányzati támogatásáról a napokban jelentek meg hírek, és amelyek az új Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa feladatait jelölik ki a következő évekre. Itt egyedi finanszírozóként lehet szerepe az MFB-nek, hiszen a kereskedelmi bankok ezen a területen nem nagyon tudnak labdába rúgni, mert az infrastrukturális fejlesztések roppant nehezen és csak igen hosszú távon térülnek meg.
Vannak jelei, hogy ezen a téren a jegybanki finanszírozásnak is utat nyitnának...
Én nem gondolom, hogy az MNB direkt hitelezőként jelenne meg a piacon, ezt a monetáris finanszírozás tilalma miatt amúgy sem tehetné meg. Ugyanakkor más megoldásokkal igenis komoly mértékben segítheti az egészséges hitelpiac fejlődését a jegybank – legyen elég itt csak a Növekedési hitelprogramra (NHP) utalnom, amely tagadhatatlanul új impulzust adott a hitelezésnek: nemcsak olcsó forrást tudott biztosítani, hanem áttörte azt a pszichés gátat, amely akadálya volt a vállalati hitelezésnek –, a cégek újra mernek hitelt igényelni, oldódott az „úgysem kapok hitelt, hát nem is kérek” érzete. De ezen a téren még van mit tenni, Ausztriában a kkv-hitelek a GDP 38 százalékát teszik ki, nálunk ez az arány még mindig csak 12 százalék. Az MFB-nek itt hangsúlyosan azokon a területeken kell erősítenie, ahol a kereskedelmi banki kockázatvállalás gyengébb lábakon áll. Folyamatosan olyan termékeket és szolgáltatásokat kell kínálnunk, amelyek hiánypótlónak számítanak. Miután az idők változnak, ezeket a megoldásokat is rendre át kell dolgoznunk.
Fotó: Földi D Attila / VG
Mire gondol?
A prudens kereskedelmi banki gyakorlatban a közelmúltig elképzelhetetlen volt, hogy olyan vállalkozás is kaphat hitelt, amelynek nincs két lezárt üzleti éve. Az MFB Csoport ezen ígéretes induló vállalkozásoknak hitelt, garanciát vagy épp tőkét tudott kínálni. Az idők változnak, a bankok egy része ma már nem kér komoly track-recordot a vállalkozásoktól, ám például a hitelek futamideje tekintetében még mindig a rövid és középtávú megoldások hódítanak. Egy fejlesztési banknak ugyanakkor belefér a 15–20 éves futamidő is.
Az MNB az elmúlt hónapok finanszírozási gyakorlatát vizsgálva kockázatosnak látta, hogy a vállalkozói hitelek túlnyomó része változó kamatozású, s ezért meghirdette az NHP Fix programot. Hasonló álláspontra jutottunk mi is, ezért jövő év elején megjelenik a piacon az MFB Fix termékünk, amely hitelösszeg és hitelcél tekintetében kiegészíti majd az NHP Fixet, ráadásul tőkepótló jelleggel működik majd: az igénylő vállalkozásnak a tőke egy részét csak a futamidő végén, egy összegben kell majd megfizetnie.
Gondolnunk kell azokra a vállalkozásokra is, amelyek valamilyen okból ezekbe a programokba sem férnek be, épp ezért tartjuk rendkívül fontosnak a pénzügyi közvetítő vállalkozások refinanszírozását biztosító programot, ahol a rendelkezésre álló 70 milliárd forintból 12 milliárdot már kihelyeztek a partnerek. Az igénybe vevők köre pontosan mutatja a rászorultságot: az ügyletek felét az EU-pályázatokból jórészt kizárt fővárosi vállalkozások vették fel, s hasonló arányt mutat a hitelcélalapú felosztás is: az EU-pénzekből szintén nem igazán támogatott ingatlanberuházások viszik a prímet.
A tőke- és garanciaoldal is hasonlóan attraktív?
Leánycégünk, a Hiventures rendkívül sikeres: tőkebefektetései révén az MFB Csoport adta a 2017-ben kihelyezett kockázati tőke 92 százalékát, ráadásul közvetlen befektetőként is megjelentünk a piacon. A tőkealapok indulása óta több mint 1600 befektetési igény érkezett, a folyósított összeg meghaladta a 12 milliárd forintot. Fontos beszélni az MFB Investről is, amely öt tőkealapjában 50 milliárd forint MFB-forráshoz keres befektetési célpontokat. Ami a garanciaoldalt illeti, az eredmények itt is kiválók:
másik leánycégünk, a Garantiqa 691 milliárd forintos garanciaállománya azt jelenti, hogy a kkv-hitelek 17-18 százaléka garantált, a GDP arányában a hitelgaranciával védett állomány nagysága a harmadik az Európai Unióban. Ugyanakkor átgondolásra van szükség ezen a területen: úgy látjuk, hogy sok olyan hitelt is garantál a Garantiqa, amelynél az ügyfélkockázat nem követeli meg azt az intézményi garanciát, amely pedig mind az ügyfélnek, mind a költségvetésnek pénzébe kerül.
A cél az, hogy valóban a kockázatosabb hitelek mögé álljunk oda garanciatermékkel, a könnyebben vállalható kockázatokat pedig inkább a bankoknál hagyjuk. A jövőben ráadásul fordítva is mód lenne az eljárás lefolytatására: a cégek a Garantiqától kaphatnak garanciaígérvényt, amellyel jobb kondíciókat és biztosabb befogadást érhetnek el a bankoknál.
Az MFB nevével mostanában leginkább az MFB Pontokon keresztül kínált, visszatérítendő uniós források kapcsán találkozik az ember. Hogy értékelik a programok fogadtatását?
A kkv-nak szánt programok keretét már 81 százalékban lefedik a beérkezett igénylések. 2017-ben a kkv-k hitelállományának változásából 17 százalékot az MFB Pontok teljesítménye tett ki. Ez persze összefügghet azzal is, hogy Magyarország rendkívül jól áll a pályázati, tehát a vissza nem térítendő pénzek odaítélésében: a támogatási keret 105 százalékáig már megszülettek a pályázati döntések a most zajló támogatási ciklusban, miközben a régiós országok átlagosan 64, az EU összes tagállama 61 százalékon áll, vagyis itthon a fejleszteni akarók számára egyre inkább ez az út, az MFB Pontok „nullás hiteleinek” világa marad a saját erő és a kamatokkal járó banki finanszírozás mellett. De jól van ez így:
látható, hogy a jövő a támogatások helyett sokkal nagyobb mértékben igényli majd a banki típusú szemlélet meghonosítását: a következő uniós költségvetési ciklusban bizonyosan erősebb elvárás lesz Brüsszel részéről a visszatérítendő kiírások szerepének, az úgynevezett pénzügyi eszközök körének a növelése, amelyben Magyarország már ma is az éllovasok közé tartozik.
Mindez a költségvetés érdekeivel is egyezik, hiszen a visszafizetett támogatásokat itthon lehet majd újra felhasználni, ráadásul a második körtől oldódnak az előírások is, hogy milyen programcélra fordítható az EU-pénz.
A programok átstrukturálásában már ma is jóval rugalmasabb az MFB...
Igen, ez annak köszönhető, hogy folyamatosan monitorozzuk a felhasználást, figyeljük a piaci réseket, és rendszeresen azokhoz igazítjuk a kondíciókat. A naprakész adatok alapján könnyebb megszerezni az engedélyt a programokra elkülönített keretek közötti átcsoportosításra. Kiváló példa erre a kkvtechnológiai hitelprogram, amelynek keretét hasonló átcsoportosításokból – a tulajdonosi joggyakorló közreműködésével – teremtettük elő: a szeptember 10-én meghirdetett programban már eddig 13 milliárd forint feletti hiteligény érkezett, azt gondolom, hogy a közben 60-ról 80 milliárdra emelt keret is hamar elfogy majd.
A teljes interjút a Világgazdaság pénteki számában olvasható
