Itt a recept, hogy lezárjuk a kereskedelmi háborút
Az USA sok szövetségesének Donald Trump Kínával szembeni kereskedelmi háborújával kapcsolatban nem a motiváció, hanem a megközelítés jelenti a problémát. Valójában Európa és Japán számos, Trump által hangoztatott kifogással egyetért. Ám nem ismerik fel, hogy sokat tudnának tenni a globális kereskedelmi rendszer – illetve a Kínával való kereskedelmi kapcsolatuk – tisztességesebb és hatékonyabb működéséért.
Természetesen Kínának meg kell reformálnia a kereskedelmi politikáját. Először is, a vámok és nem vám jellegű akadályok mértéke nagyobb Kínában, mint az USA-ban és a többi magas jövedelmű országban. Továbbá számos korlátozás vonatkozik a Kínában tevékenységet folytatni kívánó külföldi vállalatokra, beleértve a kínai cégek külföldi tulajdoni hányadának limitálását.
A kínai piacra való bejutás előtti akadályok csökkentése nemcsak a külföldi cégek, hanem a kínai háztartások, illetve az importált alkatrészeket használó kínai vállalatok számára is kedvező lenne.
Kína azt is jól tenné, ha a szellemi tulajdon erősebb védelmével reagálna a másik vele szembeni fő kifogásra. A kínai kormányzat azt állítja, hogy már két évtizede felhagyott azzal a gyakorlattal, amely a kínai piacra való bejutás feltételeként megköveteli a külföldi multinacionális cégektől saját szellemi tulajdonuk megosztását. Az országban érdekelt amerikai és európai kereskedelmi kamarák szerint azonban a tényleges gyakorlat nem ezt mutatja.
Korábban, amikor a kínai innovációs képesség még fejletlenebb volt, a szellemi tulajdon erősebb védelme csupán azt jelentette volna, hogy a külföldi vállalatok több járadékra tesznek szert. Ám mióta a kínai cégek kifejlesztették a saját értékes szellemi tulajdonukat, és a globális lábnyomuk jóval nagyobbra nőtt, az erősebb és kölcsönös szellemitulajdon-védelemből a kínai vállalatok ugyanúgy hasznot húznának, mit a külföldi cégek.
Fotó: Saul Loeb/AFP
Kínának meg kellene reformálnia az állami támogatási programjait és az iparpolitikáját is.
A legtöbb ország használ adóintézkedéseket és szubvenciókat bizonyos gazdasági tevékenységek támogatására. A piacot torzító állami programok aránya azonban Kínában nagyobb, mint a magas jövedelmű országokban. Az ilyen intézkedések közé tartoznak azok a szubvenciók, amelyek az állami tulajdonú vállalatokat előnyben részesítik a magáncégekkel szemben, csökkentve a termelékenységet. Annak érdekében, hogy a kínai és a külföldi cégek azonos feltételek mellett működhessenek Kínában, az állami programokat még szisztematikusabb költség-haszon elemzésnek kellene alávetni.
Ha azonban valóban a tisztességes globális kereskedelem kialakítása a cél, ahhoz a fejlett gazdaságoknak – és különösen az USA-nak – is el kell végezniük néhány változtatást. Az ezen országok által a kínai termékekre és beruházásokra kivetett akadályok szintje nem olyan alacsony, mint ahogy azt a közfelfogás tartja.
Az USA-ban például sok textil- és ruhaipari importtermékre – amelyek terén Kína számít a leghatékonyabb gyártónak – kivetett vám mértéke 20 százalék körül mozog, ami jóval magasabb az átlagos amerikai vámtarifánál. Tovább emeli a kínai cégeket sújtó tényleges vámok szintjét az az antidömpingrendszer, amelyet gyakran használnak a protekcionizmus eszközeként, és szabályai kifejezetten előnytelenek a kínai gyártókra nézve. Az átlagos amerikai vámtarifa így nagymértékben elmarad a kínai termékekre kivetett vámok szintjétől.
A szabadkereskedelmi megállapodások nem teljesen a szabadabb kereskedelemről szólnak, mivel diszkriminálják az egyezményben részt nem vevő országok vállalatait a tagállamok néha kevésbé hatékony cégei javára. Ez aláássa a hatékony forrásallokációt, és nemcsak a szabadkereskedelmi megállapodáson kívüli országok munkavállalóinak árt, hanem sok esetben az egyezményben részt vevő országok alacsony jövedelmű háztartásainak is.
A külföldi beruházásokat szabályozó amerikai rendszer sem mindig tisztességes, kiszámítható vagy átlátható.
Amikor pedig egy javasolt beruházást nemzetbiztonsági fenyegetésnek minősítenek, annak kritériumai igen önkényesnek tűnnek. A nem hatékony, kereskedelmet torzító intézkedések rendszerint befolyásos és jól szervezett csoportok érdekeit szolgálják, amelyek valószínűleg ellenállnak a változtatásoknak. Ha azonban Kína és az USA egyezségre jut abban, hogy úgy változtatják meg a saját szabályozásaikat, hogy azzal csökkentik vagy megszüntetik mindkét oldalon a kereskedelmet torzító intézkedéseket, akkor könnyebb lesz leküzdeni a belső ellenállást. Egy ilyen együttműködést ki lehetne terjeszteni úgy, hogy a WTO reformja ügyében is megállapodás jöjjön létre, ami tovább erősítené a tisztességes kereskedelmet globális szinten.
Egy ilyen kiegyensúlyozott és kölcsönösen kedvező megközelítés elősegítené a feszültségek enyhítését a nemzetközi kereskedelmi és beruházási ügyekben. Ugyanilyen fontos, hogy erősítené a tisztességes megközelítéseket és a hatékonyságot a világ két legnagyobb gazdaságában, amiből nemcsak az USA és Kína, hanem az egész világ hasznot húzna.
Copyright: Project Syndicate, 2018
