Piaci koncentráció fenyegeti az Egyesült Államok gazdaságát

A világ fejlett gazdaságai számos mélyen gyökerező problémától szenvednek. Az Egyesült Államokban az egyenlőtlenség mértéke a legmagasabb szintet érte el 1928 óta, és a GDP-növekedés mértéke siralmasan alacsony a II. világháború utáni évtizedekhez képest.

Azok után, hogy 4, 5, akár 6 százalékos éves növekedést ígértek, Donald Trump amerikai elnök és kongresszusi republikánus támogatói csupán azt érték el, hogy eddig nem látott szintre nőtt a deficit mértéke. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal friss előrejelzése szerint a szövetségi költségvetés hiánya idén el fogja érni a 900 milliárd dollárt, és 2021 után már meg fogja haladni az ezermilliárdos szintet. A deficit legutóbbi megemelésének növekedésre gyakorolt hatásai már halványulnak: az IMF idénre 2,5 százalékos, jövőre 1,8 százalékos GDP-bővülést jelez előre a 2018-ban mért 2,9 százalékkal szemben.

Sok tényező okozza az amerikai gazdaságra jellemző alacsony növekedési szint és a nagymértékű egyenlőtlenség problémáját. Trump és a republikánusok rosszul megalkotott „adóreformja” súlyosbította az adótörvényekben eddig is meglévő hiányosságokat, és még több jövedelmet csoportosított át a legjobban keresők számára. Emellett a globalizáció jelenségét még mindig rosszul kezelik, és a pénzpiacok továbbra is a profit kiaknázására, és nem a hasznos szolgáltatások nyújtására fókuszálnak.

Mélyebb és alapvetőbb probléma azonban a piaci koncentráció növekedése, amely lehetővé teszi a domináns cégek számára, hogy kihasználják a fogyasztóikat, és kizsigereljék a munkavállalóikat, akiknek alkuereje és jogi védelme gyengül.

A cégek vezetői pedig egyre nagyobb fizetésre tesznek szert a munkavállalók és a befektetések kárára.

Az amerikai vállalatok vezetői bebiztosították, hogy az adócsökkentés hatásának túlnyomó része az osztalékokban és részvény-visszavásárlásokban jelentkezzen, az utóbbi mértéke 2018-ban rekordszintű volt, meghaladta az 1100 milliárd dollárt. A visszavásárlások növelték a részvényárfolyamokat, és emelték az árfolyam-nyereség mutatókat, amelyeken sok cégvezető javadalmazása alapul. Mindeközben az éves beruházási ráta gyenge (a GDP 13,7 százalékát kitevő) szintű maradt, és sok vállalati nyugdíjrendszer alulfinanszírozottá vált.

Bármerre tekintünk, látni lehet a növekvő piaci koncentráció jeleit. A magas haszonkulcsok nagy vállalati nyereségeket idéznek elő. Kezdve a macskaeledelek piacától az olyan nagy iparágakig, mint a távközlés, a légi közlekedés vagy a különböző technológiai platformok, a piac 75-90 százalékát – ha nem többet – kevés cég uralja. Ahogy az óriásvállalatok piaci súlya növekedett, úgy erősödött az a képességük is, hogy befolyásolják Amerika pénz vezérelte politikáját.

Számos tényező hajtja a piaci koncentráció erősödését. Az egyik a jókora hálózati hatással bíró szektorok növekedése, ahol egy adott cég – például a Google vagy a Facebook – könnyen domináns pozícióba juthat. A másik az üzleti élet vezetői körében érvényesülő attitűd, amely szerint a piaci túlsúly az egyetlen módja annak, hogy tartós profitot biztosíthassanak maguknak.

Néhány amerikai cégvezető igen találékony abban, hogy miként kell piaci akadályokat teremteni bármilyen valós verseny megakadályozása érdekében. Ezt elősegítette a meglévő versenyjogi szabályok laza betartatása is, valamint az, hogy kudarcba fulladt ezeknek a szabályozásoknak a 21. századi kívánalmaknak megfelelő korszerűsítése. Ebből adódóan az új cégek aránya csökken az Egyesült Államokban.

A felsorolt tényezők egyike sem jelent jót az amerikai gazdaságnak.

A növekvő egyenlőtlenség az aggregált kereslet csökkenését okozza, mivel a vagyoni disztribúció felső szintjén lévők jellemzően jövedelmük kisebb arányát költik el fogyasztásra, mint a jóval kisebb vagyonnal rendelkező rétegek.

A kínálati oldalon a piaci túlsúly gyengíti a beruházások és az innovációk ösztönzőit. A cégek tudják, ha többet termelnek, akkor csökkenteniük kell az árakat. Emiatt a beruházások szintje alacsony marad, annak ellenére is, hogy az amerikai vállalatok profitmutatói rekordszintre emelkedtek. Miért foglalkoznának azzal a cégek, hogy bármi értéket állítsanak elő, ha a politikai befolyásuk révén még több járadékra tudnak szert tenni? Az alacsony adók érdekében folytatott politikai befektetés jóval magasabb hozamot eredményez, mint az üzemekbe, felszerelésekbe történő reálinvesztíciók.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az USA GDP-hez viszonyított alacsony – Trump adócsökkentése előtt is csupán 27,1 százalékos – adórátája miatt szűkösek a források az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügy, az alapkutatások terén megvalósítandó beruházásokra, amelyekre pedig szükség lenne a jövőbeli növekedéshez.

Emellett szükség van a versenyjogi jogszabályok erősítésére is. A versenyellenes megoldásokat illegálissá kellene tenni. Számos egyéb változtatás is szükséges az amerikai trösztellenes jogszabályok modernizálása érdekében.

A fennálló kihívás, mint mindig, politikai jellegű.

Mivel azonban az amerikai vállalatok ilyen nagy piaci súlyra tettek szert, okkal kételkedhetünk abban, hogy a politikai rendszer képes-e ezt a reformot megvalósítani. Ha ehhez hozzávesszük a dereguláció, valamint a haveri kapitalizmus Trump alatti túlburjánzását, akkor egyértelművé válik, hogy Európának kell utat mutatnia.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org