Vélemény

Zöldpénzügyek: piaci kudarcból üzleti lehetőség

A zöldpénzügy terjedését, fejlesztését számos nemzetközi magán- és szupranacionális szervezet tűzte zászlajára.

Kevesen vitatják már, hogy az éghajlatváltozás az emberiségre leselkedő veszélyek közül az egyik legnagyobb. Globális kockázat, amelynek hatása több generáción keresztül rányomja bélyegét az emberi életminőségre. Miközben a klímaváltozás klasszikus piaci kudarcként a gazdaság társadalmilag nem optimális működésének következménye, megfékezésének – némileg paradox módon – éppen az átalakuló pénzügyi szektor lehet a kulcsa.

Az éghajlati modellek eltérő pályákat rajzolnak, de mindegyikben közös, hogy még a legjobb forgatókönyvek is túl kockázatosak az emberiségre nézve. Racionálisan elképzelhetetlen, hogy ez ne jelenjen meg az emberek döntéseiben. Mégis – bár érezhető a javulás – ma még kis szerepet kap a döntésekben a környezet állapota. A gazdasági-pénzügyi szféra működésében ezért mélyreható változásokra lenne szükség. A hosszabb távon kibontakozó környezeti anomáliák beillesztése az üzleti döntésekbe, a rövid távú, „vak” szemlélet felszámolása elengedhetetlen. Olyan piaci struktúra és feltételrendszer kialakítása a cél tehát, amelyben már most megjelennek e kockázatok, mégpedig az üzleti döntéshozók által is értelmezhető konkrét pénzügyi hatásokban megjelenítve. Sztenderdek, mindenki által elfogadott és validált modellek kellenek, amelyek segítségével a piaci szereplők be tudják árazni a kockázatokat, és ezzel hosszabb távon magasabb hozamot is el tudnak érni. A zöldpénzügy (green finance) nem lép túl a piaci keretrendszeren, hanem a valaha volt legnagyobb és katasztrofális piaci kudarcot igyekszik kezelni.

Fotó: Shutterstock

A környezetünk állapota és a rövid távú üzleti megfontolások közti ellentmondást a zöldtechnológiák versenyképességének javulása és a globális szemléletváltás számolhatja fel véglegesen. Az emberiségnek azonban valószínűleg nincs elég ideje arra, hogy a jelenlegi ütemben történjen az átállás. A zöldpénzügynek ezért általánosságban ezt a folyamatot kell felgyorsítania egyrészt a finanszírozás elősegítésével, másrészt a cégek és országok fenntarthatósági szempontból való részletes értékelésével.

Ez utóbbi célja, hogy hosszú távon is értékelje egy adott piaci szereplő környezetre, társadalomra gyakorolt hatását, valamint vállalatirányítási gyakorlatát. Ha ezeket a kockázatokat beárazzák a termékekbe, akkor a fenntarthatóságot szem előtt tartó befektető magasabb kockázattal súlyozott hozamra számíthat. A zöldpénzügy tehát nem jótékonykodás. Ráadásul a fogyasztók ökológiai tudatossága is egyre erősebb, vagyis már a rövid távú üzleti és marketingfeladatok között is megkerülhetetlen a zöldszemlélet.

Ezt felismerve, az elmúlt évtizedben a fejlett pénzügyi piacokon szinte minden hagyományos pénzügyi terméknek megjelent a zöldváltozata. Itthon a szegmens még gyerekcipőben jár, ám a külföldi példák tanulságosak lehetnek.

A legismertebbek talán a zöldkötvények, amelyeknél a kibocsátó vállalja, hogy a gyűjtött forrásokat környezetileg hasznos, például a klímavédelmet szolgáló beruházásokra fordítja. Ezt a vállalást általában egy külső minősítő hitelesíti. Egyre több bank kínál zöldbetéteket is.

Ezeknél kevésbé rigorózus a külső minősítési folyamat (ha van egyáltalán), jellemzően a belépési összegek is alacsonyabbak, de a cél ugyanaz: dedikáltan környezetbarát célok szolgálatába állítani az elhelyezett tőkét. A termékkínálat talán a befektetési alapoknál a legnagyobb, ahol hagyománya is van a környezeti szempontokat szem előtt tartó befektetési politika alkalmazásának.

A nagy kínálat és a több évtizedes múlt azonban egyben azt is jelenti, hogy rendkívül heterogén az összkép. Míg a zöldkötvényeknél viszonylag hamar kialakultak a többé-kevésbé elfogadott piaci sztenderdek, a zöldnek mondott befektetési alapoknál a „virágozzék száz virág” elve érvényesült a piaci evolúció során, ezért lehetetlen számba venni a különféle definíciókat e termékekre. Fontos azonban, hogy ne csak marketingfogás legyen az alapok zöldként való brandelése, hanem valós szándék és elvárt gondosság is megjelenjen az alapkezelői döntésekben.

A befektetési alapok mellett a nyugdíjalapok, nyugdíjpénztárak is régebb óta fontos szereplői a zöldpénzügyi piacnak.

Esetükben a zöldberuházások jellemzően hosszabb megtérülési ideje is jól illeszkedik a megtakarítás időhorizontjához. A vonatkozó elemzések szerint azonban a zöldforradalom még itt is előttünk áll, további intézkedésekre van szükség, egyebek mellett szabályozási oldalról. Ennek jegyében például az Egyesült Királyságban a kormány tavaly olyan törvényjavaslatot dolgozott ki, amely kifejezetten arra ösztönzi a magánnyugdíjalapok kezelőit, hogy a hosszú távú (a többi között a klímaváltozást is figyelembe vevő) szempontokat érvényesítsék a rövid távú hozammaximalizálással szemben. Emiatt könnyen lehet, hogy a vagyonkezelők sokkal bátrabban szabadulnak majd meg a fosszilis cégek papírjaitól – a példa pedig ragadóssá válhat.

A zöldpénzügy terjedését, fejlesztését számos nemzetközi magán- és szupranacionális szervezet tűzte zászlajára. Egyre több jegybank és felügyelet is foglalkozik a témával (köztük a zöldprogramját nemrég meghirdető Magyar Nemzeti Bank is), ezért várható, hogy a klímakockázatok kezelése szabályozói oldalról is egyre explicitebb követelmény lesz, miközben a hatóságok a zöldpénzügyekhez támogató környezetet próbálnak teremteni.

 

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek