Őszi gondolatok

A hosszú kánikulai napok után jön az ősz, hűvösebbre, majd a téli napokban hidegre fordul az idő, fűteni kell az otthonainkat, a munkahelyeket, hogy komfortosan érezzük magunkat, és el tudjuk látni a feladatainkat. Ez olyan kérdéseket is felvet egyebek mellett, mint az energiahatékonyság és az energiatudatosság kérdése.

Az elsőnek elsősorban mérnöki, műszaki-gazdasági vetülete van, a második inkább társadalmi, szemléleti kérdés.

Már látható, hogy az új évezred kezdetének legfontosabb társadalmi és gazdasági kérdésévé az energia léte és nemléte vált. Az energiáé, amely biztosítja az emberek komfortját, helyváltoztatását, az ipari termékek előállításának lehetőségét és a megfelelő helyre való eljuttatását. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a felhasznált energia – mind lokálisan, mind globálisan – szennyezi és veszélyezteti környezetünket. Magyarország nem bővelkedik energiaforrásokban, ezért a drágán beszerzett energiahordozók jó hatásfokú kihasználása nagy felelősséget ró ránk, mérnökökre is. Az energiapazarlás tarthatatlan állapot, e téren van javítanivalónk bőven. Racionalizálni kell az energiafogyasztást, meg kell felelnünk a fenntartható fejlődés modern igényének, tennünk kell a környezetünk elhasználódása ellen, mégpedig oly módon, hogy közben ne mondjunk le a gazdasági fejlődés, a társadalmi egyenlőség és igazságosság igényéről. És nem utolsósorban élhető környezetet hagyjunk utódainkra. Az energiával való gazdálkodás tehát nem pusztán szakmapolitikai kérdés.

Köztársasági elnökünk, Áder János a Kossuth rádióban minap elhangzott interjúban jól összefoglalta a globális klímaproblémát: „Az egyik nagy vita, ami a nyáron már elindult, az volt, hogy vajon 2050-re elérhető-e, teljesíthető-e, hogy az Európai Unió és azon belül Magyarország úgynevezett klímasemleges legyen. Most az a probléma, hogy a kibocsátott szén-dioxid mennyisége jóval nagyobb, mint amennyit az úgynevezett elnyelők, a talaj, a víz, a növényzet meg tudnak kötni. És a különbözet, a plusz-szén-dioxid a légkörben marad, erősíti az üvegházhatást, és az üvegházhatás azt eredményezi, hogy ha nem figyelünk oda, akkor felfűtjük, élhetetlenné tesszük a bolygót. A kérdés az, hogy mit tehetünk ez ellen.”

A fenntartható fejlődés, a fenntartható városfejlesztés alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, amihez elengedhetetlen az épületek energiahatékonyságának javítása. Erre figyelmeztet bennünket a nyári tomboló hőség és a nyomában keletkező hatalmas méretű energiafelhasználás is. Ma már tény, hogy az ország gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság. Riasztóak a magyarországi adatok: az összes energiafogyasztás negyven százaléka épületeinkben történik, kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható. A hazai, több mint négymillió lakást kitevő állománynak legalább a fele nem felel meg a korszerű funkcionális-műszaki, illetve hőtechnikai követelményeknek, ez érvényes családi házakra, társasházakra és panelépületekre egyaránt; a középületek esetében az arány még lesújtóbb. Van azonban gyümölcsöző terápia a bajokra: javulás a legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos építése és felújítása terén érhető el. A jól tervezett és kivitelezett szigeteléssel, hűtés-fűtés rendszerekkel kevesebb energiát használunk, és kisebb környezetterhelést érünk el. Az európai energiahatékonysági előírások minden EU-országra érvényesek, ezért a hazai jogalkotás megfelelően szabályozta ezt a kérdést. Az új nemzeti energia- és klímaterv tervezetében az unió célkitűzéseivel összhangban Magyarország vállalta, hogy 2030-ra legalább 40 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását 1990-hez képest. A megújuló energia részarányát tekintve 2020-ra Magyarország 14,65 százalékot vállalt, 2030-ra pedig legalább 20 százalékos részarányt tűzött ki célul. A tapasztalatok szerint azonban a lakosság még nem kellően motivált az energia észszerű felhasználásában: nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak. Fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók minden erővel törekedjenek a célszerű energiakihasználásra, vagyis az energiamegtakarításra. Régi vesszőparipám, hogy a fel nem használt energia a legjobb energiamegtakarítás, és a rezsicsökkentés új dimenziója. Ehhez támogató társadalmi konszenzus is kell, szilárd, erős és tartós elhatározás. Ennek egyik jele Áder János köztársasági elnök klímaváltozással kapcsolatos szerepvállalása, amely új időszámítás kezdetét és előrelépést jelenthet a hazai energiatudatos gondolkodás területén.

Tehát felvilágosító munkára, az ismeretek bővítésére, sulykolására van szükség.

Itt nagy szerepük van azoknak a kommunikációs eszközöknek, amelyek révén a tudatos energiafogyasztásra lehet irányítani a figyelmet, mert egyéni és közérdekről van szó!

Nekünk, mérnököknek az energiatanúsítások elkészítésében is nagy szerepünk van. Ez a föltáró, fölmérő munka megköveteli a mérnöki precizitást. Az épületenergetikai tanúsítványok azért fontosak, mert feketén-fehéren megmutatják egy ingatlan, lakás, épület energetikai szempontú állapotát. Ha ezt ismerjük, akkor lesz módunk javítani, előrelépni.

Hangsúlyoznunk kell, hogy minden eszközzel arra kell törekedni, hogy az energiatakarékosságot a mindennapok rutinjává, természetes jelenségévé tegyük. Ez pedig már jóval túlmutat egy mérnökszakmai ügyön.