Hosszú ideje vita tárgya a kkv-szektor innovativitása és termelékenysége. Vannak, akik a kiscégeket ostorozva a vállalkozószellem és az innovativitás hiányával vádolják őket. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy jobb lenne, ha a nem termelékeny kiscégek megszűnnének, és a munkaerő átvándorolhatna a termelékenyebben működő nagyvállalatokhoz. Mások az üzleti környezetben, a még mindig túl nagy bürokráciában keresik e szektor indokoltnál alacsonyabb teljesítményének okát, hangsúlyozva azt is, hogy mérési problémák is okozhatják a gyengébb teljesítménymutatókat.
Két friss uniós elemzés (Annual Report on European SMEs 2017/2018, SBA Fact Sheet 2019, Hungary) azonban meglepő adatokat közöl: ezek szerint a magyar kkv-szektorban több területen is jelentős előrelépés történt.
A helyzet objektív elemzése nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdés, hiszen a kkv-szektor – mint a 2018. évi adatok mutatják
– a foglalkoztatásból 68,3, a hozzáadott érték előállításából pedig 56,4 százalékkal veszi ki a részét. Továbbá az összes cég 99,8 százaléka kkv, ezen belül a legfeljebb kilenc alkalmazottat foglalkoztató mikrocégek aránya 93 százalék.
De fontos ez a szektor azért is, mert bizonyítottan válságállóbb, mint a nagyvállalati szektor, ami például abban nyilvánul meg, hogy válságok esetén kevesebb alkalmazottat bocsát el, mint a nagyvállalatok. Továbbá bizonyított az is, hogy a kkv-szektor – jól működő piacgazdaságokban – az innováció és az új munkahelyek teremtésének elsődleges forrása.
Nézzük ezek után, hogy mit állapított meg a két friss tanulmány a magyar kkv-szektorról. 2016 és 2018 között a teljes létrehozott újérték-növekedés 56,9 százalékát ez a szektor adta, ezen belül a legmagasabb aránynövekedést a mikrocégek érték el. 2018-ban az új hozzáadott érték növekménye a kkv-szektorban 10,1 százalék volt, ami a hetedik legjobb érték az Európai Unióban (az átlag 4,1 százalék). A növekedés a kisvállalatoknál a legnagyobb és a nagyvállalatoknál a legkisebb. Továbbá a magyar adatok messze felülmúlták az uniós átlagokat.
Az előrejelzés szerint a hozzáadott érték növekedése 2019-ben és 2020-ban is folytatódik. A becsült érték 2019-re 6,8 százalék, a 2020-as értéknövekedés pedig 5,6 százalék lehet.
Viszont ezek a növekedési adatok csökkenő foglalkoztatás és cégszám mellett valósulnak meg. 2018-ban a foglalkoztatás csupán 2,4 százalékkal nőtt. Az előrejelzések szerint a foglalkoztatásnövekedés tekintetében 2019-ben a magyar kkv-szektor a 26., a cégszámnövekedés tekintetében pedig a 27. helyre csúszhat az uniós rangsorban.
Ez az adat az egyik magyarázat a javuló termelékenységre, mivel az EU a termelékenységet az egy foglalkoztatottra jutó új hozzáadott értékkel méri.
A másik érdekes adat szerkezeti: azt méri, hogy mekkora a kkv-k hozzáadott értéke a különböző technológiai és tudásszintű ágazatokban. Az EU öt szintet különböztet meg. Az alacsony, közepes és magas technológiai szintű ágazatokat és a tudásintenzív és kevéssé tudásintenzív ágazatokat.
A magyar kkv-szektor hozzáadott értéke 2018-ban a V4-országok között a tudásintenzív ágazatokban volt a legmagasabb (22,2 százalék), ami minimálisan még az osztrák értéket is meghaladta (22,1 százalék).
Hasonló a kép a foglalkoztatási hozzájárulás esetében is. A magyar kkv-szektor a tudásintenzív ágazatokban van jelen a legnagyobb foglalkoztatási értékkel (23,1 százalék), ami szintén a legmagasabb érték a V4-országokban, és az osztráknál is magasabb (21,9 százalék). A tudásigényes ágazatokban magas szintű az új hozzáadott érték előállítása, és a bérek is magasabbak. Ez pedig megjelenik termelékenységjavulásként is. De mi a helyzet a termelékenység javulásához elengedhetetlen innovációval és az innovatív, gyorsan növekvő cégek teljesítményével?
A közölt innovációs adatok kevésbé frissek, többségük 2016-os. A 2014–2016 közötti időszakban az összes innovatív kkv aránya 27,9 százalék, az EU-s átlag 49,5 százalék. Viszont Magyarországon a nagycégek sem elég innovatívak.
Az innovatívak aránya 56,4 százalék, az EU-s átlag viszont 77,4 százalék. A különbség a hazai és az EU-s adatok között a kkv-knál 28,5, a nagycégeknél pedig 27,9 százalékpont.
Vagyis – EU-s összehasonlításban – a nagycégek innovációs eredményei nem jobbak, mint a kkv-ké. Ez szerkezeti problémára utal, arra, hogy a nagycégek többsége innovációs tevékenységét továbbra sem Magyarországon végzi.
Viszont a fiatal, az öt évnél nem régebben indult, gyorsan növő, úgynevezett gazellacégek adatai sokat javultak. A 2013. évi 1,05 százalékról 2016-ra arányuk 3,3 százalékra, a foglalkoztatásból való részesedésük 1,5-ről 4,6 százalékra emelkedett.
Érdekes szerkezeti adat az is, hogy
2018-ban a kkv-szektor hozzáadott értéke a leginkább innovációintenzív ágazatokban 31,2 százalék volt, ami picit jobb, mint az EU-s átlag. Továbbá a magyar kkv-szektor úgynevezett k+f-képességi indexe a hetedik legjobb az EU-ban.
Ez a mutató azonban csak az úgynevezett kihasználatlan képességeket, lehetőségeket méri. A tanulmány megállapítása szerint a cégek közül sok olyan területen működik, ahol sokkal innovatívabb is lehetne. A kérdés persze az, hogy akkor miért nem az. A tanulmány szerint ez esetben az innovációs környezet, légkör jellemzőit célszerű megvizsgálni. Ezek egyik eleme az állami innovációs támogatás. Statisztikai adatok bizonyítják – írják a tanulmányban –, hogy a jól célzott állami innovációs támogatás sokkal nagyobb hozzáadottérték- és termelékenységjavulással jár, mint a nagyvállalatoknak nyújtott hasonló támogatás.
Milyen következtetéseket vonhatunk le az eddigiekből?
Elsősorban azt, hogy pusztán az átfogó makroadatokból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Veszélyesek az olyan általánosító sztereotípiák is, hogy a nagycégek sokkal termelékenyebbek, mint a kicsik. A kkv-szektor ugyanis méret, kor és tevékenységi kör tekintetében nagyon sokszínű. Ezért a szektor helyzetbe hozására sem lehet egységes állami stratégiát kidolgozni.
Vigyázni kell arra, hogy az állam differenciáltan kezelje ezt a szektort, és főleg ne a vállalati feladatokat akarja megoldani. Gazdasági szempontból pedig nyilvánvaló, hogy a termelékenységjavulás innovációvezérelt, és ezért a hosszú értékláncok létrejötte előnyös a gazdaság versenyképessége szempontjából.
A hosszú értékláncok pedig elsősorban a tudásintenzív ágazatokat jellemzik, közöttük több szolgáltatási ágazatot. Fontos az is, hogy minél nagyobb számban jöjjenek létre új, innovatív kisvállalkozások, és teremtsenek jól fizető munkahelyeket. De az is nyilvánvaló, hogy a gazdaság kifehérítése önmagában is termelékenységjavító tényező, hiszen ezáltal a hozzáadott értékek nagyobb arányban jelennek meg a statisztikában.
