BUX 39,352.08
+0.24%
BUMIX 3,714.21
-0.90%
CETOP20 1,755.75
+0.47%
OTP 8,158
+0.07%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-2.33%
0.00%
ZWACK 18,700
+0.27%
0.00%
ANY 1,560
-0.95%
RABA 1,075
-2.27%
+1.39%
-1.54%
-0.65%
+1.48%
+1.44%
+2.38%
-4.24%
0.00%
+2.70%
OTT1 149.2
0.00%
-1.36%
MOL 2,902
-1.02%
-2.44%
ALTEO 2,350
-0.84%
-8.11%
-2.37%
EHEP 1,020
+2.00%
0.00%
0.00%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.17%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+0.26%
-2.69%
-3.32%
0.00%
-2.23%
-0.83%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
-0.90%
NAP 1,238
0.00%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Az európai zöldadó-forradalom

Az üvegházhatású gázok emisszióköltségének növelésével a zöldadók kivonják a fogyasztókat és a cégeket a szennyező tevékenységek alól.

Július 17–18-án az EU vezetői Brüsszelben gyűlnek össze, hogy megpróbáljanak megállapodást elérni a javasolt 750 milliárd eurós újjáépítési alapról. A tagállamok még számos kérdésben nem értenek egyet. Többek között a támogatások és a hitelek alapon belüli arányának ügyében és abban is más álláspontot képviselnek, hogy milyen feltételeket szabjanak a források folyósításához. A legfontosabb kérdés azonban az lesz, hogy a tagállamoknak miként kellene elkölteniük a biztosított forrásokat.

Először is, az európai gazdaságoknak a kereslet beindítására van szükségük, hogy kompenzálhassák a fogyasztás (éttermekben, bárokban, koncerteken történő) közösségi formáinak korlátozását, és támogathassák azon emberek költekezéseit, akiknek a jövedelme csökkent.

Másodsorban az európai országoknak még nagyobb mértékben fel kell karolniuk a digitális lehetőségeket, és meg kell könnyíteniük a karbonsemlegesség érdekében zajló folyamatokat a következő évtizedben. Az Európai Bizottság ezért azt javasolta, hogy a tagállamok az újjáépítési alap forrásainak nagy részét fordítsák olyan beruházásokra és reformokra, amelyek a hosszú távú növekedést segítik elő, miközben a zöld- és a digitális átmenetet is támogatják.

Azonban az olyan területeken megvalósítandó állami beruházások, amelyek például a nagy sebességű vasútvonalak, az elektromos járműveket kiszolgáló töltőállomások vagy az optikai szálas hálózatok létesítésére irányulnak, a következő néhány évben csak kismértékű lökést adnak a fogyasztásnak. Az ilyen infrastrukturális projektek esetében hosszú idő telik el, mire a tervezőbizottságok jóváhagyják őket, és sok évbe telik a megépítésük. A fogyasztási utalványok vagy a roncsjárművek lecserélésére adott támogatások ugyan jócskán növelik a fogyasztást, de keveset tesznek a fenntartható digitális gazdaság felé vezető átalakulás gyorsítása érdekében.

Az üvegházhatású gázok emisszióköltségének növelésével a zöldadók kivonják a fogyasztókat és a cégeket a szennyező tevékenységek alól,

és kifizetődévé teszik az energiamegőrzést. Emellett a zöldadók hiteles irányt mutatnak a szennyezés jövőbeli költségeinek alakulásában. Ez a cégek és a háztartások számára egyértelművé teszi, hogy be kell ruházniuk az energiatakarékos innovációkba és eszközökbe.

Európa jelenlegi karbonemissziós kereskedelmi rendszerének nem sikerült ezt a fajta árjelzést biztosítania. A karbonár túl hosszú időn át volt túl alacsony ahhoz, hogy a fogyasztás terén változásokat idézhessen elő. Emellett túl volatilis volt ahhoz, hogy a cégeknek hiteles iránymutatást adjon a jövőbeli szennyezési költségekre vonatkozóan.

Az utóbbi időben eszközölt módosítások közelebb vitték a rendszert a karbonadóhoz, azonban a szén-dioxid-emisszió ára csak mintegy húsz euró tonnánként.

A Világbank szerint a karbonadót mostanra tonnánként ötven euróra, 2030-ra pedig hetven euróra kellene emelni ahhoz, hogy megfeleljen a párizsi klímamegállapodás emissziócsökkentési céljainak.

Továbbá az emissziókereskedelmi rendszer nem fedi le Európa legszennyezőbb szektorait, az építőipart, a közlekedést és a mezőgazdaságot. Ez a három szektor, kiegészülve a hulladékfeldolgozással és más tevékenységekkel, az üvegházhatású gázok emissziójának 55 százalékát teszi ki az unióban. Továbbra is szükség van a nemzeti zöldadóreformokra. Az EU-tagállamoknak folyamatosan csökkenteniük kellene a munkát terhelő adókat, és növelniük a szociális támogatásokat. Ez azonnali keresleti lökést adna a gazdaságnak.

Fotó: Thomas Schulze/dpa-Zentralbild/ZB

A politikusoknak biztosítaniuk kellene az adócsökkentést és a további költekezést, nem elég csak kompenzálniuk a zöldadók bevezetését.

Mindeközben az uniós források részben ellensúlyoznák a költségvetési hiányok – fenti szakpolitikai mixből következő – elkerülhetetlen átmeneti emelkedését.

Való igaz, hogy a zöldadók politikailag problematikusak lehetnek, mivel veszteseik is lesznek. Az utóbbiak közé a szennyező iparágak munkavállalói, valamint azok az emberek tartoznak, akiknek nincs elég pénzük arra, hogy szigeteljék a házaikat vagy üzemanyag-takarékos autót vegyenek. Az új uniós források azonban segíthetnek ezen hatások csökkentésében.

Regionális szinten az EU újonnan felállított Méltányos Átállást Támogató Alapja támogatást nyújthat az olyan helyi gazdaságoknak, ahol a szennyező iparágak cégei a fő munkaadók. A kormányoknak ki kellene egészíteniük ezt a támogatást nemzeti beruházási programokkal annak érdekében, hogy a zöldadók politikailag elfogadhatóbbak legyenek ezekben a régiókban.

Nem elég azonban az, ha a háztartások és a cégek számára egyértelmű árjelzést adnak az emissziójuk csökkentéséhez. Az uniós alapoknak bőkezű támogatásokat és olcsó forrást kellene biztosítaniuk a zöldberuházások számára.

A koronavírus-járvány elvonja a világ figyelmét a klímaváltozás folyamatos fenyegetéséről. Ennek azonban nem kell így lennie, mivel az EU újjáépítési alapja egyedi lehetőséget biztosít a kormányzatok számára, hogy az adóterhelést a munkáról a szennyezésre helyezzék át.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek