A Covid-város
Egyetlenegy város sem menekült meg a koronavírus-járvány terjedésétől. A vírusnak azonban teljesen más hatása van az emberek különböző csoportjaira, még ugyanazon városon belül is.
Amikor New York számított a járvány globális epicentrumának, Manhattanben a fertőzöttek száma mintegy 925 volt 100 ezer főre vetítve, szemben a Queensben mért 4125-tel. Egyértelmű, hogy mi az oka ennek a nagy különbségnek: New York leggazdagabb lakosai számos egészségügyi szolgáltatáshoz hozzáférhetnek, illetve elkülönülve dolgozhatnak a tágas, többemeletes épületekben.
Ahogy minden nagyvárosban, az irányítószám alapvetően határozza meg egy ember sorsát. Manhattan és Queens kevesebb mint 25 percre van egymástól metróval, ám
az éves medián jövedelmek terén a köztük lévő különbség óriási, 78 ezer dollár,
és a várható élettartamban akár tízévnyi is lehet az eltérés.
Hasonló egyenlőtlenségek a legtöbb metropoliszban a jövedelmi, egészségügyi, oktatási helyzet terén, valamint lényegében a jóllét minden más mutatószámában világszerte kimutathatók. A koronavírus-járvány pedig tovább fogja növelni ezeket a különbségeket.
Szerte a világban nem annyira a sűrűn lakott városok, inkább a túlzsúfolt, marginalizált külvárosok azok, amelyeknek komoly küzdelmet kell vívniuk a koronavírus megfékezéséért. A társadalmi-gazdasági tényezők, és nem a földrajzi helyzet a fertőzési kockázatok fő meghatározója, különösen a fejlődő országokban.
Becslések szerint például a Mumbai nyomornegyedeiben élő hétmillió ember több mint fele már megfertőződött.
Dél-Afrikában ötmillió háztartás nem rendelkezik hűtőgéppel, az emberek alig 46 százalékának van vízöblítéses vécéje az otthonában, a családok egyharmada más családokkal osztozik az illemhelyeken. Emiatt nem meglepő, hogy a drasztikus lezárások ellenére is emelkedik az új fertőzések száma.
A koronavírus-járvány az informális gazdaságban dolgozó városlakók esetében különösen káros, ahol a legtöbb állás alacsonyan fizetett, és nem lehet távmunkában dolgozni.
Míg az Egyesült Államokban az egyetemet, főiskolát végzettek 47 százaléka tudott távmunkában dolgozni júliusban,
addig az érettségivel nem rendelkezők csupán 4 százaléka tudta ezt megtenni.
Miközben ez a dinamika egyértelműen sújtja a városi szegényeket olyan városokban, mint New York, a helyzet még súlyosabb például a Dakkában élők számára, ahol a munkavállalók 80 százaléka függ az informális szektortól – a BRAC fejlesztési szervezet szerint lényegében a napi bérek 62 százaléka tűnt el júniusban.
Ahogy azt a Terra Incognita című új könyvünkben kimutattuk, a koronavírus-járvány súlyosbította az egyenlőtlenség számos formáját az országokon és városokon belül és között, valamint alapvető kérdéseket vetett fel a városi élet jövőjével kapcsolatban. A nagyobb városok viselik a járvány emberéletekben és gazdasági károkban megmutatkozó fő terhét – és a legrosszabb még nem következett be –, ami fokozza az aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy a városok a világgazdaság központjaiként túlélik-e a mostani helyzetet.
Miközben azonban a járvány súlyos hatással volt sok szupersztár városra, az ezek gazdaságát húzó iparágak némelyike feltűnően ellenáll a járványnak. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a globális tőzsdeindexek miért emelkednek.
Mostanra egyértelművé vált, hogy a jelenlegi válság nagy győztesei a technológiai óriáscégek lesznek.
Ugyanazon a napon (július 31-én), amikor kijött az az adat, hogy az amerikai gazdaság 32,9 százalékkal csökkent,
az Amazon 5,2 milliárd dolláros negyedéves profitot jelentett, a forgalma pedig 40 százalékkal nőtt az előző évhez képest.
Hasonlóképpen a Google, az Apple, a Facebook is sokkal jobban teljesít a járvány alatt, mint a gazdaság egésze.
A Citibank számításai szerint a pénzügyi szolgáltató szektorban a feladatok 80 százalékát távmunkában is el lehet látni.
A járvány egyik hosszú távú hatása az lehet, hogy a tudásalapú gazdaságban dolgozók közül sokan, ha nem a legtöbben, nem fognak bejárni a munkahelyükre. Továbbá egy friss Gallup-felmérés szerint a járvány idején otthon dolgozó amerikaiak háromötöde, amennyire lehetséges, várhatóan továbbra is távmunkában fog dolgozni. A Bloomberg felmérése pedig azt mutatja, hogy a pénzügyi elemzők 97, az alapkezelők 94, míg a tőzsdei kereskedők 80 százaléka úgy tervezi, hogy a jövőben részben otthonról fog dolgozni.
Még ha ki is fejlesztik a vakcinát 2021 elejére, a koronavírus borzasztó hatással lesz majd a városokra. Nicholas Bloomnak, a Stanford Egyetem közgazdászprofesszorának előrejelzése szerint, ha a városok elveszítik azokat az irodákat, amelyeket korábban a tudásalapú gazdaság munkavállalói használtak,
akkor a költekezésük egyharmaddal eshet vissza.
Az ingatlanadó és az egyéb bevételek drámai csökkenése súlyosan veszélyezteti majd az önkormányzatok képességét az alapszolgáltatások nyújtására. A nagy értékű munkavállalók exodusának veszélyes átgyűrűző hatása lesz a városok lakosságára – kezdve a pincérektől, a színészektől a boltosokig. Ezek az emberek és szolgáltatások nagyrészt meghatározzák egy adott város karakterét, az elvesztésük fokozhatja a városok lefelé tartó spirálját.
Miközben sok város lejtmenetbe került, még távolról sem mondható el, hogy eldőlt volna a sorsuk.
A szupersztár városok bukását már korábban is jelezték, ám a városi területek mindig megmutatták, hogy rendkívüli kapacitásokkal rendelkeznek a kilábalásra vonatkozóan, beleértve a járványokat is.
Még a legrosszabb körülmények között is a nagy-, közepes és kisvárosok maradtak a legvágyottabb területek, ami a lakhatást, a munkát és a szórakozást illeti. Továbbá a városok lakossága átlagban egészségesebb és vagyonosabb, mint a vidéken élők.
Nem valószínű, hogy ez meg fog változni, még a távmunka gyors elterjedése ellenére sem.
A városok továbbra is az innováció, a kísérletezés és az invenciók színhelyei lesznek. Miután sok ország most szembesül a járvány második hullámával (vagy még mindig az első hullámmal küzd), a városok polgármesterei újragondolják az ott élés megfizethetőségének javítására, a tisztaság fokozására, a stabil ellátási láncok biztosítására és az energiatermelésre, valamint a közlekedési dugók csökkentésére vonatkozó stratégiájukat.
Miután a városok hatalmas pénzügyi hiányokkal, növekvő anyagi kötelezettségekkel szembesülnek, rendkívüli kreativitásra lesz szükségük ahhoz, hogy kevesebb forrásból többet tudjanak nyújtani. Ahelyett, hogy a városok számára egzisztenciális veszélyt jelentene, a koronavírus-járvány fejlettebb és inkluzívabb urbanizálódást válthat ki a világ bizonyos részein.
Bárhogy alakulnak is a dolgok, a jövőnk a városokon múlik. Emiatt a Világgazdasági Fórum a Nagy újraindítás kezdeményezést a városi csomópontokra összpontosítja, illetve António Guterres ENSZ-főtitkár az ellenálló és inkluzív városokat tette a fenntartható fejlődési célok elérésének központi elemeivé.
A városi vezetők feladata, hogy a mikromobilitásba és gyalogosövezetek kialakításába invesztáljanak, miközben a városi tervezés új modelljeit tesztelik, beleértve az épületek és közösségi terek átalakítását egészségesebb, megújuló alternatívákkal. A járvány megmutatta számunkra, hogy az egészséges népességhez a társadalom átalakítására van szükség. Ez a folyamat a városokban fog elkezdődni.
