Óvatosan az antibiotikumokkal!

Életünk legtöbb szegmensét befolyásolja, az egészségügyet pedig alapjaiban változtatja meg a zajló világjárvány. Az ellátórendszer dinamikus átstrukturálását, az erőforrások újrakalibrálását, az orvos-beteg kapcsolat dimenziójának megváltozását húsbavágóan érzik mind a szakemberek, mind a páciensek. A hosszú távú, évtizedeken átívelő problémák háttérbe szorulnak a fenyegető „tűzvész” mellett.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. november 18. és 24. között szervezte meg az anti­mikrobiális rezisztencia figyelemfelkeltő hetét. Az antimikrobiális rezisztencia lényege, hogy bizonyos fertőzések és okozóik ellenállóvá válnak az ellenük kifejlesztett gyógyszerekkel szemben. A világszervezet 2019-ben közreadott egy listát a globális egészségügyi problémákról, ebben hat témakör szorosan kapcsolódik a fertőző betegségekhez. Ezen belül két témakört emelt ki: a légútivírus- (influenza) pandémiát és a növekvő antimikrobiális rezisztencia kihívásait. Egy légúti terjedésű, vírus által okozott világjárvány és a növekvő antibiotikum-rezisztencia kérdésköre számos felületen érintkezik.

Kétségtelen, hogy a 20. századi humán medicina robbanásszerű fejlődését a vakcinológia mellett az antibiotikumok felfedezése, majd fejlesztése alapozta meg. A fertőző betegségek megelőzése és kezelése területén elért vívmányok százmilliók életét mentették meg. Mindezek ellenére az 1970-es években meginduló nagyarányú antibiotikum-fejlesztések virágkora néhány évtized alatt lecsengett. Eközben a szerek széles körű használata miatt a több antimikrobás vegyülettel szemben is rezisztens törzsek aránya drámaian nőtt, vagyis egyre ellenállóbbakká váltak a betegségek és egyre „tehetetlenebbé” a gyógyszerek.

A WHO listát állított fel a kritikus és sürgős gyógyszerfejlesztést igénylő multirezisztens problémabaktériumokról, remélve, hogy sikerül megfelelő terápiás eszközöket rendszerbe állítani, mielőtt ezek a kórokozók teljesen kikerülnek az ellenőrzésünk alól. Elgondolkodtató: épp a 20. század sikere volna a 21. század végzetes kudarca? A multirezisztens kórokozók jellemzően kórházi környezetben támadják meg a betegeket, akik nemritkán számos társbetegséggel terheltek, immunrendszerük működőképessége pedig esetenként csökkent. Az ilyen fertőzés mintegy 27 százalékkal megnöveli a kórházi tartózkodás hosszát, 33 százalékkal pedig a kezelési költségeket. Egyidejűleg a betegség kimenetele is sokkal kedvezőtlenebbé válik; a kórházi halálesetek aránya akár 61 százalékkal is nőhet.

Az elmúlt hónapokban a WHO ismételt és drámai felhívására válaszul a Nemzetközi Gyógyszergyártók és Társaságok Föderációja (International Federation of Pharmaceutical Manufacturers and Associations) tekintélyes összegből (egymilliárd dollárból) alapot hozott létre, hogy tíz éven belül három-négy multi­rezisztens kórokozó ellen hatékony antibiotikumot fejleszthessen. Az alap céljai között szerepel, hogy a szereplőket összekösse, platformot biztosítson többoldalú együttműködések kialakítására a piaci, kormányzati és egyéb szereplők számára.

Magyarországon a kórházak kötelesek jelenteni minden multirezisztens kórokozó által okozott, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést, ezeket a 2004 óta működő nemzeti nozokomiális surveillance rendszerben rögzítik. Három éve az adatokat a hatóság is ellenőrzi, ami hozzájárul a jelentési fegyelem javulásához. Valószínű azonban, hogy az adminisztráció pontosabbá válásán túl, a nemzetközi trenddel egybecsengve, hazánkban is valódi emelkedést mutatnak a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések. Így például 2013 és 2018 között a tízezer elbocsátott betegre számított, multirezisztens kórokozó kiváltotta, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések előfordulási gyakorisága 19,3-ről 28,1-re nőtt. Ebben a problémákkal átszőtt, komplex helyzetben hogyan vegyük fel a harcot a több milliárd év tapasztalatát magukban hordozó, a legextrémebb körülmények között is túlélésre edződött baktériumokkal?

Az első helyen a prevenció, az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó infekciókontroll-előírások fokozott betartása áll. Hazánkban már történt előrelépés a megelőző szemlélet elterjesztésével és intézkedések foganatosításával kapcsolatosan. A világjárvány miatt gyakoribbá váló és fokozottabb kézhigiéné, a maszkhasználat és a távolságtartás másodlagosan egyéb – elsősorban légúti – infekciók gyakoriságát is csökkenti; és bár ez idáig evidencia nem támasztja alá, nem lenne meglepő, ha a kórházban szerzett fertőzések előfordulásában is mérséklődést észlelnénk.

A második helyen áll az antibiotikummal kezelendő progresszív bakteriális kórképek elkülönítése egyéb nem infektív vagy antibiotikummal nem kezelhető állapotoktól, betegségektől. A helyesen kivitelezett (gyakran invazív mintából történő) mikrobiológiai vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen.

Harmadrészt fontos, hogy ha differenciáldiagnosztikai gondolkodásunk alapján antibiotikum indítására van szükség, akkor adekvát gyógyszerrel, helyes módon, formában és ideig tartó kezelés történjen. A gyakorlat azt mutatja, hogy a közfinanszírozási keretrendszer mostani formája nem biztosít támogató környezetet a multirezisztens kórokozók mielőbbi azonosítására és szakszerű terápiájára. Sokszor a költséges, szükségtelenül széles spektrumú antimikrobás szereket nem megfelelő esetben, időben vagy dózisban alkalmazzák, ami ördögi körként fenntartja a multirezisztens kórokozók problematikáját.

A Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság (MIFKMT) esélyegyenlőség a súlyos fertőzések ellátásában munkacsoportja tervezetet állított össze, egyebek között a multirezisztens kórokozókkal fertőzött betegek standardizált hazai ellátása érdekében. A tervezet célja, hogy a legsúlyosabb fertőzések ellátását végző centrumokban, szigorúan előírt szakmai feltételek teljesülése esetén, az érintett betegek ellátására pluszforrások állhassanak rendelkezésre.

Ennek számos előnyét vetítik előre az alkotók, ami nemcsak szakmai, hanem szélesebb társadalmi pozitív vonatkozásokat is hordoz. A munkacsoport benyújtotta a javaslatot az Emmi egészségügyért felelős államtitkárságának.

A munkaanyag a várható előnyök között a következőket sorolja fel:

• a feltételül szabott, jelenleg szuboptimálisan alkalmazott, korszerű mikrobiológiai diagnosztika elterjedése;

• a rezisztens kórokozót hordozó betegek elkülönítésével kapcsolatos feltételek javulása;

• az ellátás során infektológus szakorvos kötelező bevonása;

• a nagy költségvonzatú fertőzésellenes szerek célirányos és adekvát alkalmazása;

• a nem infektológus szakemberek és gyógy­intéz­mények körében a korszerű infektológiai szemlélet elterjedése;

• a korán alkalmazott és jobb minőségű ellátás folytán a gyógyítás eredményeinek javulása, így az érintettek esélyegyenlőségének megteremtése;

• a jelenleginél átláthatóbb és ellenőrizhetőbb finanszírozási keretek létrehozása;

• a megelőzés eszközeivel együtt olyan, az ellátórendszerben észlelhető súlyos infekciók leküzdését célzó program megalkotása, amely társadalmi szinten bemutatható és kommunikálható.

A multirezisztens kórokozók globális problémáját minden nemzeti, illetve nemzetközi szervezet kiemelten kezeli még a világjárvány idején is. Lesz élet a járvány lecsengése után is. Elengedhetetlen egy észszerű antimikrobiális stewardship (az antimikrobás szerek szakmailag megalapozott, megfelelő javallattal, módon és ideig történő alkalmazása) stratégia. Megújult szakmai és finanszírozási szemlélettel Magyarország is nagyot léphet előre a multirezisztens kórokozók elleni harcban.

Az írás teljes terjedelmében

a VG.hu oldalon olvasható