Ketten egy hajóban

Janet Yellen, a hamarosan hivatalba lépő pénzügyminiszter hasonló helyzetet örököl 2021 januárjában, mint amilyet 2010-ben a Federal Reserve elnökeként az akkori kormánnyal együttműködve kezelnie kellett. Az Egyesült Államok felül tudott kerekedni a 2007–2009-es gazdasági válságon, ezért azonban a belső és külső adósságszint emelkedésével fizetett. Yellen első jegybankelnöki meghallgatásán úgy fogalmazott, hogy „az amerikai politikusok azzal a kihívással szembesülnek, hogyan tudnák a fiskális politikát hosszú távon fenntartható pályára helyezni, miközben rövid távon még mindig támogatják a fellendülőben lévő gazdaságot”.

A kormányzati válasz tizenegy éve más volt, mint amire most Joe Biden adminisztrációjától számítunk: már rövid távon fiskális megszorításokra került sor, ami segített a költségvetési hiány csökkentésében, de évekre háttérbe szorított fontos fejlesztendő területeket. Yellen és más jegyban­károk kritikával illették a lépéseket: a szigorítások túl korán jöttek, és a munkanélküliség magasabb szinten ragadt, mint szükséges lett volna. Az akkori vélemények szerint a repesztéses technológiai újításon alapuló olajipartól eltekintve a nagyvállalati Amerika beruházásai befagytak.

A Federal Reserve jelenlegi elnöke, James Powell a múlt héten azt mondta, hogy „óvatosnak kell lenni, és nem szabad túl korán befejezni a lazítást a monetáris politikában”, s legfőképp nem szabad a piaci szereplőknek túl korán hibás jelzéseket adni. Szerinte a gazdaság még távol van a kijelölt céloktól, és világos bizonyítékokra lesz szükség, hogy a jegybank később változtasson a stratégiáján. Tavaly decemberben ennél is tovább ment, és saját magához mérten hevesen figyelmeztette a kongresszust, hogy ne legyenek túl óvatosak a lazító eszközökkel, mivel a korábbi recessziókban az ország azért szenvedett, mert a politikusok nem tettek eleget.

Erre szinte rímelt az, amivel Janet Yellen a tegnap délutáni bizottsági meghallgatásra készült. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy komoly lépésekre van szükség az Egyesült Államok gazdaságának támogatása érdekében, és a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben van mód a központi költekezésre. Korábban még drámaibban fogalmazott: „Elvesztett életek, elvesztett munkahelyek, kisvállalkozások, amelyek a túlélésért küzdenek. Oly sok embernek okoz nehézséget, hogy fizesse a számláit, a lakbérét, és ételt tegyen az asztalra... Elemi feladat, hogy sürgősen cselekedjünk.”

Most úgy tűnik, korábban sosem látott összhang valósul meg hamarosan a monetáris és a fiskális politikában az Egyesült Államokban. Vannak, akik továbbmennek, és azt gondolják, hogy a demokrata többség lehetőséget teremt arra, hogy a modern monetáris elméletet (MMT) a gyakorlatban teszteljék, azaz a fiskális és a monetáris politika szorosan működjön együtt annak érdekében, hogy az optimális aggregált kereslet és az árstabilitás egyszerre valósuljon meg. Erősen leegyszerűsítve, az MMT szerint a jegybank által nyomtatott pénzből a kormány költsön annyit, amennyit akar, amíg a teljes foglalkoztatottság biztosítva van.

Két gond is van ezzel az álommal. Egyrészt még az MMT leghűbb támogatói is elismerik, hogy ebben az esetben a gazdaságpolitika túlzottan terjeszkedő lehet, inflációt és árfolyam-leértékelődést okozhat. Másrészt 2019-ben Powell és Yellen ugyanolyan egyetértésben nyilatkozott negatívan az MMT-ről, mint ahogyan most a szükséges akciótervet felvázolja. A Fed elnöke egészen egyszerűen hibás gondolatnak tartja azt, hogy a deficit nem számít olyan országok esetében, amelyek a saját valutájukban tudnak eladósodni. Janet Yellen véleménye szerint pedig ez a fajta gondolkodás hiperinflációhoz vezet. Ezért sejthető, hogy nem ezen az úton indulnak majd el, de több konkrétum egyelőre nem látszik.

A legfontosabb kérdés a hivatalba lépő pénzügyminiszter számára még nem az, hogy mennyi a még elviselhető adósságállomány, vagy mikortól szabadul el kontrollálhatatlanul az infláció, hanem hogy gyorsan érvényt szerezzen a szükséges intézkedéseknek. Az első és a várható második stimulusprogram elfogadásához először is egyben kell tartani a demokratákat, és republikánus támogatókat is kell szerezni.