Március 15. nekünk magyaroknak a szabadságharc és a forradalom ünnepe. Ez a nap azonban a fogyasztóvédelem világnapja is, így sokan a vásárlók érdekeiért folytatott küzdelem fontosságára is igyekeznek felhívni a figyelmet.
Fogyasztói és környezetvédelmi szempontból egyaránt aktuális probléma a tervezett elavulás. Mindenkivel előfordult már, hogy az új ruha pár mosás után elhasználódott, a telefont egy év után már napon belül kellett tölteni, az elromlott fűnyírót csak a motorblokk cseréjével lehetett volna megmenteni, az új lámpáról pedig kiderült, hogy egyszer használatos, mivel beépített LED-izzóval szerelték. Ez a tervezett elavulás. A termékeket úgy dobják piacra, hogy ne lehessen tartósan használni, és nehéz legyen a javíttatása. Az áruk így gyorsan cserélődnek, ami biztosítja a vállalati nyereségességet.
A tervezett elavulás környezetvédelmi szempontból is káros, mert a természeti erőforrások pazarlásához, hulladékképződéshez vezet.
A szükségtelenné váló termékek gyártása és szállítása észszerűtlenül növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ENSZ által kiadott Global E-waste Monitor 2020 jelentése szerint 53,6 millió tonna, fejenként 7,3 kilogramm elektromos hulladék keletkezik a világon, és egyre nagyobb mennyiségben kerülnek környezetkárosító anyagok a természetbe (például higany, brómozott égésgátló anyagok, freonok). Mivel az e-hulladéknak csak a 17,4 százalékát hasznosítjuk újra, évente 57 milliárd dollár értéket képviselő, újrahasznosítható nyersanyag kerül a szemétbe. Az Eurostat jelentése szerint is nő a begyűjtött e-hulladék aránya, a mennyiség Magyarországon is megduplázódott az elmúlt években.
A tervezett elavulás problémáját érzik az emberek is. A Klímapolitikai Intézet és a Századvég együttműködésében készült kutatás szerint
a megkérdezettek 85 százaléka úgy véli, egyre több olyan termékkel találkozik, amelyet a meghibásodás után már nem lehet javítani, holott a tartósság az emberek 72 százalékának fontosabb, mint az ár – még azok is így vélekednek, akik a rossz anyagi helyzetben élők közé sorolják magukat.
A válaszadók 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyes vállalatoknak nem érdekük tartós árucikket gyártani, mert csökkennének az eladásaik, és 81 százalék értett egyet azzal, hogy az elektronikai termékeket sokszor eleve úgy tervezik, hogy hamar elavuljanak. Még ennél is többen voltak azok, akik szerint az Európai Uniónak szigorúbban kellene fellépnie a szándékosan gyorsan elavuló cikkek gyártóival szemben (93 százalék), és akik szerint a tervezett elavulás visszaszorításával a keletkező hulladék mennyisége is mérsékelhető (92 százalék).
Az EU a körforgásos gazdaságra történő átállás elősegítésével küzd a tervezett avulás gyakorlata ellen, ami fontos eleme a klímasemlegességi célok 2050-ig történő elérésének. Magyarországon is több olyan jogszabály-módosítás lépett életbe 2021 első negyedévében, amely fellép a tervezett elavulással szemben a tartósság, a pótalkatrészek beszerezhetősége, valamint a javíthatóság ösztönzésével és a jótállás kiterjesztésével.
A tervezett elavulás etikai problémákat is felvet. A korábbiakban említett ruhát, telefont, fűnyírót és lámpát ugyanis mind kiváló minőségű termékként hirdetik, egy szó sem esik a tartósság hiányának hátulütőiről. Egyre nehezebb eldönteni, mi a tartós, és mi nem az. A probléma pszichés értelemben is nyomasztó.
A divat, valamint a fogyasztásösztönzés miatt akkor is megválunk eszközeinktől, ha még működnek és hasznunkra válnak. Azt gondoljuk, ha régi dolgot birtokolunk, mi is elavultak vagyunk másokhoz képest.
A termékek gyártásának gyors egymásutániságával a piac csak a fogyasztói igényekre reagál, a tömegtermelés lassítása a méretgazdaságosság okán áremelkedést okozna – érvelnek néhányan.
Egy másik olvasat szerint az újabbnál újabb termékverziók az innováció hajtóerejét jelentik. Ez a felfogás azonban nem veszi figyelembe, hogy a költség-haszon optimalizálás miatt az egyes innovációk már eleve csak jókora késleltetéssel jutnak el a fogyasztókhoz. Egy technikai fejlesztés néha már akkor kész, amikor még az eggyel korábbi kiadást hirdetik, a programozott avulás ezért az újítások elterjedésének ellenében hathat.
Mondják azt is, hogy a tömeggyártás ütemvesztése gazdasági visszaeséshez vezetne. Ha a termék sokáig bírja, akkor nem kell lecserélni, ha pedig nem kell újat gyártani a régi helyett, akkor gyárakra sincs szükség. Pedig a profit talán más módon is növelhető, de ehhez szemléletet és üzleti modellt kell váltani. Az számításai szerint a körforgásos gazdaságra való átállással – amelynek része a tervezett elavulás elleni küzdelem – 2030-ig 700 ezer új munkahely hozható létre, 0,5 százalékkal növelhető az EU GDP-je, 2-4 százalékkal mérsékelhető az üvegházhatású gázok kibocsátása, és mintegy 8 százalékos megtakarítás érhető el a vállalati költséggazdálkodásban.
Mindent összegezve a kép tanulságos. Úgy tűnik, az emberek jobban szeretik a tartós termékeket, mint a gyártók. A tervezett elavulás gyakorlata megtéveszti a fogyasztókat, és gátolja a környezeti fenntarthatóságot, ezért tenni kell ellene.
