Kitartott a bérdinamika 2020-ban is

A KSH intézményi munkaügyi adatgyűjtése szerint a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó havi átlagkeresete 403 616 forint volt a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél a múlt esztendőben. Ez 9,7 százalékos növekedést jelentett a 2019-es szinthez képest, s mivel a fogyasztói árak 3,3 százalékkal emelkedtek, a keresetek reálértéke éves szinten 6,2 százalékkal javult.

A havi nettó átlagkereset kedvezmények nélküli értéke 268 405 forintra, kedvezményekkel együtt pedig 277 200 forintra emelkedett tavaly.

Ez utóbbi 10 százalékon növekedése meghaladta a bruttó bérek emelkedését is, amit javarészt a fokozott veszélynek kitett ágazatokban dolgozók járulékkedvezményeivel tudunk magyarázni. A rendszeres havi bruttó átlagkereset 371 ezer forintra nőtt, amely 9,3 százalékos javulás, a nem rendszeres elemek (prémiumok, jutalmak, külön juttatások) együttesen ennél jobban nőttek, emlékezzünk csak az egészségügyben dolgozók júniusi egyszeri 500 ezer forintos kiegészítő juttatására.

Ennek is lett a következménye, hogy a nőknél 10,2 százalékos, azaz magasabb átlagkereset növekedést tapasztalhattunk, mint a férfiaknál, ahol ez a változás 9 százalék volt, illetve a versenyszféra 9,8 százalékos növekedését tavaly meghaladta a közszféra 10,3 százalékos javulása mind a bruttó, mind pedig a nettó keresetek esetében.

Nemcsak az átlagok, de a medián keresetek is 9,7 százalékkal emelkedtek, így 2020-ban a közfoglalkoztatottakat is magában foglaló bruttó medián kereset 320 582 forint lett, míg a kedvezmények nélkül számított nettó 213 187 forint.

Ebben az évtizedben folyamatos reálkereset növekedést értünk el hazánkban.

A bruttó reálkereset növekedése 2010-2020 között 58,8 százalék volt, a kedvezmények figyelembevételével számított nettó reálkereset pedig ennél is nagyobb arányban, 66,3 százalékkal emelkedett, azaz a magyar családok ennyivel tudtak több terméket és szolgáltatást megvásárolni, mint az évtized elején. Ezeket az eredményeket annak ellenére tudtuk megvalósítani, hogy 2012-2014 között jelentős arányú alacsony keresetű közfoglalkoztatott is megjelent a kereseti statisztikákban.

Az utóbbi években egyre csökken a számuk és az arányuk is.

Tíz év alatt a keresetek eloszlása is javult. Míg 2010-ben 21 százalék volt az alacsony keresetűnek tekinthetők aránya, azaz olyanoké, akik a bruttó medián kereset kevesebb mint kétharmadát kapták kézhez, addig 2018-ra ez az arány lecsökkent 15,97 százalékra az OECD adatai szerint. Továbbá míg 2010-ben a legmagasabb keresetű 10 százalék még 4,25-szer többet keresett, mint a legalacsonyabb keresetű 10 százalék, addig 2020-ra ez az arány lecsökkent 3,22-re, azaz a bérolló jelentősen zárult a legszegényebbek és a leggazdagabbak között. Korábban, 2002-2010 között nőtt az arány és nyílt az olló, azaz szakadtak le,

szegényedtek nagy létszámú csoportok.

2010-2020 között nominálisan megduplázódott mind a bruttó, mind a nettó kereset.

Hasonlóan történt 2000-2010 között is, csak akkor a jóval nagyobb infláció hatására csupán harmadával nőttek a reálértékek, s e növekedés nagy része is 2000-2003 között történt az első Orbán-kormány alatti 2002-es hatalmas minimálbér emelés hatásaként. 2007-ben a Gyurcsány- és 2009-ben a Bajnai-kormányok megszorító intézkedéseinek hatására jelentős

mértékben csökkent a keresetek reálértéke.

A napokban az egyik baloldali párt sajtóközleménye nyomán számos valótlan információ kezdett keringeni a keresetek és a jövedelmek nagyságát illetően.

Tegyük rendbe, hogy mi a különbség a keresetek és a jövedelmek statisztikái között. A fenti adatok a kereseti (Earnings) statisztikákból származnak, amit a KSH nyilvános adatbázisaiból bárki kiolvashat, nem kell külön „kikérni” azokat. A kereseti statisztikák a teljes munkaidőben a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél alkalmazásban állók adatait vizsgálják, az egy főre jutó értékek ezen a sokaságon belül értendők, s a rendszeres és a nem rendszeres bér és kereseti elemeket is tartalmazzák. Nincs keresete például a múlt héten született csecsemőnek, s ebben a statisztikában nem szerepelnek azok az idősek sem, akik a nyugdíj mellett nem foglalkoztatottak.

Ettől teljesen különbözők a jövedelemstatisztikák. Jövedelmet (income) nem csak a foglalkoztatottak esetében, hanem a teljes népesség esetében mérik.

Jövedelme tehát van az előbb említett múlt héten született csecsemőnek is. A háztartási költségvetési és életkörülmény-felvétel keretében gyűjtik az adatokat. A háztartások teljes rendelkezésre álló jövedelmét úgy számítják ki, hogy összeadják a háztartás összes tagjának személyes jövedelmét és a háztartás szintjén kapott jövedelmet. A rendelkezésre álló háztartási jövedelem tartalmazza a munkából származó összes jövedelmet (munkavállalói bérek és önálló vállalkozói jövedelem), a befektetésekből és ingatlanból származó magánjövedelmet, a háztartások közötti pénzmozgásokból és minden pénzben kapott szociális juttatásból bejövő bevételeket, beleértve az öregségi nyugdíjakat is.

Az egy főre jutó értékek számításánál itt a háztartás minden tagjára, azaz a teljes lakosságra vetített értékek szerepelnek.

Ezen adatokat a KSH, az Eurostat és az OECD is közreadja, de jelenleg még a 2019-es értékek a legfrissebbek. Az említett sajtóközlemény az Eurostat által közreadott nettó medián jövedelmet, amely 2019-ben 156 055 forint volt, összemosta a keresetstatisztikákkal, nem hangsúlyozva a két adat tartalmi különbözőségét úgy próbálta beállítani, mintha ennyi lenne a foglalkoztatottak keresetének nettó középértéke. Ha tudatosan tették, akkor egyértelmű, hogy félrevezetni, manipulálni kívánják a közvéleményt, ha pedig ők maguk sem ismerik a két mérés közti különbséget, akkor a szakértelem hiánya olyan mértékű, hogy a munkaerő-piaci döntéseket nem szabad rájuk bízni, mert még megalapozott javaslatokat sem képesek tenni a témában. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb nekünk.