Kánikulai gondolatok

„Tüzesen süt le a nyári nap sugára” – ki ne emlékezne Petőfi Sándor e halhatatlan verssorára, amikor beköszönt a kánikula, amikor a komfortérzetünk kilendül a megszokottból, és a nyaraink mind forróbbakká váltak az elmúlt negyedszázadban. Most a szó szoros értelmében a bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy energiát a természet fölös mennyiségben ad, csak sohasem ott, sohasem akkor és sohasem olyan formában, mint amire szükségünk lenne.

A hőség ellen persze több módon védekezhetünk, és a napfényt – gazdasági értelemben is – a magunk javára fordíthatjuk. 

Az energetikában az elkövetkező időszak a struktúra- és paradigmaváltás korszaka lesz mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az emberiség még napjainkban is az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók tévhitében él. Ezt a tévhitet mielőbb el kell oszlatni, mert az eddigi pazarló fogyasztási szokások nem lesznek a jövőben fenntarthatók. A saját jövőnk és a következő nemzedékek szükségleteinek biztosításához, valamint az élhető környezet megőrzéséhez halaszthatatlan a mielőbbi szemléletváltás az energetika terén is.

Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni energiastratégiánk fő üzenetét, akkor célunk az energiafüggőség csökkentése.

A cél eléréséhez öt eszköz áll rendelkezésünkre:

az energiatakarékosság, a megújuló energia felhasználása a lehető legnagyobb arányban, a biztonságos atomenergia és az arra épülő közlekedési elektrifikáció, a kétpólusú mezőgazdaság létrehozása, valamint az európai energetikai infrastruktúrához való kapcsolódás. 

Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mi a követendő út, meg kell vizsgálnunk minden számba jöhető lehetőséget. Különösen fontos ez napjainkban, amikor újra egy technikai forradalom korszakát éljük. 

Gondoljunk csak a távközlésre. Tudjuk, hogy mi volt húsz évvel ezelőtt, és mi van ma. 

Hogy húsz év múlva mi lesz ezen a területen, arról senki sem mer jóslásokba bocsátkozni.  

De vegyünk egy másik példát. A közlekedés területén is elkezdődött a „változás kora”. A robbanómotorok mintegy másfél száz diadalmas éve, úgy látszik, letelt, az pedig, hogy mi jön ezután, korántsem világos. Valószínűnek látszik, hogy az elektromosság fog döntő szerepet játszani, de a részletek még egyáltalán nem tisztázottak. Meg kell még említenünk a hidrogénnel működő üzemanyagcellás technológiát is.

Most mérnökszemmel két dologra hívnám fel a figyelmet, mindkettő a mindennapjainkat szolgálja, a komfortérzetünket érinti.

Az egyik a napkollektorok mellett szól, a másik a beltéri hűtőrendszerek mellett. Mindkettő elterjedőben, kiváltképp a klímaberendezéseké – ezek használata oly mértékben elterjedt, hogy energiaigényük szinte azonos a téli időszak fűtési rendszereiével. Tehát többletkiadással jár, mégpedig oly mértékűvel, ami igencsak megterheli a családi költségvetéseket. Viszont épp a nagy nyári hőségek miatt nem szerencsés lemondani az alkalmazásukról, és ahol mód és lehetőség van rá, célszerű használni őket. Mérnökszemmel arra hívnám fel a figyelmet, hogy ugyanazzal a problémával nézünk szembe az energiatudatosság nézőpontjából, mint a téli fűtési szezonban, ha korszerűtlen az ingatlan szigetelése, ha nem illeszkednek, ha „szelelnek” a nyílászárók, akkor a hideg levegő nem a helyiséget hűti, hanem kiáramlik a szabadba, nagy veszteséget okozva. 

A magyar lakásállomány 40 százaléka energetikai szempontból rosszul vizsgázik;

már elégszer felhívtam a figyelmet a mérnöktársadalom nevében arra, hogy a legjobb energiatakarékosság, a legjobb rezsicsökkentés a fel nem használt energia, a változás azonban csak igen lassan következik be. Tehát ismét előkerül az energiatudatosság kérdésköre, ehhez pedig felvilágosító munkára és energiahatékonyságra van szükség. A feladatok elvégzéséhez megvannak a jó minőségű eszközök, elérhető áron a berendezések, mindezekhez megvan a megfelelő szakértelem, a tájékoztatás minőségén azonban van mit javítani. A mérnökkamarákban mindenki számára elérhető szakmai tanácsadással állunk rendelkezésre.

És most röviden a napelemekről is. Statisztikai adatok nélkül is könnyű meggyőződni róla, hogy elterjedőben vannak, mind több lakó- és középület tetején tűnnek fel. A fejlődés szembeötlő.

Mind korszerűbb fajtáit állítja elő a hazai ipar, és az itthon gyártott rendszerek megállják a helyüket bárhol a világon.

A napelemekről csupa jót lehet elmondani: nem szennyezik a környezetet, azt az energiaforrást használják, a napot, amely a Föld lakóinak rendelkezésére áll, és hozzájárul a fenntartható város- és településfejlesztéshez. A mérnöktársadalom képviseletében csak támogatni lehet a napelemes energiarendszerek elterjedését. Ez olyan eszköz, amely a földhő, a geotermia mellett a legtöbb jóval kecsegteti az emberiséget, új energiaforrások megjelenését jelenti a kifogyóban lévő szén- és gázkészletek mellett. De fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy minden új elképzelést csak összefüggéseiben szabad megvalósítani, tehát jól kell megtervezni, előkészíteni és kivitelezni, figyelemmel az áram-visszatermelés műszaki és jogi feltételeire is.

Messzire jutottam nyári, kánikulai gondolataim közben, de úgy érzem, közérdeklődésre tarthatnak számot egy mérnök morfondírozásai.