Az utóbbi évtized és a pandémia nyilvánvalóvá tette, hogy a munkaerőpiacot nagymértékben újraszervezik az internetes platformok. Népszerűsödnek a digitális üzleti és munkaplatformok, amelyek számos szektorban és szakterületen új, hatékonyabb munkaerő-allokációt tesznek lehetővé. 

A digitális platformok a termelőt vagy a szolgáltatót kötik össze a fogyasztóval, a digitális munkaplatformok pedig a munkavállalókat és a munkaadókat társítják.

A munkaerő helyhez kötöttsége egyre kevésbé meghatározó az új munkapiacon. Elindult a munkaerőpiac drasztikus újrarendezése, teljesen új helyzetet és kihívásokat hozva a gazdaságpolitikusok és a vállalati döntéshozók számára. 

Az egyik alcsoportot a lokációalapú platformok alkotják. Ezek meghatározott fizikai lokációhoz kötöttek, például lehetnek taxiszolgáltatók vagy kiszállítócégek, amelyek egy várost szolgálnak ki. Ezek a szoftveres platformok a mesterséges intelligencia, az algoritmusok és a GPS összehangolásával számottevő hatékonyságnövelést tesznek lehetővé. Egyrészt a fizikai tőkét és a működési költségek nagy részét a platformhoz csatlakozó kiszolgáló munkavállalókra hárítják, másrészt a platformvállalat alkalmazásában néhány ember képes több ezer kiszolgáló munkavállalót irányítani az adott régióban. A platform lehetőséget ad a valós idejű teljesítmény-ellenőrzésre és a szolgáltatás pontos időzítésére.

Fotó: Shutterstock

Az online webalapú platformok lehetővé teszik a globális munkaerő-alkalmazást. Ilyen platformokon számos szakma képviselői kaphatnak megbízást a szoftverfejlesztőktől a kreatív tervezőkig – fizikai lokációjuktól függetlenül. 

Ez a foglalkoztatás is költségeket csökkent: olcsóbb keresést és külföldi munkaerőt, valamint gyorsabb szabadkapacitás-elérést biztosít. Szakmák és tevékenységek szerint négy alaptípus különböztethető meg: a szabadúszó platformok, a tartalomalapú platformok, a versenyző programozói platformok és a mikrofeladat-platformok.

Az online webalapú platformok eltérő előképzettségű és szaktudású munkaerőt alkalmaznak egyre több szektorban. A határokon átívelő munkavállalás számos alapkérdést vet fel az adózás, a minimálbér és a munkakörülmények szabályozása, a munka- és érdekvédelem és az öngondoskodás kapcsán.

Az International Labour Organization (ILO) részletes jelentése számos, a munkapiac trendjeit meghatározó érdekességet tárt fel. A munkaplatformok száma az utóbbi évtizedben hatszorosára, közel 800-ra növekedett. Munkavállalói oldalon az ILO felmérése szerint az európai népesség 9–22 százaléka már végzett platformalapú munkát. Érdekesség, hogy a globális webalapú platformokon a regionális bérkülönbségek megmaradnak, a fejlődő világ munkavállalói 60 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a fejlett világból a platformra kapcsolódók. A globális platformokon a munkakereslet döntő többségében néhány fejlett országból érkezik, míg a munkakínálat többségében a fejlődő-feltörekvő térségből, ami megerősíti az új globalizációs hullámot.

A technológiai vívmányok és a platformok teljesen átformálják a munkaerőpiacot a 2020-as évtizedben. Egyrészt az irodai alapú munkaszervezés megváltozik, előretör az otthoni munkavégzés.

Emellett a hagyományos, 9–17 óráig tartó munkavállalás visszaszorul, mert a platformok a hierarchikus munkaszervezés végét, jóval nagyobb szabadságot, továbbá tökéletesen mérhető teljesítményalapú bérezést garantálnak. 

A platformok új globalizációs hullámával a világ másik felén élő munkavállaló is elérhetővé válik. Ezzel az érintett szakmákban fenntartható marad az olcsóbb munkaerő elérése a fejlett országokban, immár migráció nélkül. A platformokra áramlás miatt a hagyományos munkaszervezésű (9–17 óráig tartó), a rosszabb munkakörülményű és az alulfizetett szakmák fokozódó munkaerőhiánnyal szembesülnek. Mindez a gazdaságpolitika újragondolását teszi szükségessé mind hazai, mind nemzetközi koordinációs szinten.