Kórházi fertőzések kezelésére Európában évente mintegy 7 milliárd eurót költünk az Egészségügyi Világszervezet kimutatása szerint. Az intézmények ezt a költségterhet egy ideje már fertőtlenítő robotokkal is igyekeznek csökkenteni. A kórokozókat ibolyántúli sugárzással vagy fertőtlenítőszer permetezésével elpusztító gépek azonban a Covid–19-pandémiában kerültek igazán a figyelem középpontjába, és terjedtek el a kórházakon kívül a tömegközlekedésben, a bevásárlóközpontokban és a lakosság által gyakran látogatott más terekben is, ahol további szolgáltató robotok tájékoztatták vagy maszkhasználatra figyelmeztették az embereket a járvány legnehezebb időszakában. A gyártók tavaly több mint harminc új típusú fertőtlenítő robotot hoztak forgalomba, és a Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) szerint ezen a piacon a következő években a várható növekedés aránya két számjegyű lesz.
Persze a robotokat már a járvány előtt is alkalmazták az egészségügyben, műtéteket végző sebészek és a betegek rehabilitációján dolgozó terapeuták munkáját is segítették. Általában hatalmas utat tettek meg azóta, hogy a cseh Karel Capek Rossum Univerzális Robotjai című színművében 1920-ban bemutatkoztak – mármint ezen a néven, mert az automata koncepciója már az ókori mitológiákban megjelent.
Az IFR jelentése szerint tavaly rekordszámú, 2,7 millió darab ipari robot dolgozott a gyárakban világszerte, de ma már nemcsak az ipar 4.0 jegyében automatizáló gyárakban nélkülözhetetlenek a robotok.
Az önvezérlő járművektől kezdve a háztartási gépeken át az ügyfélszolgálatokig mindenütt találkozunk velük. Németország például júniusban elfogadott törvényével adott zöld jelzést az önvezérlő autóknak, amelyek jövőre megjelenhetnek az ország közútjain. Robotporszívót vásárolhatunk otthonunkba, de robot például a kenyérsütő gépünk – bár elsőre sokan nem így gondolnak rá –, és robotok a drónok, az okoshangszórón keresztül kommunikáló virtuális asszisztensek is, amelyeket természetes nyelven kérdezhetünk, utasíthatunk. A robotizált folyamatautomatizálás (RPA) pedig az üzlet digitális átalakításának egyik kulcstechnológiája.
Itthon sem csupán az autógyárakban serénykednek robotok, megtalálhatók a többi között az élelmiszer- és a gyógyszeripari logisztikában, szállodai recepciókon, de a kiskereskedelemben, az értékesítési pontokon is.
A cipőboltban a szolgáltató robot például megkérdi a betérő vásárlót, milyen lábbelit keres, majd párbeszéd útján pontosítja az igényeket, terméket ajánl, és megmutatja, a modell hol található az üzletben.
A felhőalapú megoldások és a mesterséges intelligencia gyors fejlődésével mind az ipari, mind a szolgáltató robotok egyre hozzáférhetőbbé és együttműködőbbé válnak, programozásuk és felügyeletük egyszerűbb, mint valaha, és mind több dolgot tanulnak meg önállóan. A nyilvános környezetekben alkalmazott önvezérlő mobil robotok (AMR-ek) eladásai például az IFR előrejelzése szerint 2023-ig évente átlagosan 40 százalékkal fognak nőni.
Fizikai testre sincs szükségük feltétlenül a szolgáltató robotoknak ahhoz, hogy az ember segítségére legyenek. Mutatja ezt a hazai piacon most bemutatott Léna példája is. Az avatárként virtuális testet öltő digitális asszisztens a megjelenítő kijelző különleges beépített kameráival és intelligens algoritmusaival észleli a kérdéseikkel hozzá forduló emberek életkorát és nemét, arckifejezésükből következtet érzelmi állapotukra, és minderre finom gesztusokkal is reagál, élő személy benyomását kelti az emberben. A társas kommunikáció 60-80 százalékban testbeszédből áll, amelynek megjelenítésére a 3D-s animáció a fizikai robotoknál jóval nagyobb szabadságot ad. A Léna-típusú megoldások ezért új távlatokat nyitnak a szolgáltató robotok előtt, a fejlesztés lehetőségei szinte korlátlanok.
