Manapság már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy nyilatkozatban vagy sajtóhírben a kutatás-fejlesztés és az innováció fogalmával találkozunk. Nem meglepő, ha a szakemberek gyakran hangoztatják, hiszen a 21. században minden gazdaság motorját azok a cégek képezik, amelyek képesek fejlesztéseket végrehajtani, innovatív termékeket és szolgáltatásokat létrehozni.

Fotó: Shutterstock

Ezt ismerte fel a magyar kormány is, és ma már számos támogatási formában nyújt kedvezményeket a kutatás-fejlesztést végző hazai piac szereplőinek. Mindamellett, hogy rendszeresek a hírek az újabb és újabb hazai és európai uniós kutatás-fejlesztési források megnyitásáról, négyféle adókedvezmény is igénybe vehető ezek után a tevékenységek után.

Csökkenthető a társasági adóalap, sőt maga a társasági adó is k+f-beruházás esetén, ahogy a helyi iparűzési adó alapja is, és a szociális hozzájárulási adónak akár a teljes összegét elengedi az adóhatóság, ha minősített kutatás-fejlesztést végez egy vállalat.

Felmerül azonban a kérdés: tudják-e egyáltalán a cégek, hogy k+f-tevékenységet végeznek? Ha pedig azt végeznek, tudják-e, milyen értékes támogatások és kedvezmények léteznek számukra? Ezekre a kérdésekre az esetek nagy többségében nem a válasz.

Itt is érdemes hosszú távon gondolkodni. Egy jól kidolgozott szellemitulajdon-stratégiával a kutatás-fejlesztés eredményeként rendszerint készül egy modell vagy prototípus termék vagy szolgáltatás, amelynek a terveit még a munka megkezdése előtt érdemes a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (SZTNH) minősíttetni.

A tudatos innovátorok a k+f minősítés megszerzése után igénybe veszik a kedvezményeket, és élnek a pályázati lehetőségekkel, a folyamatnak azonban itt koránt sincs vége. 

Minden újítás, minden kutatásra költött forint, csak akkor tud gazdasági előnyt teremteni az adott szervezetnek, sőt az ország gazdasági mutatói is akkor tudnak javulni, ha bizonyítani tudjuk, hogy az az adott termék, szolgáltatás vagy szellemi vagyon a miénk, mi találtuk ki, nekünk van gyártási és értékesítési jogunk a piacon. A szellemi tulajdonjogok megszerzése manapság Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, az egyre tudatosabb Távol-Keletről nem is beszélve, teljesen magától értetődő és rendkívül fontos folyamat a cégek életében. Vannak olyan multinacionális vállalatok, amelyek cégértékében a gyártási tevékenységből származó bevétel alulmarad a védjegyeinek, tehát a szellemi tulajdonjogainak értékéhez képest. A kelet-európai vállalkozások azonban csak az utóbbi években kezdik felfedezni a védjegy, szabadalom, formatervezési minta, vagyis a szellemi tulajdonjogok jelentőségét.

Az idén 125 éves Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hazánk legrégebb óta innovációval foglalkozó intézménye, a beérkező projektek minden esetben az adott szakterülethez legjobban értő, a hazai és nemzetközi szabadalmak, tehát a legújabb technológiák világában jártas szakemberekhez kerülnek.

Ezzel garantálható, hogy egy már megvalósított kutatási eredmény újbóli létrehozása helyett az erre szánt összegek további fejlesztéseket generáljanak. Ez nem csupán a cégnek, de a kormányzatnak is egyfajta biztosíték, hogy nem eredménytelenül költenek el súlyos adóforintokat.

Vannak, akik azért mondanak le akár tízmilliós összegekről, mert felmerül bennük a kérdés, mennyire tudja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ezeket az üzleti titoknak minősülő, értékes információkat titkosan kezelni. Azért különleges a Magyarországon felállított rendszer, mert Európában egyedülálló módon egy 125 éve üzleti titkokat kezelő hivatal vált jogosulttá majd tíz évvel ezelőtt arra, hogy az eddig megszokott tevékenységei mellé egy újat, a k+f minősítést is felvegye. Abban tehát minden piaci szereplő biztos lehet, hogy az SZTNH-nak átadott információkat – ahogy az elmúlt 125 évben, úgy a jövőben is – a lehető legszigorúbb titoktartás mellett értékelik.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala egyik legfontosabb küldetésének tekinti megteremteni a lehetőséget a kis- és középvállalkozások számára is, hogy hozzájussanak ahhoz a tudáshoz, ami a legnagyobbaknak már rég rendelkezésükre áll.

Azaz a sokszor elbagatellizált, „apró fejlesztés” valójában k+f-tevékenység, és jelentős kedvezményekre jogosíthat, majd a létrehozott eredményre iparjogvédelmi oltalmat szerezve akár megkétszerezheti vagy megháromszorozhatja a cég értékét a piacon.

Az adatok azt mutatják, hogy egyre több szervezet fordul az SZTNH-hoz, mert felismeri a megszerzett minősítésben rejlő lehetőségeket, de még mindig sokkal nagyobb az az összeg, amelyet hagynak elveszni. Pedig a kanyarban való előzéshez érdemes kiszélesíteni az utat, ahol csak lehet.