Hiába vannak vállalkozó nőket segítő támogatások, pályázati lehetőségek és programok, továbbra is óriási a nemek közötti esélykülönbség, amikor saját vállalkozásról van szó. Vegyük sorra ennek a fontosabb okait!
Önbizalomhiány
Már kislányként azt tanuljuk, hogy az erős vezetők a férfiak, a gyengéd támogatók pedig a nők. A személyiségfejlődést nagyban befolyásolja, hogy milyen környezetben nevelkedünk, és milyen példákat látunk magunk előtt. A mélyen belénk égetett sztereotípiákat nagyon nehéz megdönteni. Különösen igaz ez akkor, ha felnőttként is azt kapjuk visszajelzésként, hogy nőként nem ér annyit a munkánk, és állandóan megkérdőjelezik a szakmai véleményünket. Sok esetben ez olyan erős imposztor szindrómát alakít ki, hogy számos vállalkozó szellemű nő bele sem mer vágni saját cég alapításába.
Hiába éri meg nők által alapított cégekbe fektetni?
A James L. Knight alapítvány 2019-es jelentése szerint az Egyesült Államok vagyonkezelési ágazatának teljes portfóliójában csupán 3 százalékot tesz ki az a rész, amelyben nők vagy etnikai kisebbséghez tartozók a portfóliómenedzserek. A RateMyInverstor ugyanabban az évben készült elemzéséből az derül ki, hogy a női alapítók a kockázatitőke-befektetések mindössze 9 százalékát kapják. Azon túl, hogy ezek a számok emberi szempontból is elkeserítők, a nők háttérbe szorítása üzletileg sem jó döntés:
a Boston Consulting Group 2018-ban arra a következtetésre jutott, hogy a női vállalkozók cégeibe fektetett pénz kétszer (!) akkora megtérülést hozhat, mint a férfiak által vezetett startupokra fordított összegek.
A LinkedIn nem Tinder
Az első keresetemből egy hamis jegygyűrűt vettem, hogy a tárgyalásokon fel se merüljön, hogy a közös kávé bármivel is több egy latténál. Szokásommá vált, hogy ha új ügyféllel találkozom, akkor az első tíz percben belecsempészem üzenetként, hogy párkapcsolatban vagyok. Ma már hamar felismerem és elkerülöm a problémás helyzeteket, és inkább lemondok az üzletről. Igaz, hogy sok hal van a vízben, és kifoghatok egy másik aranyhalat, de lassabban telik meg a vödör, ha többet vissza kell dobnom.
Háztartás és párkapcsolat
A háztartás vezetése sok mentális energiát emészt fel. Üzletfejlesztés helyett arra megy el az idő, hogy megtervezzük a heti menüt, intézzük a bevásárlást, tisztán tartsuk a lakást. Ameddig nekünk, nőknek kell kézben tartanunk otthon a gyeplőt, addig naivitás azt gondolni, hogy az otthoni feladatok egyenlően vannak elosztva, vagy hogy a támogató párnak elég néhanapján megragadnia a porszívót.
És mikor tervez gyereket?
Néhány évvel ezelőtt az egyik ügyfelem a szerződés aláírása előtt ezzel fordult hozzám: „Ugye, nem tervez mostanában gyereket szülni?” Ez a kérdés több szinten is rombol. Egyrészt szorongást okoz, hiszen mi történik, ha mégis babát fogok várni? Felbontja a szerződést? A másik oldalról szakmailag is megkérdőjelez, hiszen azt sugallja, hogy minimum megkérdőjelezhető, képes vagyok-e olyan csapatot építeni magam köré, vagy megtalálni azokat az együttműködő partnereket, akikkel a megszokott minőségen tudjuk folytatni a közös munkát. Világszintű probléma a termékeny korban lévő nők diszkriminálása. És ez a jelenség a vállalati szektorban sem ismeretlen, sőt itt talán még nehezebb bizonyítani, hogy a gyerekkérdés miatt estünk el a megbízástól.
Amellett, hogy nyíltan beszélünk a női vállalkozói lét körüli tabutémákról – például a szexista üzleti szereplőkről, szexuális zaklatásról és az „elvárt” nemi szerepekről –, további teendők is akadnak.
Sokat segítene egyrészt egy szervezettebb női összefogás a fölösleges versengés helyett. Másrészt szükséges lenne kiemelni és ünnepelni azokat a sikeres nőket, akik a nehézségekből előnyt kovácsolva szabadultak meg a társadalom által rájuk aggatott láncoktól, és nőiességüket megőrizve építettek sikeres vállalkozásokat.
