A felmérések szerint nem szeretnek a fogyasztók általános szerződési feltételeket, hétköznapi nevükön „ászf”-eket olvasni, gyorsan online vásárolni annál inkább. Mindannyiunk szerencséjére azonban a jog szintjén elvárt az ászf vásárlóval történő megismertetése és elfogadtatása is, már ha a vállalkozás utóbb létező szerződésre szeretne hivatkozni egy-egy vita esetében. Persze hozzászoktunk, hogy sok cég weboldalán simán vásárolhat úgy az ember, hogy egyáltalán nem, vagy csak hosszabb legörgetés vagy többszöri átlinkelés után találkozik az ászf-fel. A vásárló legtöbbször nyugodtan beikszelheti a jelölőnégyzetben, hogy „elolvasta és elfogadja”, anélkül, hogy valóban elolvasta vagy akár fél másodpercre beleolvasott volna az ászf-be. 

Ez nem kockázatmentes a cég számára, mert vita esetében a Ptk. szerint az ászf-et alkalmazó fél köteles bizonyítani, hogy megmutatta az ászf-et a másik félnek, aki el is fogadta. Ráadásul ez a dokumentum számos fogyasztói tájékoztatásnak „otthona”, bázishelye. 

Sok vállalkozás a „tudjuk le gyorsan” hozzáállással, pusztán adminisztratív körnek tekinti az elkészítését, pedig pénzben és időben mérve is hasznos lehet, sok parttalan vitától kímélheti meg a feleket. 

Már ha odafigyeléssel állította össze a tartalmát a vállalkozás, és nem a versenytársaktól átmásolva, innen-onnan összeklikkelve, gyakran felesleges rendelkezésekkel túltolva írta meg.

Fotó: Shutterstock

A fogyasztóvédelmi hatóságok ezeket a dokumentumokat abból a szempontból is vizsgálják, hogy tartalmaznak-e a fogyasztókkal szemben tisztességtelen feltételeket.  Az ászf-ek – vagy ahogyan még a hétköznapokban nevezik őket, az üzletszabályzatok vagy vásárlási feltételek – rendeltetése messze túlmutat azon, hogy a szolgáltatást nyújtó fél bemutassa bennük a kötelező fogyasztói tájékoztatásokat: például ha valóban kötelező jótállás hatálya alá esik a termékvásárlás, akkor a fogyasztó kötelező jótállási jogait, vagy a fogyasztót 14 napon belül megillető, indokolás nélküli elállási jog feltételeit. 

Ezen dokumentumok a szerződő felek kapcsolatára, úgynevezett szerződéses jogviszonyára irányadó szabályokat rögzítő szerződési feltételek, és attól még, hogy elnevezésükben szerepel az általános jelző, nagy jelentőségük van: rögzítik mindkét fél jogait és kötelezettségeit.  

Nem „általánosan”, hanem személyre szabottan, és tartalmukat az ászf-et alkalmazó fél, a vállalkozás – bizonyos határokon belül – maga határozhatja meg, szabadon. Érdemes tehát jól végiggondolni, milyen tartalommal adja közre a cég a saját ászf-ét, milyen tipikus bonyodalmakra adjon jó előre „játékszabályokat”. 

Persze tisztában kell lenni azzal is, hogy vannak olyan jogi előírások, amelyek alól érvényesen nem szerződhetnek ki a felek, vagyis hiába rögzíti például az adott üzletszabályzat, hogy a szolgáltató cég kifejezetten kizárja az általa alkalmazott közreműködőért a felelősségét a fogyasztóval szemben. 

Úgyszintén semmisek az olyan kikötések, amelyek a fogyasztó hátrányára térnek el a fogyasztót a Ptk. vagy egy-egy fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályi rendelkezés szerint megillető jogosultságoktól. 

A fogyasztónak pedig azt kell tudomásul vennie, hogy nyilván a cégnek is vannak jogai, nem csak neki.  Például – a jogszabályi kivételektől eltekintve, vagyis az esetek zömében – ha online vásárolt, a termék kicsomagolását és akár kipróbálását követően 14 napon belül joga van elállni a fogyasztónak a vásárlástól, viszont ezalatt széthasználni a terméket – költségviselés következménye nélkül – nincs joga. 

Tehát mindig megéri szakértő segítségével elkészíteni az ászf-ek tartalmát, hiszen számos felesleges fogyasztói vitától és a cég részéről ráfordított munkaórától, sőt esetleg a fogyasztóvédelmi hatóság szankciójától is megkímélhetik magukat azok a vállalkozások, amelyek érdemben foglalkoznak a saját ászf-ük összeállításával. Különösen igaz ez a 2022. január elsejétől érkező, a fogyasztói szerződésekre irányadó új jogi elvárások miatt.