Kínálati korlátok vagy új értékláncok?

2021-ben a pandémia miatti termeléskiesés, majd a gazdaságok újraindításával járó keresletemelkedés jelentős kínálati problémákat eredményezett. A nyersanyagok és az energiahordozók kitermelése, számos félkész termék kínálata, valamint a nemzetközi szállítás jelentős korlátokkal szembesült. 

Mindez az árak és költségek jelentős emelkedését és a szállítások időbeli késését eredményezte. 

A folyamatra ráerősített az ún. bullwhip-effect, amely során a termelési értéklánc egyes pontjain a szereplők igyekeztek extra tartalékokat felépíteni, tovább fokozva a már amúgy is fennálló kínálati problémákat.

A kínálati korlátok megszűnése kulcsfontosságú a globálisan megugró infláció letöréséhez. A tengeri szállítás költségei egy év alatt közel a háromszorosukra emelkedtek, miután 2020-ban is megduplázódtak. Európában a földgáz ára 2021. januárhoz képest 5,5-szeresére ugrott, míg a brent kőolaj ára másfélszeresére növekedett. A világ minden részén kulcsfontosságú, hogy ezeken a piacokon mikor normalizálódik a helyzet.

Az amerikai nagyvállalatok pénzügyi vezetői nem számítanak gyors megoldásra. 

A legutóbbi amerikai CFO survey alapján a kínálati problémákat jelző vállalatok pénzügyi vezetői közül kevesebb mint 40 százalék várta, hogy a tengeri szállítások késései 2022 első félévében megszűnnek. A termelési késések kapcsán még pesszimistábbak voltak, ott mindössze 30 százalékuk jelezte, hogy a problémák az idei év közepéig megoldódnak. Válaszaik a nyersanyagok rendelkezésre állása és a nyersanyagárak csökkenése kapcsán is hasonló tendenciát mutattak. A nyersanyagárak helyreállása kapcsán voltak a legtöbben pesszimisták, itt volt a legnagyobb arányú a „2023 vagy azt követően” válaszok száma. Mindez azt jelzi, hogy 2022-ben még velünk lesznek a globális kínálati problémák.

A kínálati problémák elhúzódását több tényező elősegítheti. 

Az omikron-vírusvariáns megjelenése és enyhébb lefolyása reményt kelt egészségügyileg, miközben a gyorsabb terjedése a gazdasági folyamatokat lassító intézkedéseket eredményezhet. 

Kína a globális feldolgozóiparban 28,7 százalékos – messze a legnagyobb – részesedéssel rendelkezik. Ezért a zéró Covid-stratégia esetleges további korlátozásai nehezíthetik a termelési és kereskedelmi folyamatok helyreállását. Az erősödő geopolitikai feszültségek sem kecsegtetnek optimizmussal. Az ukrán helyzet kapcsán az USA fenyegetése, hogy Oroszországot kizárják a SWIFT fizetési rendszerből, szintén azt veti fel, hogy nem számolhatunk gyors oldódásra.

A globális kínálati korlátok problémái az értékláncok újraszervezését eredményezhetik. 

Az elmúlt évtizedekben kialakult a tökéletességre optimalizált globális értékláncrendszer. A fő prioritás a hatékonyság volt. Amennyiben a termelési bizonytalanságok fennmaradnak, úgy az első számú prioritás a jövőben a biztonság lehet. Ennek kapcsán három termelési stratégia körvonalazódik: a reshoring (hazaköltöztetés), a near-shoring (közelbe helyezés), és a China+1 (Kína mellett egy másik beszállító ország felkutatása). A kínai vezetés is készül erre a forgatókönyvre, a „duális áramlás” stratégiája nem véletlenül a belső gazdaság erősítését, a fogyasztás bővítését célozza. Ha fordul a világtrend, akkor költségemelkedésre kell számítani, mert az új stratégiák nem gyorsak és nem is olcsók. 

Hogyan profitálhat ebből Magyarország? 

Egyrészt a korábbi külpolitikai kapcsolatépítés, a keleti és nyugati világ közötti összekötő szerep fenntartása még fontosabbá válik. 

Másrészt az EU-magországok számára mind a near-shoring, mind a plusz egy beszállító stratégia kapcsán ideális helyszín Magyarország. A sikeres külgazdasági stratégia és a külföldi tőkevonzás még láthatóbb lehet. Egyben az új helyzet jó lehetőséget adhat a hazai stratégia hosszabb távú továbbfejlesztésére a nemzetgazdasági érdekek szerint.