A háború világgazdasági hatásai
Két évvel a koronavírus Európába való átterjedését követően, 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát. A világgazdasági kilábalás kihívásait a szomszédunkban vívott háború és az arra adott szankciók felerősítik. Ahogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb jelentése (WEO) is megerősíti,
a globális gazdasági teljesítmény jelentősen lassul 2022-ben, és az inflációt emelő hatások tartósabbak lehetnek az előttünk álló időszakban.
A gazdasági teljesítmény lassulásához számos tényező járul hozzá. A koronavírus-válságot a kormányzatok világszerte élénkítő költségvetési és monetáris politikával kezelték. A költségvetési lazítás és az ezzel járó államadósság-növekedés makrofinanszírozási és egyes országokban az adósságpálya stabilitásával kapcsolatos kérdéseket helyezett előtérbe.
A költségvetési pályák stabilizálása csökkenti a gazdasági aktivitást. A fiskális helyreállítást nehezíti, hogy az infláció emelkedése miatt a jegybankok világszerte szigorító pályára léptek, ami a kamat- és hozamemelkedés miatt drágítja az adósságok refinanszírozását. Így a két gazdaságpolitikai ág szükségszerű fordulata egymást erősítve lassítja a gazdasági kilábalást. Mindezt fokozza, hogy a háború számos nyersanyag és félkész termék ellátásbiztonságát is megnehezíti, ami termelésleállásokat és a globális értékláncok tartós töredezését okozza. Végül fontos megjegyezni, hogy a koronavírus-pandémia globálisan nem ért véget, és ha csak kisebb, regionális lezárások fordulnak is elő a jövőben, azok továbbra is okoznak zavarokat a világgazdasági folyamatokban.
A globális kínálati korlátok tartósabban elhúzódhatnak, ami az infláció csökkenését gátolja. Oroszország és Ukrajna világszinten kiemelkedő nyersanyagexportőr. Oroszország exportszerkezetének döntő részét az energiahordozók adják, amelyek áremelkedése a hírekből jól érzékelhető. Az ukrán mezőgazdasági termelés visszaesése és az orosz gabona eladását nehezítő szankciók az alapélelmiszerek világpiaci árának emelkedéséhez vezetnek.
Ukrajna és Oroszország a globális félvezetőgyártás kiemelt beszállítója a mikrocsipek gyártásához elengedhetetlen neongáz, palládium és hexaklór-butadién-exportjával.
A három inputban a két ország globális piaci részesedése jelentős, ezért a csipek gyártásában a kínálati korlátok fokozódása várható. Mindez az autóipartól a mobileszközökön és a számítástechnikai eszközökön át az elektronikai eszközök széles köréig árnövelő hatású lehet. Emellett számos más nyersanyag és félkész termék piaca is érintett a háborús hatások miatt.
Az infláció helyreállása számos további tényező függvénye. A kínálati korlátokkal összefüggésben a geopolitika, a szankciós politikák és az egyes iparágak át- vagy hazaköltöztetése mind meghatározó. A kereslet szerkezeti visszarendeződése a pandémia előtti arányokra lassú, de kulcsfontosságú folyamat a termékek iránti túlkereslet letörésében és a szolgáltató szektor helyreállásában. Emellett érdemes kiemelni a fejlett országokban jellemző munkaerőhiányt, amely jelentős nominálbér-emelkedéshez vezetett. A munkavállalói bérigényeket a jövőben növelheti a reálbérek alakulása. Összességében az infláció gyors enyhülésének valószínűsége jelentősen csökkent.
Miért nem vár stagflációt az IMF? Elsősorban azért, mert az 1970-es évekkel összevetve a globális gazdaság szerkezete megváltozott és olajintenzitása jelentősen csökkent.
Az olajintenzitás azt mutatja, hogy 1 millió dollár reál-GDP megtermeléséhez hány hordó olaj szükséges.
Míg az 1970-es években ez 800 hordó körül volt átlagban, addig ez napjainkra az IMF becslése szerint megközelítőleg 250 hordóra csökkent, tehát a mai gazdaságszerkezet kevéssé érzékeny az olajár emelkedésre. A globális gazdaság lassul, de az IMF továbbra is 3 százalék fölötti növekedést vár 2022-ben és jövőre. A kihívások részben újak, de a gazdaságpolitikusok fő feladata továbbra is a stabilitás és a versenyképes gazdaságszerkezet előmozdítása.
