Hazánkban tradicionálisan ambiciózus a fogyasztóvédelmi hatósági fellépés, és ezt a legtöbb vállalkozás is nagyon jól tudja. A kockázatokról felelősen gondolkodó cégeknél már rég nem az a kérdés, hogy kopogtat-e az ajtón egy-egy fogyasztóvédelmi hatóság, hanem az, hogy mikor, melyik, és hogyan célszerű fogadni őket. Ráadásul a vonatkozó jogszabályi előírások is igen dinamikusan fejlődnek, tehát mindig akadnak új elvárások, amelyeknek a betartását ellenőrizni lehet. A szankciók tárháza pedig széles, akár több száz milliós bírságok kiszabására és honlapblokkolásra is sor kerülhet. Érdemes lehet egy pillantást vetni a fogyasztóvédelmi politika alakulására, amelyért legújabban az Igazságügyi Minisztérium a felelős, az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól hozzá került át ugyanis a terület szakmai irányítása. 

Consumer,Rights,Concept,,Judge,Gavel,And,Grocery,Carts,On,A
Fotó: Shutterstock

A Magyar Közlöny 2022. július 21-én megjelent 122. számában kiadott 1353/2022. (VII. 21.) kormányhatározatban tizenkét pontba szedve olvashatjuk a hazai fogyasztóvédelmi politika célkitűzéseit. A tárca friss sajtóközleménye szerint 

a négy kiemelt területet a digitális  fogyasztóvédelem, a gyermekvédelem, a fogyasztóvédelem elérhetővé tétele és az egységes joggyakorlat kialakításának támogatása képezi.

Nézzük, lesz-e releváns változás, hiszen az elektronikus kereskedelem már a korábbi években is kiemelt fókuszpont volt, ahogyan a gyermekek védelme is a prioritások között szerepelt, nemcsak termékbiztonsági, de reklámjogi aspektusból is. Kétségtelen, hogy felfedezhető némi hangsúlyeltolódás, tágul a fogyasztóvédelmi hatósági fókusz: 

Immár nemcsak a gyerekek vagy úgy általában véve a fogyasztók, de a családok fogyasztóvédelmi szempontú kiemelt védelmével is számolniuk kell a vállalkozásoknak.

A hazai fogyasztóvédelmi politika új színfoltjaként üdvözölhetjük a Családbarát Munkacsoportot az Igazságügyi Minisztérium által felállított Fogyasztóvédelemért Kerekasztal berkeiben. Az érintett hatóságok a családok védelme érdekében azonos célok és szempontok szerint összehangolt eljárásokra készülnek, és – ahogyan a Gazdasági Versenyhivatal elnöke említette – fokozott felelősséggel kell eljárniuk a cégeknek, ha észszerűen előre látható, hogy kereskedelmi gyakorlatuk alkalmas a családok döntéseinek torzítására. Erre a kiemelt hatósági figyelemre pedig jó esetben nemcsak a termék reklámjának, de a csomagolásának, használati útmutatójának és garanciadokumentációjának készítésekor is érdemes készülni, különösen a mostani trendekre és a jelen gazdasági környezetre tekintettel, vagyis főleg ha környezetbarát, fenntartható, avagy energiafelhasználási hatékonyságot optimalizáló termékekről és szolgáltatásokról, például napelemről, szigetelési és hűtés-fűtési megoldásokról van szó. A növekvő infláció, az emelkedő energiaárak, valamint az úgynevezett zöldre mosás elleni küzdelem eredőjeként hatványozott szigorra érdemes számítania minden vállalkozásnak, amely a termékek ára, díja vagy az általuk jelentett műszaki paraméterek vagy a használatukkal realizálható előnyök kapcsán megtévesztően – ekképpen valótlanul vagy releváns elemeket illetően hiányosan – tájékoztatja a családokat, és ezáltal olyan vásárlásra, beruházásra ösztönzi őket, amelyeket korrekt tájékoztatás esetében mellőztek volna.  

A vállalkozásoknak is örvendetes, így 

kiemelést érdemel az új fogyasztóvédelmi politikából az egységes joggyakorlat megteremtése iránti elköteleződés.

Ennek margójára kívánkozik, hogy az irányadó európai uniós piacfelügyeleti rendelet árnyékában finomra hangolást igényelne a hazai piacfelügyeleti hatósági „táncrend” is, hiszen a mintavételeket követő laborvizsgálatok eredményeinek azonnali sajtónyilvánossá tétele a fogyasztói portálon – méghozzá a mintavételező kormányhivataloknak az eljárások megindításáról szóló végzései meghozatalának és az eljárás alá vontakkal történő közlésének bevárása nélkül – a vizsgált termékek gyártói és forgalmazói számára reputációs és anyagi kár okozására is bőven alkalmas. Egy gondolat erejéig visszatérve a digitális fogyasztóvédelemhez, némileg elgondolkodtató, önmagában milyen eredményeket célozhat a beharangozott vezérelv, amely szerint „ami az offline térben tilos, az online is az legyen”. Hiszen a legtöbb probléma forrása éppen abból ered, hogy értelemszerűen olyan kockázatokkal is találkozhatunk online, amelyekkel offline nem. Vagyis aligha elégséges, ha csupán ugyanaz az elvárás mindkét közegben, de a jogszabályok szerencsére jól differenciálnak. 

Végül, de nem utolsósorban hasznos új eleme a fogyasztóvédelmi politikának, és jelentősen javíthatná a fogyasztóvédelem szintjét, ha a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetindítási joggal rendelkezők köre bővülne.

Persze a sikerhez hozzájárulna, ha az illetékesek gyakrabban indítanának közérdekű pereket, és a „fogyasztók széles körének” értelmezésekor enyhülne a bírósági szigor. Célkitűzés, kihívás mindenesetre bőven akad, így a fogyasztóvédelem továbbra is izgalmas műfaj marad a cégek és a hatóságok számára is.