Jackson Hole után, kamatdöntések előtt
A múlt héten nagy várakozás előzte meg a Fed szokás szerint nyár végén Jackson Hole-ban megrendezett éves konferenciáját, mint a legfontosabb eseményt, amely iránymutatást adhat a vezető jegybankok tervezett kamatemeléseit illetően. A pillanatkép vegyes, technikai szempontból ugyanis a tengerentúli gazdaság az első fél évben recesszióba került. Ám a visszaesés mértéke nem volt nagyon számottevő, és nem érintette szélesebb körben a gazdaságot, miközben az év eddig eltelt részének munkapiaci adatai továbbra is a gazdaság stabilnak mutatkozó munkahelyteremtő képességéről tanúskodnak. Mint tudjuk, a Fed júliusban 75 bázisponttal szigorított, s ezzel a Fed Funds Rate értéke a nagyjából semlegesnek számító tartományba (2,25–2,50 százalék) került. A júliusi ülés után pár héttel publikált jegyzőkönyvből pedig az derült ki, hogy a központi bank tisztviselői szerint hamarosan eljöhet az idő a kamatemelések ütemének visszalassítására.
Ehhez képest Powel elnök Jackson Hole-i beszéde meglepőnek mondható határozottsággal állt ki a további nagyobb mértékű kamatemelések szükségessége mellett. A Fed elnöke többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell akadályozni a mostani magas inflációnak a várakozásokba való beépülését, és meg kell előzni a másodkörös inflációs hatások kialakulását. Ezzel a feladattal pedig nem fér össze a tempó lassítása vagy az eddigi kamatemelések viszonylag gyors jövő évi „visszavétele”, amiben a piac korábban reménykedett. Úgy tűnik, hogy a megemelkedett kereslet és az elégtelen kínálat „összerendezése”, az infláció megfékezése érdekében
a Fed akár a gazdaság jelentősebb lassulását, a munkapiaci helyzet romlását és a munkanélküliségi ráta emelkedését is hajlandó bevállalni.
Jackson Hole után tehát érdemben nőtt annak a valószínűsége, hogy a jegybank szeptember közepén ismét 75 bázisponttal emel, hacsak a szeptember első péntekjén esedékes augusztusi átfogó munkapiaci adatok nem lesznek lényegesen rosszabbak a vártnál. Persze ez sem biztos, hogy eltántorítja majd a Fedet, hiszen azt is elmondta Powell elnök, hogy a kamatok emelése fájdalmas lehet a háztartásoknak és az üzleti szektornak. Mindenesetre az irányadó ráta év végi értékére vonatkozó várakozások is érdemben emelkedtek, s
a Fed Funds Rate az év végére könnyen elérheti, vagy akár kissé meg is haladhatja a 4 százalékot.
A nagy kérdés az, hogy az Egyesült Államok gazdaságának növekedési potenciálja hogyan alakul a korábbinál lényegesen magasabb kamatkörnyezetben. Bár az energiakrízis nem sújtja olyan mértékben a tengerentúli gazdaságot, mint Európát, a növekedési kockázatok itt sem tekinthetők alacsonynak. Az elkövetkező időszakban továbbra is meghatározó kérdés marad, hogy a jövő év hoz-e egyáltalán kamatcsökkentéseket, és mennyi idő alatt térhet vissza az USA-beli alapkamat szintje a semlegesnek számító 2-3 százalék környékére.
Az Európai Központi Bank sincs könnyű helyzetben.
A döntéshozók megosztottsága a további kamatemelési pályát illetően meglehetősen látványossá vált az elmúlt napokban. Az infláció továbbra is emelkedő pályán van: a legfrissebb augusztusi adat szerint a mutató 9,1 százalékra gyorsult. A maginfláció is tovább emelkedett, a júliusi 4-ről 4,3 százalékra. Az aggodalom, miszerint az infláció kicsúszik a jegybank kontrollja alól, egyre inkább aggasztja a – főleg a héjának számító – döntéshozókat. Ők valószínűleg felvetik a 75 bázispontos kamatemelés lehetőségét is a jövő csütörtöki kamatmeghatározó ülésen. Azonban az ülés végső kimenetét illetően a kisebb, 50 bázispontos lépésnek nagyobb a valószínűsége, s az utána következő október végi és december közepi üléseken pedig várhatóan már csak 25-25 bázisponttal lépnek tovább. Hiába ugyanis a megemelkedett infláció, a térség növekedési kilátásai az elmúlt hetekben nagyon sokat romlottak, ami jól tükröződik az üzleti bizalmi indexek, illetve a PMI indexek romlásában. Az inkább galambbeállítottságú döntéshozók pedig erre biztosan nagy hangsúlyt helyeznek majd a vita során, és jelzik majd, hogy a magas infláció zömét még mindig az energiaárak és a háború negatív hatásai adják, miközben az európai munkapiac feszessége jóval elmarad az USA-belitől. Nem egyszerű tehát a döntés, s összességében úgy gondoljuk, hogy az EKB továbbra is a Fednél jóval kevésbé kötelezi el magát, és elsősorban az adatvezéreltséget hangsúlyozza majd a jövőbeli döntések meghozatala során.
