A jó kávé fenntarthatósági kérdés
Nagyjából egymilliárdan fogyasztunk napi rendszerességgel kávét. Ehhez rengeteg ember összehangolt munkájára van szükség: a kávén 12,5 millió család megélhetése múlik, és nekik jellemzően a kávétermesztés jelenti a fő, vagy sokszor az egyetlen jövedelemforrást. Ebben a meglehetősen széles körben okoznak vissza-visszatérő aggodalmakat a kávé termelését és minőségét egyaránt fenyegető veszélyek. Az éghajlatváltozással járó aszályok, áradások és szélsőséges hőmérséklet-ingadozások miatt a meglévő kávétermő területek egyre kevésbé lesznek alkalmasak a kávétermesztésre. Megjelennek és elszaporodnak a kártevők és a betegségek, ez pedig a nem fenntartható gazdálkodási gyakorlatok elterjedését hozhatja, ami gyors és egyenes út a termőföldek kimerüléséhez.
További „járulékos” következmény az erdőirtások fokozódása a használhatatlanná vált termőterület pótlása érdekében. Becslések szerint 2050-re 10-20 millió hektárnyi erdő kerülhet veszélybe a kávétermelés miatt, átfogóbban szemügyre véve a helyzetet pedig még súlyosabb a kép: a globális erdőirtás elsődleges okozója a mezőgazdaság. És nem csupán ezzel veszi ki a részét a klímaváltozásból, az üvegházhatású gázok világszintű emissziójából is több mint egyharmados részt hasítanak ki maguknak az élelmezési rendszerek.
A jó hír az, hogy létezik megoldás: az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) legújabb jelentése egy igazán ígéretes lehetőséget vázol az éghajlati kockázatok csökkentéséhez.
Ez pedig az átállás a talajmegújító (regeneratív) mezőgazdasági gyakorlatokra, amelyekkel a megművelt területek nem pusztán újra egészségessé és termőképessé tehetők, hanem jó kondíciójuk hosszú távú megőrzésére is képessé válnának. A megközelítés lényege, hogy átgondolt megőrzéssel és rehabilitációval visszaadható a talaj egészsége. Például takarónövényekkel vagy árnyékot adó fákkal, amelyek – azon túl, hogy hűsítő menedéket nyújtanak a hőségben – növelik a talaj szervesanyag-tartalmát. Vagy az olyan természetes élőhelyek helyreállításával, amilyenek a folyópartok vagy az erodált lejtők. A talajmegújító gyakorlatok közé tartozik az organikus eredetű termesztőközeg és komposzt használata a kávéültetvényeken, az öntözés optimalizálása, vagy a klímaváltozásnak jobban ellenálló kávécserjék telepítése.
A biológiai sokszínűség helyreállításával és célzott megőrzésével jelentősen növelni lehet a talajok és a füves területek szénmegkötő és tárolóképességét, hozzásegítve a természetet ahhoz, hogy tegye a dolgát. Az egészséges talaj a legjobb eszköz a szén-dioxid megkötéséhez, ráadásul a regeneratív megközelítéssel sokkal jobbá válnak az esélyeink arra, hogy a világ bővülő népességét is képesek legyünk élelmiszerrel ellátni. Ezeken felül a kávé esetében speciális metszési technikákkal, valamint a betegségekkel szemben jobban ellenálló és az éghajlatváltozáshoz sikeresebben alkalmazkodó fajtákkal jobb minőség, így összességében magasabb és kiegyensúlyozottabb termelékenység érhető el az ültetvényeken. Ezáltal a kávétermesztésből élők is lényegesen kevésbé lennének kiszolgáltatva a klimatikus viszonyok változásából fakadó következményeknek, és elejét lehetne venni a talaj kizsigerelésének, ahogyan annak is, hogy erdős területeket kelljen művelés alá vonni.
A rossz gyakorlatok megváltoztatásával, a fenntarthatóság szempontjainak érvényre juttatásával óriási lépéseket lehetne tenni az élelmiszer-előállítási és -ellátási rendszerek átalakításának érdekében.
Ezért is döntött úgy a Nestlé, hogy 2025-re talajmegújító gyakorlatokat is alkalmazó farmokról szerzi majd be a Nescafé termékek alapanyagául szolgáló, már most fenntartható forrásból származó kávé 20 százalékát, majd öt év alatt 50 százalékra emeli ezt az arányt. Szintén 2030-ra mérsékeljük a mostani felére a kávétermeléshez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást, megalapozva azt, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátási szintet.
