Rögtön az elején szükséges tisztázni, hogy mit értünk az alatt, hogy egy adott év valamelyik pénzügyi eszköz, deviza (például a forint) éve. Erre vonatkozóan egzakt közgazdasági tankönyvi definíció nem létezik, itt ugyanis egy hétköznapi kifejezésről van szó, amelyet akkor használunk egy pénzügyi eszközre, ha jól teljesít, vagyis jelentős mértékben felértékelődik. Éppen a közérthetőség és a hétköznapiság érdekében most csak a forint euróval szembeni nominális árfolyamával foglalkozunk, a közgazdasági többlettartalommal rendelkező reáleffektív árfolyamváltozást (amely az inflációs különbségekkel korrigálva számolja a devizapárok elmozdulásait) tudatosan figyelmen kívül hagyjuk.
A forint az euróval szemben 2022-ben csaknem 10 százalékkal leértékelődött.
Kimondottan rosszul teljesített. 2022 nem a forint éve volt. Nem teljesített jól 2021-ben sem – akkor 2 százalékot meghaladó mértékű volt a forint leértékelődése –, de a 2020-as év még pocsékabb volt, hiszen akkor 10 százaléknál kicsit nagyobb mértékű volt a leértékelődése. Ha visszatekintünk az elmúlt közel 24 évre (az euró 1999-es bevezetésétől kezdődően), nagyítóval kell keresnünk azokat a naptári éveket, amelyekre azt mondhatjuk, hogy az a forint éve volt. A forint az euróval szemben 1 százalékot meghaladó mértékű felértékelődést könyvelhetett el 2001-ben (7 százalékos nominális forintfelértékelődés), 2002-ben (3,6 százalék), 2004-ben (6,2 százalék), 2012-ben (7,5 százalék) és 2016-ban (1,7 százalék). A többségünk valószínűleg elégedett lenne, ha 2023 végén 400 alatt lenne az euró árfolyama, és már egy 390 körüli decemberi záró árfolyam – vagyis 2,5 százalékos nominális felértékelődés – mellett is elégedetten mondanánk, hogy 2023 végre ismét a forint éve volt. De vajon mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen, és reálisan számíthatunk-e rá?
Nehéz helyzetben van, aki megpróbál választ adni a fenti kérdésekre. Örülnénk, ha azoknak az esztendőknek az értékelése, amelyek a forint évei voltak, segítenének eligazodni a válaszadásban.
De nagyon kevés hasonlóságot találunk 2001, 2002, 2004, 2012 és 2016 között azon túl, hogy a „forint évei” voltak.
Vannak közöttük olyan évek, amikor magas volt a forintkamat és a régiós devizák vagy éppen az euró kamata közötti különbség, és van, amikor nem. Vannak olyan évek, amikor számottevően csökkent az országkockázati felár, de olyan is, amikor nem. Vannak közöttük olyan évek, amikor javult az ország hitelkockázati besorolása, és olyan is, amikor nem. Vannak olyan évek, amelyeket megelőzően erősen gyengült a forint árfolyama, és olyanok is, amikor nem. A sort, hogy milyen hasonlóságok nincsenek, hosszan lehetne sorolni – a lényeg az, hogy nem tűnik jó megoldásnak a korábbi forinterősödést mutató évek elemzése ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésre: mi kell ahhoz, hogy 2023 a forint éve legyen?
A következő lépés az, hogy megnézzük, mi magyarázta a forint gyászos teljesítményét 2022-ben, és feltenni magunknak a kérdést: ha feltételezzük, hogy ellenkező előjelű fejlemények történnek, akkor várhatjuk-e, hogy azok a forint árfolyamára is ellentétes hatást gyakorolnak.
Mi történt 2022-ben, ami a forint leértékelődését okozta?
Külső és belső sokkok egyaránt befolyásolták az árfolyamot. Külső sokk volt a háború kitörése és az energiaárak elszállása. Belső sokk az EU-s pénzek visszatartása, a hazai gazdaság egyensúlytalanságának és a devizatartalékok elégségességének a terítékre kerülése, valamint az megemelkedése. Kevés bizonyosat tudunk mondani a háborúról, de remélhetőleg további árfolyamgyengülésre okot hírek nem jönnek ebből az irányból. Az energiaárakkal kapcsolatban sem várunk újabb negatív változásokat, így pedig a hazai gazdaság egyensúlyi problémái sem romlanak tovább – sőt ennek az ellenkezője is előfordulhat. Az EU-s pénzek körüli bizonytalanságok kevésbé aggasztók, bár a politikai konfliktusok valószínűleg velünk maradnak, de már talán csak tartaléklángon égnek (legalábbis ami a pénzügyi piacoknak a téma iránti érdeklődését illeti).
Az infláció 2022 végén, 2023 elején elérheti a csúcspontját, és 2023 – különösen annak a második fele – már az infláció mérséklődéséről szólhat.
A fenti tényezők közül mindegyik jobb lehet 2023-ban, mint 2022-ben volt. Akkor irány a forinterősödés?
Sajnos ez korántsem biztos. Egyrészt, ahogyan sem a Covid-válságot, sem a háborús válságot, sem az energiaválságot nem láthattuk előre, úgy nem látjuk előre az előttünk álló következő sokkot sem. Márpedig ha érkezik egy újabb sokk, akkor az a forintot gyengíteni fogja, nem erősíteni.
Másrészt a fenti pozitív fordulatokat már beárazták a pénzügyi piacon az elmúlt két hónapban (közel 8 százalékkal erősebb ma a forint, mint volt október második hetében). Aligha valószínű tehát, hogy 2023 „a forint éve” lesz.
