Az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás hazánkban a feldolgozóipar egyik húzóágazata. Az itt tevékenykedő társaságok termelése 2022 első három negyedévében meghaladta a 4650 milliárd forintot. Ezt az összeget a feldolgozóipar alágai közül – a statisztikai hivatal adatai szerint – csupán a járműgyártás múlta felül, közel 9 ezer milliárd forintos termelési értékkel.
Ahogy a járműgyártásban – és persze a feldolgozóipar szinte valamennyi alágában – az italgyártás területén is egyre-másra jelennek meg az új trendek. Ezek egy része a fogyasztói szokások megváltozását tükrözi. Az üdítőital-gyártóknak egyre több cukormentes készítménnyel kell előrukkolniuk: a Mintel adatai szerint az Egyesült Királyságban forgalomba kerülő termékek 15 százaléka már cukormentes vagy csökkentett cukortartalmú, míg Németországban ez az arány 13, Franciaországban pedig 10 százalék. A trendfordulót jelzi az is, hogy több európai országban az újonnan bejegyzett üdítőital-szabadalmak többsége is már ebbe a kategóriába esik.
Az egészséges életmód jegyében erősödik a kereslet a növényi alapú, valamint alkoholmentes vagy csökkentett alkoholtartalmú („NOLO” – no or low alcohol) italok iránt. Itt a gyártók speciális problémával szembesülnek: az alkohol tartósító hatásának gyengülésére kell megoldást találni. Az ágazat számos kihívással szembesül, de a remények és az elvárások is nagyok.
A 2022-es müncheni drinktech kiállítás és vásár egyik fő üzenete éppen az volt, hogy az italgyártás számos területén a legmodernebb technológiai lehetőségek kiaknázása még éppen csak elkezdődött.
Ígéretesnek tűnik a gyártás során keletkező maradványanyagok vitamin- és fehérjetartalmának kivonása, hasznosítása, de sorra jelennek meg az alternatív termékek is. Az utóbbiak közé tartozik az Atomo „molekuláris kávéja”: az amerikai startup nemcsak arra büszke, hogy az általa gyártott ital előállításához egyáltalán nem használ kávészemeket, de arra is, hogy termékével a bolygónkat is védi.
Az italgyártás és a környezetvédelem határterületén a leggyakrabban a műanyagpalackok újrahasznosításának problémájáról esik szó. A dilemma itt súlyos: mivel a jelentős energiaigénnyel létrejövő műanyagpalack az újrahasznosítások során szennyeződik, a visszaváltás nem tekinthető végleges megoldásnak, ha viszont a csomagoláshoz üveget használnak, azzal a termék nehezebb, a szállítás pedig energiaigényesebb és így drágább is lesz.
Márpedig az energiahatékonyság az a szempont, amely – a fogyasztói szokásoktól függetlenül – az utóbbi időben egyre inkább a gyártási és üzleti folyamataik újragondolására készteti a cégeket.
Az energiatakarékosságra – a hatékonyság egyik kulcsfontosságú tényezőjére – már a gyártás során nagyobb súlyt lehet fektetni. Egyre több élelmiszeripari gyártó választ konfigurálható energiahatékonysági megoldásokat. A hőkezelés vagy a főzés (például egy sörgyárban) szenzorokkal és programozható logikai vezérlővel könnyen automatizálható, de számos alkalmazás támogatja a gépek preventív karbantartását is, a nem tervezett leállások minimalizálása mellett a szervizköltségeket is alacsony szinten tartva.
A legnagyobb gyártók egy szinttel feljebb emelkednek, és igyekeznek a beszállítói lánc minél nagyobb részét felügyeletük alá vonni. A tejfeldolgozók számára a technológia már nem csupán a nyers tej kezelésének nyomon követését, de a tehenészetek ellenőrzését is lehetővé teszi.
Az élelmiszer- és italgyártás területén sok cég van, amely működését a legutóbbi időkig egyetlen alapvető szempontnak, a minőségnek rendelte alá. Mivel az energiaárak emelkedésével a „minőségi” gyártás költsége jelentősen emelkedett, az energiahatékonyság is egyre inkább előtérbe kerül. Ahhoz, hogy mindhárom szempont érvényesülhessen – az új receptúrák, valamint, hogy a költségek csökkenése ne menjen a minőség rovására, a minőség megtartása pedig ne adjon szárnyakat a költségeknek – a technológia nagy segítséget nyújthat a vállalkozásoknak.
