Riasztó adatok láttak nemrégiben napvilágot arról, hogy komoly kockázattal jár, ha építésipari munkáinkat, a legegyszerűbb vizes munkától a bonyolult és komoly odafigyelést igénylő szerelésekig nem minősített szakemberrel végeztetjük, vagyis pénztárcánkat „kímélendő”, amatőrökre és kontárokra bízzuk magunkat, akik ráadásul a későbbiekben nem vállalnak felelősséget a produktumukért, tehát nem állnak jót érte. A probléma nem mai keletű, de a mostani kiemelt figyelemmel követett energiatakarékos időkben fölöttébb aktuális a problémát – mérnöki szemmel is – körüljárni.

Először is: miért nem mai keletű jelenségről van szó? Azért, mert az emberek mindig hajlamosan voltak, hogy olcsóbban végeztessenek el szakipari munkákat, tudva, hogy aki elvégzi, nem is biztos, hogy a terület szakembere. „Falat rakni mindenki tud”, cseng a fülembe ez a közkeletű vélekedés, pedig a rossz falazásnak, a kontárságnak aztán súlyos következményei lehetnek. A rendszerváltozást megelőző évtizedekben elterjedt egy fogalom, a fusizás, ami azt jelentette, hogy munkaidőn kívül „maszekba” dolgoztak mesterek, jó szakemberek is, hogy egy kis többletjövedelemhez jussanak, a megrendelők pedig gyorsabban elvégeztessenek valamilyen munkát a háztartásban, például ne kelljen hetekig várni mosógépszerelőre. A fusizás azonban sokszor megrekedt a kontármunka határán (sőt olykor meg is ágyazott a kontárkodásnak), de egy hiánygazdaságban – amilyen a szocialista Magyarországé volt – ezt a jelenséget kényszerűségből elnézték a gazdaság irányítói.

Fotó: Kallus György / Világgazdaság

Tudvalevő, hogy kontárok/kóklerek mindig voltak a szakmában. Ők azok, akik szaktudás hiányában, esztétikailag és/vagy minőségileg elfogadhatatlan munkákat adnak ki a kezükből. A gond az, hogy ők egyre többen vannak.

Ma más a helyzet, de hogy például az építésben, a lakásfelújításban is fölütötte a fejét a kontárkodás, annak több összetevője van. Az elmúlt időszakban megnövekedett beruházási hajlandóság felerősítette a jelenséget. 

Nagy hiány van a képzett szakemberekből. A szakemberhiány miatt megemelkedtek a munkadíjak, ebben pedig sokan meglátták a nagyszerű lehetőséget. 

Elővették porosodó bizonyítványaikat, ha egyáltalán volt és belevágtak – számla nélkül, olcsóbbnak ajánlott felújítási munkákba.

Előre bocsátom, hogy én úgy látom: nem egyedüli oka a mára kialakult európai gazdasági krízis, és az, hogy a háború komoly inflációt eredményezett nálunk is, és megtakarításra, kisebb fogyasztásra, takarékosságra kényszerülünk. A takarékosság ésszerű végiggondolást jelent, de azzal csak növeljük a bajt, ha valami elromlik a lakásban, a környezetünkben azt igyekezünk olcsóbban, megjavíttatni, még akkor is, ha tudjuk: nem szakember kezére bíztuk a munkát.  Emlékeztetnék arra, hogy sok cikkben fölhívták már a figyelmet a szakemberhiányra, magam is gyakorta emlegettem, sőt, ha az oktatásra gondolok – a szakember képzésre, annak változó, hol kicsit javuló, hol kicsit romló minőségére – a vészharangot is megkongattam. Mindig aláhúztam a szakképzés fontosságát minden szinten és minden formában  a kétkezi munkát végző embertől a tervező mérnökig, az egyetemi tanárig, a feltalálóig. Minden szint munkája elengedhetetlenül fontos az életünkhöz A szakképzés minőségét ennek a célnak kell alárendelni. A jó szakképzés hozzájárulhat a szakmák presztízsének növeléséhez, ez pedig megakadályozza a munkaerő-elvándorlást, amely jelenséggel régóta szembe kell néznünk. Mert, ha nem tudjuk a módját a jó munkaerő megtartásának, akkor teret engedünk a kontárkodásnak. 

A cél tehát az lehet, hogy középszinten már olyan iskolarendszer működjön, amely szakmai képzettséget adjon a fiatalok kezébe, és ez a későbbiekben alkalmas legyen a magasabb képzettség eléréséhez, az új ismeretek gond nélküli elsajátításához is.

Egy példa: bizony ma, mi mérnökök is keveset tudunk arról, hogy valamely mérnöki diploma mögött valójában milyen tudás rejlik. Ez komoly fejtörést okoz, mintha ciklikusan újrakezdődne a mérnökképzésről való gondolkodás, majd ez mindig elakad valahol – az egyhelyben járás, és a visszalépés idővel károkat okoz. 

Mint föntebb említettem: régóta bajlódunk azzal a problémával is, hogy miért van az, hogy szakmunkásaink egy része más országokban vállal munkát, miközben idehaza jelentős szakemberhiány van. Ez kiváltképp fájó, amikor a lakásfelújítások hasznáról és értelméről minden fórumon beszélünk, és arra sarkaljuk az állampolgárokat, hogy tegyenek azért, hogy kevesebb energiát, villanyt és gázt használjanak el. És ismét csak megismételni tudom a saját korábbi gondolataimat: az elmúlt években általában a lakásfelújítások száma a kívánatosnak mintegy fele volt, ez a szám most várhatóan megugrik, és hogy a felújításra váró épületeket, lakásokat építészeti, és energiatakarékossági szempontból is a kor színvonalán tudjuk majd helyreállítani, az energiatakarékosság és energiatudatosság szempontjából perdöntő. Ha a felújításokra kontárok vállalkoznak, és mi elfogadjuk őket, bajba sodorhatjuk a céljainkat – ezt ne feledjük!

És szorít az idő: minden munkát csak szakemberekkel végeztessünk el! Kontárok: el a kezekkel az építési munkáktól!