BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
földgáz ára

A földgázpiaci áraktól a lakossági tarifáig

Az energiaválság alatt derült ki, hogy az árszabályozók tulajdonképpen lehetetlen feladatra vállalkoztak: a vadul le-fel ugráló földgázpiaci árak mellett próbálják azt a fix árszintet meghatározni, amely a lakosság számára még elviselhető, de megtakarításra ösztönöz. Ez a rövid írás azt próbálja bemutatni, hogy árakat nem lehet tarifákkal összehasonlítani.
2023.04.04., kedd 10:50

Kevés hálátlanabb munkahely van ma Magyarországon, mint a földgázár-szabályozási osztály. Állandó politikai és sajtófigyelem, limitált elismerés és óriási tévedési kockázat. Az energiaválság alatt derült ki, hogy az árszabályozók tulajdonképpen lehetetlen feladatra vállalkoztak: a vadul le-fel ugráló földgázpiaci árak mellett próbálják azt a fix árszintet meghatározni, amely a lakosság számára még elviselhető, de megtakarításra ösztönöz. Ha túl alálőnek, akkor nincs megtakarítás, és az államháztartásnak túl sokba kerül a rezsicsökkentés – ez volt tavaly nyáron. Ha fordul a piac, és a kereskedett árak alacsonyabbak lesznek, mint a szabályozott tarifák, akkor kezdődik a negatív sajtókampány – ez van most. Ez a rövid írás azt próbálja bemutatni, hogy árakat nem lehet tarifákkal összehasonlítani.

Mint a legtöbb árucikk a vágott virágtól a kőolajig, a földgázzal is több különböző piacon kereskednek egyszerre. Van a magyar nyelven csak „nagybaninak” nevezett, ahol a kereskedők egymás között cserélik az árut nagy tételben, és van a kiskereskedelem, amikor a termék megérkezik a végső fogyasztóhoz. A két piac más mennyiségekkel és más árakkal dolgozik, de az alapelv ugyanaz: minden kereskedő saját indokolt költségét fedezi, valamint észszerű profitot keres. Ezek a logikus alapelvek a magyar földgázpiacon jelenleg sajnos nem működnek: itt vannak veszteséggel dolgozó kereskedők. A klasszikus közgazdaságtan szerint a nem nyereséget termelő piaci szereplők kilépnek a piacról: vagy csődbe mennek, vagy egyszerűen abbahagyják a veszteséges üzletet. A földgázpiacon ez az aranyszabály sem érvényes: itt vannak kereskedők, akik nem tudnak kilépni a piacról, mert akkor háztartások milliói maradnának fűtési és főzési lehetőség nélkül. Ha az ellátási kötelezettséghez még hozzáadjuk azt, hogy a földgázban a szállítás természetes monopólium (két pont között, általában, nincsenek párhuzamos csövek), valamint a gázt lehet (és kell) tárolni, valamint a földgázt Magyarországra ugyanúgy importálni kell, mint (mondjuk) a mangót, akkor kész a leltár arról, miért különlegesen összetett a magyar földgázipar. 

Flame produced by natural gas and burning one euro coins, burn money.
Concept of the price of money for the energy crisis of gas and fuels in the euro zone.
Fotó: Jose A. Bernat Bacete

Az ortodox közgazdaságtan szerint ez a modell, a fent leírt szempontok miatt, egyszerűen nem működhet. De nagyon is működik: vannak itt tizenöt éves importszerződések, biztonságosan ellátott lakossági fogyasztók és nagyfogyasztói tenderek. Egy igazi magyar csoda? Vagy csak fából vaskarika? 

A magyar földgázipart az árszabályozás tartja egyben. 

Itt tisztázni kell egy gyakori félreértést: a gáziparban vannak árak, tarifák és díjak. 

A piaci ár a kereskedők között kialakult, naponta változó értéke a gáznak egy adott pillanatban. A tarifa egy szabályozott, hónapokra előre rögzített szám, amelyet a különböző fogyasztói csoportok a földgázért fizetnek. A rendszerhasználati díj a különböző nyomású gázcsövek használatáért fizetett, általában egy évre előre fixált összeg (olyan, mint az autópálya-matrica). Ezt a három kifejezést nem szabad összekeverni, de sajnos ez túl gyakran megtörténik. A legszebb példa a rezsicsökkentés: itt a szabályozott tarifát tévesen versenypiaci költségeket tükröző árnak hívják egy a Magyar Közlönyben megjelent rendeletben. 

A piaci árat nem lehet a tarifához hasonlítani.

Egyszer a tarifa lesz olcsóbb, egyszer a piaci ár – itt minden attól függ, milyen irányba mozdul a piac a tarifa fixálása után. A kérdések kérdése az, hogy a szabályozott tarifa milyen gyorsan kövesse az állandóan változó piaci árat. Sajnos a lakossági felhasználók részéről van egy nem teljesen észszerű, de érthető elvárás: ha a piaci árak csökkennek, akkor a tarifákat azonnal (még a szabályozási időszak vége előtt) csökkentsék. Viszont ha a piaci árak „felrobbannak” (lásd tavaly augusztus), akkor a tarifák maradjanak, esetleg örökre. Ez így nem fair: a szabályozott tarifák lényege a stabilitás és nem a piaci árak féloldalas (csak lefelé) követése. 

A rendszerhasználati díj teljesen független a piaci ártól.

Ez egy olyan külső költség, mint az adó: a végső fogyasztót ellátó kereskedő fizeti, de számlázza is tovább a saját fogyasztójának. A rendszerhasználati díjakat tavaly megemelték: ha valaki a rezsicsökkentett mennyiség alatt fogyaszt, akkor a számlán több lesz a díj, mint a gáz költsége. Külön érdekesség, hogy a fent említett „nagybani” piacon nincs rendszerhasználati díj: itt a kereskedés egy virtuális ponton történik, és ezért nem kell fizikai szállítási díjat fizetni.

Ha normális világban élnénk, akkor a rezsicsökkentett tarifák (ebből kettő van most) és a piaci ár emelkedő sorrendje ez lenne: rezsicsökkentett alaptarifa, rezsicsökkentett átlag feletti tarifa, piaci ár. Ez így is volt tavaly július 21-én, amikor a jelenleg hatályos rezsicsökkentett (tévesen árnak nevezett) tarifákat az árszabályozó kihirdette. De az elmúlt 250 napban az európai „nagybani piaci” földgázárak beszakadtak, nincs erre jobb szó: tavaly júliusban a határidős gázár megawattórája 130 euró volt, ma ez ötven euró körül van. Ez az a klasszikus helyzet, amikor az árszabályozási osztályt a piac megtréfálta: tavaly júliusban senki sem gondolta, hogy idén március végén ennyire olcsó lesz a gáz a „nagybanin”. Viszont a tarifát április 30-ig rögzítették, pont a fent említett stabilitás és kiszámíthatóság miatt. Feltehetőleg a most kezdődő tarifa-felülvizsgálat során a piaci árakhoz fogja az árszabályozó igazítani a rezsicsökkentett tarifákat. Így május elsejétől már újra „normális” lesz a tarifák és az árak sorrendje: a két rezsicsökkentett tarifa olcsóbb lesz, mint a „nagybani piaci” ár.

Összefoglalva, ha valaki egy jó nyugdíjas állást keres, akkor a földgázár-szabályozási osztályt messzire kerülje el.

Lehetetlenre vállalkozik az, aki a naponta változó piaci körülmények között egy hónapokig érvényes tarifát úgy szeretne fixálni, hogy a lakossági fogyasztók és a költségvetés is jól járjon.

Árakat és tarifákat nem lehet összehasonlítani: az árakat a kereslet-kínálat törvénye alakítja, míg a tarifák ebben a változó, folyamatosan kereskedett világban próbálnak meg stabilitást biztosítani a lakosság részére. A le-fel piaci görbe ellen rögzített fix lakossági tarifa néha, sajnos, a „nagybani piacon” kereskedett ár felett lesz. Pontosan ez van most, de ez a stabilitás felára: aki még emlékszik tavaly augusztus 26-ra (amikor 340 euró per megawattóra volt a földgáz piaci ára), az tudja, hogy ez a kiszámíthatóság bizony a mostani piaci viszonyok között sokat ér. És a május elsején kezdődő új szabályozási időszakra akár kicsit alacsonyabb szintre kerülhet az a lakossági tarifa…

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.