Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re 9 milliárd 687 milliós lesz a Föld népessége. 2022. év végén az ENSZ 8 milliárd főre becsülte a világ népességét, tehát a növekedés a következő évtizedekben jelentős lesz. Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a gazdasági folyamatok működéséhez biztosítva lesz a kellő számú munkaerő. A helyzet ezzel szemben az, hogy a fejlett országok és Kína népessége csökkenni fog a következő évtizedekben, és drasztikus lesz a korösszetétel változása: a legtöbb ország társadalma gyorsulva öregszik. Mindez azt jelenti, hogy a világgazdaság jelenlegi legfontosabb erőközpontjaiban jelentősen megnő az idős eltartottak száma és aránya a munkaképes korú népességgel szemben. Kevesebbeknek kell a gazdasági folyamatokat ellátni és sokkal több idős korút eltartani.
Charles Goodhart és Manoj Pradhan Nagy demográfiai fordulat című, június végén a PaBooks gondozásában megjelent könyve ezeknek a demográfiai változásoknak a következményeit foglalja össze. Gazdaságpolitikai fő következtetéseik, hogy a következő évtizedekben globális munkaerőhiány alakul ki, arányaiban kevesebb produktív emberre több improduktív eltartott jut, az utóbbiak a gazdasági folyamatokba korlátosan lesznek bevonhatók, fogyasztásuk viszont inflációs hatású lesz. Mindez a bérek általános emelkedéséhez, nagyobb költségvetési kiadásokhoz, magasabb kamatokhoz és globálisan emelkedett inflációhoz fog vezetni.
A szerzőpáros véleményében vannak megingathatatlan gondolatok, jövőre vonatkoztatott következtetések. Arra, hogy a társadalmi elöregedés a munkaképes korúak arányának csökkenésével munkaerőhiányt okoz, ami béremelkedéshez vezet, nagy eséllyel lehet számítani. Ennek mértéke azonban sok tényező függvénye.
Abban is igazuk van, hogy az idősekről való gondoskodás rengeteg aktív korú segítségét fogja igénybe venni.
A várható élettartam növekedése számos időskori betegség (pl. demencia) elkerülhetetlen megjelenéséhez és a gondozás megszervezésének szükségességéhez vezet.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyugdíjkiadások és az egészségügyi költségek növekedni fognak. Demokratikus közegben nyomás alá helyeződnek a kormányok a fiskális kiadások emelkedése miatt, és erre nehéz lesz megoldást találni.
Annak megállapításához, hogy a demográfiai fordulat mennyire lesz inflációs hatású, számos tényezőt kell figyelembe venni. A munkaerőhiányból fakadó béremelkedés feltétele a közös érdekképviselet (szakszervezetek) megerősödése. Ennek egyelőre a közel tízéves munkaerőhiány ellenére nem látszódnak jelei. Ugyanígy kulcsfontosságú a termelékenység növekedési üteme, az innovációk gazdasági folyamatokban alkalmazhatósága és munkaerő-kiszorító hatása.
Nevezetesen a robotika és a mesterséges intelligencia alkalmazása átírhatja a termelés erőforrásigényeit, így a munkaerő egy részének kiváltásával a munkaerő-kereslet is alkalmazkodhat.
Az is kérdéses, hogy India és Afrika bővülő számú aktív korú munkaereje bevonható lesz-e a globális termelési folyamatokba. Így a globális béremelkedés és annak mértéke kapcsán számos fontos kérdés merül fel.
Japán példája jó teszt lehet az állításokra, mert ott jóval korábban megkezdődött a társadalom elöregedése. Goodhart és Pradhan maguk is megemlítik, hogy Japánban a gyors elöregedés ellenére nem emelkedtek a bérek és végső soron az sem. Fő érvük, hogy a globális munkaerő-kínálat, a tőkekiáramlás és az alacsony inflációs környezet ellensúlyozta ezt a hatást. Az utóbbi években azonban ez a globális ellenhatás megszűnt, és globális infláció alakult ki, így Japánban elsőként kellene látnunk a bérek és az infláció emelkedését. Ezzel szemben továbbra is az alacsonyabb inflációjú országok közé tartozik, de az igazságot csak évtizedes tendenciák alapján mondhatjuk majd ki.
A növekedési potenciál alakulása a keresleten keresztül befolyásolja az infláció alakulását.
Amennyiben munkaerőhiány alakul ki egyes országokban, az lehet béremelő és így inflációs hatású, de a gyenge növekedési trend az ár- és béremeléseknek határt fog szabni. A környezetvédelmi szempontból fenntartható gazdasági szerkezet kialakítása átmenetileg inflációs hatású lehet, azonban ez az árváltozás több évtized távlatában nem lesz meghatározó. Végül a globális geopolitikai folyamatok is meghatározók lesznek, nem biztos, hogy ezek a tartós világgazdasági növekedés fennmaradása irányába hatnak. Márpedig a növekedési dinamika fennmaradása lenne a legfontosabb feltétele az aggregált kereslet alakulásán keresztül az infláció emelkedésének.
Goodhart és Pradhan könyve kihagyhatatlan, provokatív és szakmailag hiánypótló mű, rendkívül összetett folyamatokat segít könnyen megérteni. Azonban mielőtt bárki megijedne, a közgazdászok között erős vita folyik az infláció jövője kapcsán, és mivel sokváltozós folyamatról van szó, egyértelműen nem mondható ki, hogy a magas infláció évtizedei következnek.
