Egy lehetséges gyorsítópálya

Szinte közhelyszerűen hat az a kijelentés, hogy hazánkban a gazdasági növekedés fenntarthatósága nagyban függ attól, hogy az elkövetkező években milyen mértékben sikerül előrelépni a versenyképesség és a termelékenység terén. Reményeink szerint – az elmúlt évekkel ellentétben – képesek leszünk visszafordíthatatlanul elmozdulni az EU-tagországok utolsó negyedéből felfelé, a középmutató irányába. Mindez a gyakorlatban két területen feltételez fordulatot: a zöldátállás és a digitalizáció terén. Itt a legkritikusabb a hazai kis- és középvállalkozások előrelépése, hiszen ott egyidejűen hiányozhat a mögöttes gazdasági érdek, a cselekvést megalapozó tudás, a változtatást támogató forrás és nem utolsó sorban a „kényszer”. Esetükben a saját jövőjükhöz kapcsolódó kényszerről van szó, amely felszabadíthatja és megsokszorozhatja az alkotóenergiát.

Van-e várakozási idő vagy felkészülési szakasz? Véleményem szerint nincs; minden halogatás, minden késlekedés és tétova lépés már rövid távon cégek megszűnéséhez vezethet, a munkahelyek ellehetetlenülésével. Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaságtörténetben példa nélküli munkahelyteremtési periódus (4,7 millió fő foglalkoztatotti plafonnal) mára alapvetően lezárult. 

 „Ráolvasással” mindez nem megoldható, tehát jól jöhet egy „gazdasági kényszer”.

Ez a „gazdasági kényszer” valójában történeti szükségszerűség, ami napjainkban (is) cselekvést indukál. Lényege a generációváltás, amelynek eredményeként a jövőben semmi sem lesz pontosan olyan, mint azt megelőzően volt. A hazai családi vállalkozások működése sokszor modellt vált, és a tradicionális cselekvést felváltja a profi vállalatvezetés. A generációváltás alkalmas a zöldátállás és a digitalizáció megvalósítására is. Az üzleti tevékenység értékeinek megőrzése – a vevőkör megtartása és a technológiai korszerűsítés érdekében tett lépések továbbvitele stb. – mellett lehet és kell is módosítani az üzleti modellt.

Az „előző generáció” értékteremtését elismerve fogalmazódik meg az érintett cégeknél az új működési pálya:

• „a szüleim hagyományos céget építettek, én XXI. századit;
• mi igényt tartunk a képzett és motivált munkaerőre;
• olyan beruházásokat indítunk, amelyek eleget tesznek a fenntarthatósági elvárásoknak (az eltitkolt környezetszennyezés egyre kevésbé elfogadott);
• minden területen érvényesítjük az esélyegyenlőséget;
• a kulcsmunkavállalók számára tulajdoni érdekeltséget teremtünk; 
• minden erőforrás felhasználásánál érvényesítjük a takarékosságot, és ezt mérjük is.”

Az ilyen megnyilvánulások igazolhatják azt, hogy a generációváltás bonyolult folyamata sok esetben egyfajta „gyorsítópályának” is minősülhet a zöldátállás és a digitalizáció kihívásain való felülemelkedés tekintetében. De ne legyenek illúzióink, mindez igen nehezen tud/fog menni. A gazdasági környezetet olyan irányba kell formálni, hogy az támogató lehessen. Mire gondolok itt? A vállalatok üzleti modellváltását stratégiai tanácsadással kell kiszolgálni, a szervezeti átalakítás sem egyszerű, itt is elkél a gyakorlati támogatás, a „zöldítés” és a digitalizáció pedig beruházásigényes, amihez mindig jól jön egy célzott támogatás vagy valamilyen zöld pénzügyi eszköz. De a konkrét döntéseket a jelenlegi tulajdonosi, illetve cégvezetői pozícióban működő személyek hozzák meg. Az ő bizalmuk megnyerése tehát az elsődleges sikertényező. Bátran vállaljuk a vállalati modellváltást!