A marslakó és a pionír – tiszteletteljes emlékezés

Ami a sportban Puskás Öcsi, a játékban Rubik Ernő, a világ jóllétének biztosításában Karikó Katalin, az a mai kor természettudományában és gazdasági/politikai/társadalmi döntéshozatalában Neumann János, a „magyar brand”. Munkássága nem csak a XX. század történetét alakította tevőlegesen: kivételes jelentősége napjainkban is még nehezen felmérhető. Amint egyik „marslakó társa” – a Nobel-díjas Wigner Jenő – nyilatkozott egykor róla: „Jancsi volt valamennyiünk között a legtehetségesebb”. Röviden: zseni volt, akinek élete és munkássága világformáló jelentőségű. Nem véletlen, hogy tudományos műhelyek, egyetemek és karok, társaságok választották és választják elnevezésükben Neumann János nevét. Ez olyan „varázsszó”, amely minden tudományos kaput megnyit az Egyesült Államoktól Kínáig. A zseni már létével a legmagasabb mércét állítja fel, s e tekintetben mindegy, hogy szerzőtársról, doktoranduszról vagy családtagról van szó. Kimondva vagy kimondatlanul ezzel szembesült Neumann János Marina nevű lánya is. Nagyszerű, személyes emlékekre épülő könyvet írt édesapjáról A marslakó lánya c. kötetében. A 2012-ben megjelent memoár nemcsak apa és lánya kapcsolatát, hanem egy kivételes női karrier küzdelmeit is érzékletesen tárja fel. 

Ha Marina nem is lett – mondjuk ki – „saját jogú marslakó”, intellektusa és kiváló képességei egy rendkívüli életpályát biztosítottak számára. Akkor és ott vált vezetővé, ahol ez korábban nehezen volt elképzelhető. Úttörő példát mutatott a nők gazdasági és politikai érvényesülése terén, és példája nem a múlt eseménye, de a jelen tanulsága is egyben. Az 1970-es években elsőként került be az elnöki tanácsadó stábba, ugyanis 1972-ben Richard Nixon elnök gazdasági tanácsadói közé nevezték ki – ezzel ő lett az első nő, aki e testület teljes jogú tagja lett. Később a világ egyik legnagyobb vállalatának, a General Motorsnak lett a vezető közgazdásza, majd alelnöke. Bizton állíthatjuk, hogy az ő szerepe nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a ’80-as évektől egyre több nő töltött be fontos pozíciót az amerikai adminisztrációban – elég csak Madeleine Albright, Jane Kirkpatrick vagy Condoleezza Rice nevét megemlíteni. Mindemellett természetesen nem volt idegen számára a tudás átadása sem a legmagasabb szinten: vezető egyetemek irányító testületei és intézetei versengtek gondolatai eléréséért. Édesapja nyomdokait folytatva értékelte a magyar tudást, a szellemi teljesítményt, bár szoros kapcsolatban – a történelmi meghatározottságok miatt – nem állt a magyar társadalommal. Kivételes alkalom volt, amikor 2013-ban – Alföldi István meghívására – Szegedre látogatott, hogy részt vegyen az Informatika Történeti Kiállítás ünnepélyes megnyitóján és az ahhoz kapcsolódó konferencián. Elmondása szerint különleges jelentőségű volt számára az esemény: édesapja öröksége és az informatika vívmányai elválaszthatatlanul összefonódnak, emiatt fontosnak tartotta, hogy Amerikából Magyarországra utazzon. 

A Marina von Neumann-nak dedikált emlékezést talán legméltóbban a következő Walt Whitman idézettel lehetne zárni: „A legkisebb fűlevél arra tanít minket, hogy a halál nem létezik; hogy ha valaha is létezett, az csak életet teremtett.”