Lassuló dinamika, széthúzódó mezőny: hogy is áll a globális CO2-emisszió?
Noha tavaly a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentése szerint újabb történelmi csúcsra kapaszkodott a globális szén-dioxid-kibocsátás, az előző évhez viszonyított 1,1 százalékos növekedésben lassulás tapasztalható: a 2022-es emissziós érték még 1,3 százalékkal haladta meg 2021-es szintet.
A javulás nem óriási, ugyanakkor azt figyelembe véve, hogy az energiaválság, a geopolitikai feszültségek és a járványok finoman szólva sem ágyaztak meg a tiszta és fenntartható energiarendszerek terjedésének ebben az időszakban, kifejezetten örömteli.
Az IEA szakértői az elmozdulást nagyrészt a megújuló energiaforrások, az atomenergia és az elektromos autók térnyerésének számlájára írják, és hangsúlyozzák is a tanulmányban, hogy a tiszta energiát hasznosító technológiák világszerte hozzájárulnak a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorításához.
Ennek látványos bizonyítéka, hogy nélkülük az elmúlt öt évben megötszöröződött volna a globális CO2-kibocsátás.
Még több elismeréssel adózhatunk a 2 bázispontos javulásnak szem előtt tartva azt, hogy a Kínában, az Egyesült Államokban és más országokban tomboló aszály miatt jelentősen visszaszorult a vízenergia használata. Önmagában ez körülbelül 40 százalékkal járult hozzá a globális emisszió növekedéséhez, mivel a kiesést javarészt fosszilis tüzelőanyagokkal pótolták.
Persze érdemes alulnézetből is megvizsgálni az eredményeket, hiszen az egyes régiók teljesítménye nagyban árnyalja a globális képet. A tavalyi évben a fejlett gazdaságok rekordot döntöttek: ezekben összesen 4,5 százalékkal csökkent a kibocsátás, elérve az elmúlt fél évszázad legalacsonyabb szintjét. Ehhez elsősorban a megújulók terjedése, az energiahatékonysági intézkedések és az ipari termelés gyengélkedése járult hozzá. Kínában és Indiában ezzel szemben kiemelkedő mértékben nőtt a kibocsátás: ebben a két országban a járvány utáni gazdasági helyreállás kibocsátástöbblete bőven ellensúlyozta az egyéb területeken elért csökkenést.
A 0,2 százalékpont értékelésénél arról se feledkezzünk meg, hogy a lassulásra vonatkozó eredmények rácáfoltak az előzetes elvárásokra.
A világjárvány, az energiaválság és a geopolitikai instabilitás ugyanis külön-külön és együttesen is annak kockázatát hordozták magukban, hogy a tisztább és biztonságosabb energiarendszerek kiépítésére irányuló erőfeszítések jó része meghiúsulhat.
Ehelyett számos gazdaságban ennek épp az ellenkezője igazolódott be, bár a megújuló energiaforrások terjedése továbbra is túlságosan csak a fejlett gazdaságokra és Kínára jellemző – nem véletlenül sürget az IEA nagyobb nemzetközi erőfeszítéseket a feltörekvő és fejlődő gazdaságokban a zöldenergetikai beruházások erősítésére. Ezeknek – ahogyan azt a fentebb leírtak is bizonyítják – szemmel látható az eredményük, és már akár rövid távon is meghatározóak lehetnek a kibocsátáscsökkentésben. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a világgazdaság energiaéhsége fokozódik: tavaly is tovább nőtt a globális energiaigény, az ehhez kapcsolódó CO2-kibocsátás mértéke pedig 410 millió tonnával emelkedett. Ez pedig egy újabb nyomós ok a megújuló erőforrásokra alapozott, napról napra elérhetőbb és megfizethetőbb technológiák felkarolására és elterjesztésére.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.