Vajon feltámad-e végre a szél?

Miközben egy másfél évvel ezelőtti jogszabály-módosítás nyomán lehetővé vált, hogy újra szélerőművek épüljenek Magyarországon , itthon és globálisan egyaránt a napenergia viszi a prímet, ha a megújulóenergia-alapú termelőkapacitások bővüléséről van szó. 

Ez hosszú évek óta így van, az idei év azonban nagy előrelépést hozhat a szélerőművek terén, ami azért is üdvözlendő, mert a két kategória kiegészíti egymást, hiszen amikor nem süt a nap, még fújhat a szél. Ha pedig a kettő kéz a kézben jár, úgy nagyobb fogyasztási igény fedezhető a megújulókból. 

Annak, hogy az elmúlt években mégis inkább a napelemekre irányult a nagyobb figyelem, három nagyon egyszerű oka van. Az első és legfontosabb a gyártási költség: ez a napelemek esetében drasztikus csökkenést mutat, főként a tömeggyártás és az olyan új anyagok megjelenése miatt, amilyen például a szintetikus ásvány, a perovszkit. A Nemzetközi Energetikai Ügynökség (IEA) adatai szerint a szélturbinák fajlagos gyártási és telepítési költségei két évvel ezelőtt értek el arra a szintre, ahol a napelemek tíz évvel ezelőtt jártak: egy MW-nyi kapacitás előállítása a napelemek esetében 2015-ben 740 ezer dollárt emésztett fel, a szélturbináknál 1,03 milliót, és csak 2023-ra sikerült lefaragni 800 ezer dollárra – ekkorra azonban a napelemek költsége már 180 ezerre süllyedt.

A másik ok az egyszerűbb technológia, akár gyártásról, akár telepítésről van szó. A napenergia ráadásul rugalmasabban alkalmazható: napelemet háztetőkre, épületekre, járművekre is lehet telepíteni, míg a szélturbinákhoz nagyobb terület és megfelelő szélviszonyok szükségesek. További előnyt jelent, hogy a moduláris fotovoltaikus panelek könnyen méretezhetők, így skálázhatóságban is jobbak, mint a szélerőművek. 

Végezetül az is a napenergia malmára hajtotta a vizet, hogy az alacsonyabb költségek és az egyszerűbb telepítés miatt nem csupán az üzleti szektor preferálta erőteljesebben ezt a megújulóenergia-típust, hanem az állami és az uniós támogatások terén is előnyt élvezett. Így pedig a szubvenciók miatt is még gyorsabb ütemben tudott terjedni.

A szél hasznosításában is komoly felfutásra számíthatunk

Noha az idei évben további kapacitásbővülésre számítanak a szakemberek napenergiában, erősödnek azok a hangok, amelyek a szél hasznosításában is komoly felfutásra számítanak. A különösen a zöldenergia-szektoron belüli felvásárlásokban és projektfinanszírozásban élen járó Bird&Bird nemzetközi jogi tanácsadó cég össze is szedte azokat a tényezőket, amelyek erre utalnak.

Szerintük az erősödés egyik legfontosabb komponensét Ázsia és a csendes-óceáni térség (APAC) jelenti, hiszen ez az övezet – Kínával együtt – vezető szerepet tölt be ebben a szegmensben: ők adják a jelenlegi globális szélenergia-kapacitás csaknem kétharmadát. Ehhez fontos adalék, hogy Kínában összpontosul a világ szélturbina-gyártó kapacitásainak 60 százaléka.

A térség szeles adottságai is kitűnőek, az egyes országok rendre jelentkeznek ambiciózus tervekkel. Tajvan például – jóllehet, a kínai geopolitikai nyomás hatására némileg lassítva – a Tajvani-szorosra összpontosít, ahol 2030-ig 15 GW összkapacitású tengeri szélerőművet készül üzembe állítani. Még ennél is nagyravágyóbbak Japán tervei: az ázsiai szigetország 45 GW kapacitás elérését tűzte ki célul 2040-re. Ha ezt megvalósítják, azzal a szélerőművek terén az öt legnagyobb ország közé kerülnének.

Miközben az unió gyártási tevékenységének fellendítését szolgáló EU „nettó zéró” iparról szóló jogszabályra (NZIA) alapozva Európa is 260 GW új szélerőművet tervez megvalósítani 2024 és 2030 között, az Egyesült Államokban fordult a kocka Donald Trump második hivatalba lépésével. A régi-új elnök egyik első dolga ugyanis az amerikai tengeri szélerőművek fejlesztésének leállítása volt. 

A várakozások alapján a korábban ezekre az üzletekre készülő szereplők Európába és az APAC-országokba viszik majd át a beruházások jó részét, illetőleg kedvezményezetté válhat egy olyan régió is, amely egybehangzó vélemények szerint óriási szél- és napenergia-potenciállal rendelkezik. Ez pedig a Közel-Keletet és Észak-Afrikát magában foglaló MENA-térség: az IEA becslései szerint a régió országai az elkövetkező öt évben 62 GW megújulóenergia alapú termelőkapacitást állítanak csatasorba.

A feltételek ideálisak: a térség 75 százalékában az átlagos szélsebesség bőven meghaladja a szélerőművekhez szükséges minimális küszöbértéket, ehhez pedig nem használt, többnyire emberi tevékenységre nem alkalmas, hatalmas földterületek párosulnak, ahol sokkal egyszerűbb elhelyezni a szélturbinákat, mint a sűrűn benépesült Európában például.