A reálkeresetek és a foglalkoztatás növekedése az elmúlt évtizedekben
A rovatban november 1-jén megjelent elemzésben a keresetek alakulását illetően kimutattam, hogy 2023 szeptembere óta –a reálértékben is újra erőteljes növekedésnek köszönhetően – a reálkeresetek mára bőven meghaladták a korábban átmenetileg magasra szökő infláció miatti veszteséget.
Érdemes azonban nagyobb időtávban is szemügyre venni a reálkeresetek alakulását, akár egy negyed évszázadra visszamenőleg is. Ennek megfelelően a következő ábrán a viszonyítási pontot a 2000. év adatai jelentik, az adott évi adatokat pedig az éves reálérték-változásból számolt kumulált adatok. (Az inflációs hatást ezzel kiküszöböltük.)
A keresetek reálértékének (azaz vásárlóerejének) változása határozottan elkülönülő szakaszokra bontható. Az ezredfordulón az első Orbán-kormányzat alatt jellemző dinamikus növekedés a kormányváltás után is kitartott még egy ideig, azonban ez a lendület 2006-ban hirtelen megtört, és a kormányzati ciklus végéig stagnált. (Mivel a térségben a keresetek növekedése ebben az időszakban is folyamatos volt, ez egyben a régiós ütemtől való leszakadást is jelentette.) A kormányváltás után, 2010-ben kezdődő válságkezelés az első két évben még nem eredményezett reálkereset-növekedést, azonban a gazdaság stabilizálása után szinte példátlan dinamikájú keresetnövekedési pálya kezdődött, amelyet csak a 2022-ben berobbanó háborús infláció tudott megállítani, majd rövid időre visszafordítani. Ennek köszönhető, hogy az utolsó teljes évi adat, a 2023-as visszaesést mutat, mivel a keresetnövekedés ütemét meghaladta az árszínvonal emelkedése. 2024 első háromnegyed évének adatai viszont azt mutatják, hogy a keresetek reálértékben is újra dinamikus növekedési pályára kerültek.
A két élesen elkülönülő szakaszt jól jellemzi, hogy míg 2010-ben a keresetek vásárlóereje még a 2005-ös értéket sem érte el, addig 2010-től 2024 harmadik negyedévéig a növekedés mintegy 80 százalékos volt.
A nemzetgazdaság és a társadalom szempontjából legalább annyira fontos, hogy hányan rendelkeznek egyáltalán munkajövedelemmel. Volt már ugyanis példa arra, hogy a reálkeresetek növekedése a munkanélküliség növekedésével egy időben vagy azt követően indult el, ami a munkahellyel rendelkezők számára ugyan többletjövedelmet eredményezett, de az állás nélkül maradt tömegek számára nem jelenthetett életszínvonal-emelkedést. Ezért érdemes megvizsgálni azt is, hogy a hosszú éveken át alacsony szinten beragadt foglalkoztatottság hogyan alakult 2010 után. Ez azért is kritikus kérdés, mert a második és az azt követő Orbán-kormányzatok kiemelt célja volt a munkaalapú társadalom megteremtése.
Az ábrán jól látható, hogy a foglalkoztatás bővülése már 2010-ben elindult, miközben az előző ábrából kitűnik, hogy ekkor az első két évben a reálkeresetek még nem lódultak meg. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a foglalkoztatás bővítésének első hullámát a közmunkaprogramok jelentették, ami szerény jövedelmet biztosított az abban részt vevőknek. Később azonban megtörtént az, amit még a program támogatóinak egy része is csak óvatosan mert remélni, hogy a meghirdetett célnak megfelelően ezeket a korábban segélyen élő embereket sikerült a közmunkák révén visszavezetni a munka világába, és immár piaci körülmények között is el tudtak helyezkedni. Azok a százezrek, akiknek a részvételével ma nagyobb a munkaerőpiac, mint 2010-ben volt, korábban segélyből éltek, azóta pedig nemcsak hogy munkát találtak, hanem az azóta jellemző dinamikus bérnövekedésben is részesültek.
